Magyarra fordul a Facebook - Jaj, az iWiWnek?

Néhány nappal ezelőtt újabb történelmi pillanat érkezett el a világ legnépszerűbb közösségi szájtján: megindult a lokalizációs hullám. Egy igazi közösségi oldalhoz méltón természetesen a fordítást nem szakértők végzik, hanem a lelkes felhasználók maguk adhatják hozzá a szerintük helyes kifejezést saját anyanyelvükön, melyet a többiek MEO-znak, a legjobbnak ítélt változatok pedig folyamatosan élesednek.

Végre az igazi webkettes, a teljesen nyitott és a népszerűségre rászolgáló Facebook egy újabb csodaajtót tárt ki. A lelkesebb netfüggők véleménye szerint a magyarul beszélő Facebook komoly konkurenciája lehet az iWiW-nek, ami annak ellenére, hogy a előbbi valóban jóval színesebb, használhatóbb, stb., egyszerűen jobb, mint a mi hungarikumunk, valószínűleg mégsem fog megtörténni. Aki nem tegnap kezdett internetezni, az már kevéssé hisz a csodákban. Miután ma hazánkban a freemail szolgáltatását még mindig legalább 2 millió ember használja (a Szonda Ipsos felmérése szerint), pedig a hazai konkurenseket nem is említve a Gmail vagy a Yahoo levelezőrendszere évek óta mindenben alázza a T-csoporthoz tartozó szolgáltatást. Ebből kiindulva naivitás azt gondolni, hogy a mi drága online önkéntes telefonkönyvünket bármilyen komoly veszély fenyegetné.

Az eddig angol nyelven elérhető közösségi oldalról magam is azt gondoltam, hogy robbantani fog, főként azután, hogy korábban hirtelen megugrott a magyar felhasználók száma, csak úgy, mint ahogy anno az iWiW boom is kezdődött. A big bang mégis elmaradt valamiért és hosszú hónapok alatt is csupán 30 ezer magyar csatlakozott - jelenleg a Hungary közösségnek 44 ezer tagja van. A külföldre szakadt hazánkfiaival kapcsolatot tartani akaró netezők mellett csak az unatkozó irodista lányok küldözgetnek mojo-t egymásnak, szép lassan jelölgetik újra ismerőseiket az új szolgáltatásra nyitottak. Viszont a reprezentatívnak nem nevezhető saját felmérésem szerint a nagy tömeg nem szeretne még egy helyen jelölgetni, még egy helyet naponta figyelni. A motiváció a csatlakozásra többnyire nem az elképesztő funkcionalitás, hanem valamilyen egyéb alkalmazás, vagy egy-egy konkrét személlyel való kapcsolattartás igénye.


Magam is lelkesen mutattam be korábban a Facebookot mint iWiW alternatívát, de az azóta eltelt időben sajnos rá kellett jönnöm, hogy a 22-es csapdájának esete forog fenn. Hiába az üzenetküldés komplex rendszere, a közösségi funkciók gazdag tárháza, ha alig találjuk meg cimboráinkat itt, míg a fapados iWiW-en ott van mindenki. Ráadásul úgy tűnik, hogy a kezdeti újdonság ereje hatás is kezd lecsengeni a laikus felhasználóknál és nem feltétlenül látogatják napi rendszerességgel az oldalt.

Ez természetesen nem vonatkozhat a webkettes forradalmárokra, bloggerekre, geekekre, de ők nincsenek is túl sokan. Akad például egy zseniális alkalmazás a Facebookon, aminek a lényege, hogy mindenki hozzáadhatja kedvenc szórakozóhelyeit, a közelgő koncerteket és beállíthatja, hogy hol lesz fellelhető az adott napon. Ez nagyon jól működne, ha tényleg tömegesen használnák az emberek, mert könnyen ki lehetne deríteni, hogy ha a rég látott főiskolás csoporttársaimmal szeretnék találkozni, akkor hová kell jegyet váltanom. Ehhez képest szinte halott az alkalmazás, ami mellett az, hogy kevés ismerős használja a Facebookot, csak hab a tortán.

Ráadásul az iWiW univerzialitása jelenleg megkérdőjelezhetetlen. Szinte mindenki használja, szinte mindenki elérhető rajta és az emberek többségének nincs komplexebb igénye a netes kommunikációra egy webes felületen, minthogy írjon egy egyszerű körüzenetet, illetve hogy megkérdezze mi az új telefonszámom, mi a mail címem vagy az MSN azonosítóm. Egy hétvégi Harcsa Veronika koncerten teljesen véletlenül összefutottam egy évek óta nem látott ismerős lánnyal, akivel gyorsan tisztáztuk, hogy kivel mi történt, de a további kommunikációra az email címem betűzése helyett a "nézd meg iWiW-en a profilomban" választ kapta.

