Perklorátot találtak a Marson

A Phoenix felfedezéséről kiszivárogtatott adatok szerint a perklorát gátat szab az esetleges marsi élet lehetőségének. A NASA sajtótájékoztatót tartott.

A NASA Phoenix leszállóegysége nagy valószínűséggel perklorátot észlelt a Mars északi területén. Az Aviation Week által kiszivárogtatott adatok szerint ez gátat szab az esetleges marsi élet lehetőségének, ezért a NASA is lépésre szánta el magát és sajtótájékoztatót tartott. Az eseményen a kutatók elmondták, hogy a felfedezés számos kérdést vet fel a Mars geokémiájával kapcsolatban, különösen a bolygó felszíni vízfolyásait illetően, ugyanakkor szinte semmilyen jelentősége nincs a kulcskérdésre, vagyis hogy a vörös bolygó alkalmas-e, vagy alkalmas volt-e az élet számára.

"Alapos bizonyítékaink vannak, hogy talajmintáink perklorátot tartalmaznak, klórt négy oxigén atommal" - kezdett bele tájékoztatójába Peter Smith, a Phoenix projekt vezetője. A vegyület egy oxidáns, azaz képes elpusztítani a szerves molekulákat. Smith szerint a talált perklorát elég közömbös, ezért nincs különösebb befolyással a bolygó lakhatóságára. "Elég stabil mind talajban, mind vízben és normál körülmények között nem semmisíti meg a szerves molekulákat, sőt léteznek olyan perklorát-redukáló mikrobák, amik a perklorát biztosította energiából élnek. Önmagában ez se nem jó, se nem rossz az élet számára" - összegzett az Arizona Egyetem tudósa.

A Földön a Marssal gyakran összevetett chilei Atacama-sivatagban található perklorát, azonban ebben a rendkívül száraz közegben is megélnek egyes mikrobák, melyek pontosan a perklorát energiájából táplálkoznak. Bolygónkon a napfény és a légköri porok, aeroszolok kölcsönhatásából jön létre perklorát, amit jellemzően a víz szállít el, így a marsi perklorát eloszlásának tanulmányozásával közvetve megállapítható hogyan folyt a víz a bolygó felszínén a múltban, magyarázta a nedves kémiai csapat vezetője, Sam Kounaves a New Scientistnak.


A Phoenix MECA műszerének nedves kémiai celláiba helyezett minták közül kettőben is észlelték a perklorát jeleit. A másik műszer, a TEGA szintén felfedezte a vegyület lehetséges jeleit az első mintavételből származó szemcsékben, azonban egyáltalán nem talált bizonyítékot a perklorátra abban a mintában, ami nyomokban vízjeget is tartalmaz. William Boynton, a TEGA tudományos csapatának tagja szerint olyan perkloráttal lehet dolguk, ami nem bocsát ki klórt, megnehezítve a hevítéssel kinyert gázokat elemző TEGA munkáját. A kutatók szerint a célra jóval alkalmasabb a MECA, ami több perklorát típust is képes megkülönböztetni. A műszernek még két felhasználható cellája maradt. Amennyiben sikerül perklorátot detektálni a Phoenix leszállóhelyén, a Mars északi síkságain kívül is, akkor nagy jelentősége lehet a bolygó légkörének tanulmányozására, ahol a vegyület létrejön.

Egy NASA csoport ugyanakkor azt vizsgálja, hogy nem magáról a Phoenixről került-e a mintába a perklorát, ami az egységet útjára indító Atlas II rakéta hajtóanyagának egyik eleme. Smith szerint ennek "nagyon kicsi a valószínűsége" és nem tartaná túl nagy meglepetésnek, ha a jövő talajmintáiban szerves anyagok jeleire bukkannának.

Michael Hecht, a MECA tudományos vezetője szerint a felfedezés jelentősége még teljesen ismeretlen. Elmondása szerint a különböző perklorát sóknak érdekes tulajdonságaik vannak, melyek rávilágíthatnak a bolygó különböző folyamataira. "A perklorátok sok dolgot befolyásolhatnak a felszínformálódástól a csapadékokig. Lehet, hogy a legtöbbnek semmi jelentősége, de az is kiderülhet, hogy fontosak. A perklorát felfedezése csak megnyitott egy új kutatási fejezetet. Bármelyik témakörbe belefolyhatnánk hosszasan taglalva azt, de szerintem erre még nem vagyunk készen" - mondta a tudós.