Az információs technológia 2018-ban

Ha valakinek nincs kedve elolvasni Nicholas Carr új könyvét, a The Big Switch-et, megelégedhet az Internet.com számára készített ingyenes összefoglalóval.

Milyen lesz az információs technológia 2018-ban? Carr most is, akárcsak a korábbi Does IT Matter? kötetben, alapjában véve egyszerű logikával bizonyítja az állításait. Első pont: nézzük meg, mit tesz lehetővé a technológiai fejlődés, merre nyit kapukat. Második pont: gondoljuk át, a verseny nyomása mire készteti a vállalatokat, vagyis azok mely megnyíló kapukon kényszerülnek bemenni. A technológia lehetővé tesz valamit, a gazdasági erők kényszerítenek valamire, szorítanak valami felé.

Valamikor a harmincas években Alan Turing fejében megszületett a modern digitális komputer ideája. Egy olyan gépé, ami képes ellátni, lemásolni bármilyen más, algoritmussal, szoftverrel dolgozó, összetett feladatokat diszkrét, egyszerű lépések sorára lebontó és azokat végrehajtó számítógép viselkedését. Ebből az következik, hogy a hardver mindig kiváltható szoftverrel. E kiváltás pedig a virtualizálás lényege. Nem kell új gép, nem kell új hardver: megfelelő szoftverrel virtuális gépeket lehet teremteni egy kellően nagy masinán.

Mi ma ez a masina? Hát a háló, a “grid". A virtualizálás szoftverbe ülteti át a hardvert, vagyis az utóbbitól meg lehet szabadulni. A tapintható, megfogható gép ugyanúgy eltűnik - magyaráz Carr -, mint a magnetofonos üzenetrögzítő a telefonunk mellől. Mi van helyette? Előfizetés egy digitális szolgáltatásra. Az üzenetrögzíto digitális jelekké alakul át, és eltűnik valahol a hálóban, a “felhőben", kinek hogyan tetszik. A háló, a felhő pedig épül, gyarapodik, olyan nagy játékosoknak köszönhetően, mint például az IBM, a Google, a Microsoft meg az Amazon. A technikai fejlődés megnyitja felé a kaput. De bemennek rajta a vállalatok?

Be kell menniük - állítja Carr. Bekergeti őket a verseny. A virtualizálás, a feladatok áthelyezése a hálóra, a “felhőbe" költségmegtakarítást és racionalizálást hoz. Nem kell gépeket venni, költséges házi adatközpontokat működtetni, informatikusok hadseregét házon belül foglalkoztatni. Aki lemarad, drágább, nehézkesebb lesz a többieknél.

A mozgás az ajtó felé látható, tapintható. Nézzük csak meg, mit csinál például a HP: 85 adatközpontot von össze hatba. A házi IT-sek létszámát 19 ezerről nyolcezerre csökkentik. IT-re csak a bevételek 2%-át akarják költeni a korábbi 4% helyett. És mit tesz az IBM? Ugyanezt: 155 hagyományos adatközpont helyett csak hét. A házon belüli virtualizálásnak, összevonásnak azonban megvannak a maga korlátai. A ráfordításokat egy idő után csak a vállalat kerítésén átlépő konszolidációval lehet csökkenteni. Mit mond a Sun? 2015-re minden alkalmazásunkat megosztott grid-közüzemekből akarjuk futtatni. Ha virtualizáltad a számítástechnikai infrastruktúrádat, kihelyezheted az alkalmazásaidat a gridre, a World Wide Computerre, ahogy Carr nevezi. A megtakarításokon kívül a megosztás az együttműködést is elősegíti - aki nem hiszi, tanulmányozza a közkedvelt társasági hálók működését.

A folyamat át fogja alakítani a vállalati IT részlegek működését, összetételét, az informatikai szakemberek iránti keresletet; például felértékeli azokat, akik párhuzamos feldolgozással, virtualizációval, mesterséges intelligenciával, energia-menedzsmenttel, titkosítással, nagy sebességű hálózatokkal foglalkoznak. Mindehhez persze időre van szükség, hosszú évekre. A vállalatok rengeteget költöttek saját gépeikre, alkalmazásaikra. Ezt a vagyont nem fogják könnyedén kidobni az ablakon. Eszközeik egy részét különböző megfontolásokból változatlanul házon belül akarják majd tartani. A verseny erőivel azonban nehéz szembeszállni, a gazdaság törvényei pedig az olcsóbb megoldások felé nyomják őket.

Szép új világ? Technikai szempontból igen, emberi, társadalmi szempontból viszont talán nem. Ez utóbbival Carr részletesen foglalkozik a könyvében - szóval ha valaki erre is kíváncsi, mégiscsak üljön neki a teljes könyvnek.