Ezzel természetesen nem állítom, hogy az iWiW jó, a Facebook pedig rossz. Sőt! Inkább a teóriám a felé kezd egyre jobban tendálni, hogy egy nagyon szűk aktív internetező rétegen kívül a legtöbb embernek nincs igénye a webkettő interaktivitására. A Wikipediat is inkább olvassuk, mint írjuk, blogot is csak azért olvasunk, mert az Index címlapról rákattintunk, twitterezni, diggezni és egyéb sokak számára fehér foltként létező szolgáltatásokat használni pedig már tényleg csak az elhivatottak szoktak. Az elméletemet valamelyest igazolta egy korábbi hír is, miszerint a nagy közösségi szájtok látogatottsága szignifikáns mértékben csökkent decemberről januárra, amit az üzemeltetők is azzal magyaráznak, hogy a divatfelhasználók megunták.

Visszatérve a lokalizációra, ami viszont mindettől függetlenül zseniális dolog, büszkék lehetünk arra, hogy a magyar közösség az élmezőnyben jár a fordítási akcióban. A selejtezőnek is tekinthető első forduló lényege, hogy a Facebook kezelőfelületét adó alapszókincsre (142 szócikk) kell alternatívát mutatni. Jelen cikk megírásának pillanataiban még itt tartunk, de már minden szóra érkeztek fordítások és a szavazási procedúra zajlik.

Ezután következik a teljes, 19 ezer szót felsorakoztató teljes fordítás, ami jóval több időbe kerül majd, és várhatóan a lelkesedés is valamivel visszafogottabb lesz, mint az alap felületnél. Egyelőre a norvég, finn, szlovén, török és (talán) a kínai nyelv ért át ebbe a régióba. A folyamatban viszont magunk mögé utasítjuk a cseh, lengyel, brazil, sőt a holland csapatokat is, amihez gratulálunk a fordítóknak. Ha csak fele olyan energiával állunk ennek neki, mint az egyébként teljesen értelmetlen klikkelgetős versenynek, akkor a kis nyelvek közül nekünk elsőként lehet teljesen kész felületünk.


Ugyan jelenleg 400 körüli regisztált fordítót számlál a magyar csapat, de tudni kell, hogy jelenleg három kiemelkedő aktivista van, akik közül az egyik egy Angliában élő hazánkfia. Örök aggodalom, hogy a magyarok hajlamosak egymással hadakozni és nem megegyezni, de egyelőre úgy tűnik, hogy a webkettes közösség az átlagnál okosabb és nagyon konstruktívan halad a folyamat. Végignézve a fordítási ajánlásokat viszont érdekes, hogy mennyi elgépelt, helyesírás szempontjából hajmeresztő szó jelenik meg. Kisebb vita zajlik arról is, hogy annak ellenére, hogy a magyar helyesírás szabályai nem szeretik a több szóból álló kifejezések végig nagy kezdőbetűvel való írását, a dizájn és a megszokás miatt csináljuk-e mégis így.

Aki telepíti a fordító mini-alkalmazást, az azonnal láthatja a már megszavazott kifejezéseket élesben, a többiek majd a folyamat lezárulása után kapják arcukba a magyar felületet. A közösségi fordítás eddig nem okoz csalódást, sőt azt gondolom, hogy a felhasználók által preferált kifejezések használata sokkal hálásabb, mint egy életszerűtlen, de profi fordítás. Offline szoftverek, játékok esetén lehet nagyokat pislogni, mikor messziről látszik, hogy a fordító még messziről sem látott ilyet, csak a szavakat ültette át magyarba.

A közösségi lokalizálás egy másik példája a Google alkalmazások esete, ahol is a cég egyik fejlesztője azt a feladatot kapta, hogy oldja meg a sok-sok nyelvre való lokalizációt úgy, hogy nem kap hozzá szinte semmilyen erőforrást. Az úriember pedig megalkotott egy olyan rendszert, ami a vállalat dolgozói közül kiválogatja, hogy ki melyik nyelvre lenne képes átültetni a felületeket, majd leosztja a melót. Lehet, hogy egyes nyelvek felületeit például egy szakács vagy egy sales-es kezde el csinálni. Minden esetre a megoldás működik.

Jómagam többnyire nem szeretem a fordított dolgokat, operációs rendszerben és szoftverben is inkább az eredeti angolt preferálom, minthogy sírva meneküljek az idétlen fordításoktól. Ennek ellenére a Facebook eddigi honosítása nagyon szimpatikus, kedvelem. Tudva azt, hogy a magyar közösség a filmek, sorozatok feliratának fordításában is profi munkát végez, biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan egy teljes értékű felületet kapunk kezeink közé. Amint ez elkészül, jöhet a próba: vajon szüleink, idegen nyelveken szólni nem tudó ismerőseink rákattannak-e a Facebookra? Küldjünk nekik Mojo-t, hívjuk ki őket filmes kvízre vagy haraptassuk meg őket a vámpírunkkal!