Formátumkavalkád - kép, hang, videó

Itt járt a Jézuska? Bekötötte a szélessávú internetet? Hozott multimédiás számítógépet? Hordozható médialejátszót is? Elfelejtette viszont elmondani, mi hogyan működik? Nem mondta, hogy melyik formátum micsoda? Nem tudja, mi a DivX, WMA, AAC? Hiánypótló fejtágítás és hasznos tanácsok az SG hasábjain.

Cikkünkben sorra vesszük a manapság elterjedt kép-, hang- és videó formátumokat, helyre tesszük őket és bemutatjuk, hogyan lehet legegyszerűbben rávenni számítógépünket arra, hogy ezeket lejátsza, illetve hogyan tudjuk már meglévő hordozóinkon lévő anyagokat legkönnyebben a mobil készülékek számára is emészthető formába hozni. Az első oldalon a képek, a másodikon a hangok/zenék, míg az utolsón a videók lejátszásához fontos infók csepegnek majd.

Képformátumok

Ezen a végén legegyszerűbb megfogni a multimédiát, hiszen a legtöbb képformátum mára már univerzálissá vált és szinte minden képnézegető támogatja az összes ismert formátumot. Sőt, az ősidőkkel ellentétben ma már a Windows is hajlandó önmagától, integráltan megjeleníteni szinte az összes elterjedt (nem professzionális használatra szánt) változatot. A manapság használt fájlformátumok listája bőséges, legtöbbjük azonban főként grafikusok által használatos. A TIFF, illetve a profi fotósok által használt RAW formátumok ritka madarak (hiszen egyrészt nem szabványosított a formátum, másrészt többnyire tömörítetlen, így egy kép is akár több tíz-száz megabyte helyet is foglal). Gyakrabban fordulnak elő, főként apró animációkban a GIF, weboldalak dizájnelemeiben a PNG, illetve szinte mindenhol az univerzális JPEG képek. Persze a Microsoft féle régi BMP formátumról sem szabad megfeledkezni, csak éppen használni nem érdemes már.

A legtöbb eszköz ma a JPEG (Joint Photographic Experts Group) Interchange formátumot használja (.jpg, .jpeg, .jpe), mely immáron 15 esztendeje szabványként működik. A megoldás veszteséges tömörítési eljárást használ, ami bonyolult algoritmusok segítségével, a szomszédos képpontok színeinek átlagolásával csökkenti az eredeti kép fájlméretét akár 1:100 arányban is. Az emberi szem számára többnyire észrevétlen tömörítéshez viszont a teljes képmérethez képest maximum 1:10 arányt lehet elérni. A számítógépes szoftvereknél a tömörítéskor 1-től 10-ig (12-ig) lehet értéket megadni, ahol fotók esetén a 8 alatti értékek már észrevehető romlást mutatnak.

Megapixel és felbontás

A tömörítés mellett a fontosabb érték a felbontás. A monitorok kijelzője többnyire 1024×768-tól 1920×1080-ig terjedő skálán mozog, míg a mobiltelefonok általában 176×220 környéki, a PDA-k 240×320, míg az LCD TV-k 1366×768 (HD ready) vagy 1920×1080 (Full HD) felbontásúak.

Ehhez képest fényképezőgépeink ennél jóval magasabb értékeket produkálnak, hiszen az 1024×768 mindössze 0,8 megapixelnek felel meg, a mai gépek nagy részében pedig már 6-8-10 megapixeles érzékelők található. Az 5,2 megapixel pontosan 2592×1944-es felbontást jelent, amiből már nyugodtan lehet A3-as fotónyomatokat is készíteni, de a barátoknak neten való küldözgetéshez, iWiW adatlapra feltöltéshez ennél jóval alacsonyabb felbontás is elegendő. Az internetre feltöltés előtt érdemes egy célprogrammal átméretezni a képeket, így jóval kevesebb helyet foglalnak, gyorsabban fel/letölthetőek. A monitorfelbontásokat figyelembe véve nem érdemes nagyobbat beállítani, mint a célgép felbontása, hiszen a többlet pixelek nem jelennek meg, vagy - B verzió - a kép teljes felbontásban nézve nem fér majd rá a kijelzőre.

A kép felbontásának, tömörítési rátájának és formátumának változtatásához tehát minden esetben el kell dönteni, hogy mi a végső rendeltetése az adott képnek, majd a megfelelő programmal végre kell hajtani a módosításokat. Akár ingyenes megoldásokat is használhatunk, mint az Irfanview, amihez van magyar nyelvi csomag és mindenféle formátumot támogató kiegészítők. Aki mégis jobban bízik a fizetős szoftverekben, az a népszerű ACDSee programot már 10 ezer forintért megkapja bárhol, így nincs szükség a sok tíz- és százezres képszerkesztők megvételére/ellopására.