Brothers in Arms: Hell's Highway

Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Gearbox Software
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 3 Ghz Intel Pentium D 925 processzor, 1 GB RAM, 128 MB DirectX 9.0c, Shader model 3.0-s videokártya (ATI RADEON X1600/1650-1950/HD2000/3000-es széria, NVIDIA Geforce 6-os széria), 8 GB szabad hely a merevlemezen, 4x-es Dual-layer DVD meghajtó
Ajánlott: 2,6 Ghz Dual-core processzor, 2 GB RAM, 512 MB DirectX 10 videokártya (ATI RADEON 4000-es széria, NVIDIA Geforce 8/9-es széria)
Hasonló játékok: Call of Duty-sorozat, Medal of Honor-sorozat
Kategória: FPS

Matt Baker soha nem akart szakaszvezető lenni, de nem volt más választása. Látta bajtársai halálát, a háború kilátástalanságát, egyetlen célja csupá a borzalmak túlélése. A Gearbox Software most visszatért jól bejáratott, II. világháborús taktikai FPS-éhez, történetét pedig a Market Garden hadművelet idejére teszi.

Nem hősök ők, nem is kíméletlen egyszemélyes hadseregek. Ám a háborúban mindnyájan egy csapat részeseivé kovácsolódtak, már-már testvérekké, akik átérzik egymás fájdalmát és a reményvesztettséget. A Gearbox első önálló fejlesztéseként, 2005-ben jól ráérzett a receptre, miszerint az agyatlan lövöldözést nélkülözve is lehet sikeres egy FPS, ha ahhoz morális kérdéseket feszegető, veteránok visszaemlékezésén alapuló történetet hegesztenek, a játékmenetét tekintve pedig inkább a taktikus, csapatalapú harcmodort erőltetik a realisztikusság megtartásával.

A Brothers in Arms első két része azonban túlságosan is hasonlított egymásra, a fritzek likvidálását pedig egy könnyen kiismerhető taktikát alkalmazva, monoton módon lehetett véghezvinni. Mégis, a 101-es ejtőernyős hadosztály torokszorító története megérte a hangyányi hajtépést, a grafikus generációváltást követő Hell's Highway megjelenésével pedig úgy látszik, beért a sorozat. Azonban még mindig beleront a levesbe némi régi hiba: a konzolos megjelenést követően több mint két hetet váratott magára a Windows-os verzió, de most már semmi akadálya annak, hogy mi is részesüljünk abból a pofonból, amit a szövetségesek kaptak Hollandiában a német hadigépezettől.


Hősünk Matt Baker, akivel a Road to Hill 30-ban érkeztünk a bozótharcos, szántóföldes, farmos Normandiába, akkor még közlegényként, ám D-napot követő sikeres akcióinkkal, és társaink elhullásaival hamarosan törzsőrmesteri státuszig tornásztuk fel magunkat. A Hell's Higway története 1944. szeptemberében veszi kezdetét, amikor Montgomery tábornagy egy elvetélt ötlete miatt szívunk majd nagyokat. Tervében az áll, hogy Hollandiában, mélyen az ellenséges vonalak mögött a szövetségesek elfoglalnak egy stratégiailag fontos országutat, ahonnan már egyenes út vezetett volna a Harmadik Birodalom szívébe, így karácsony előtt véget érhet a háború. Csakhogy a felderítők nem álltak a helyzet magaslatán, mivel azzal nem számoltak, hogy Hitler elit csapatai és páncélos hadtestei a közelben állomásoznak. Az amerikai és brit csapatok a kezdeti sikerek ellenére hamarosan csúfos kudarcot könyvelnek el, körbekeríti és felmorzsolja őket a német túlerő.

Mi a történelem legnagyobb légi offenzívájában érkezünk a napfényes Hollandiába, egy csapatszállító vitorlázó repülőben ülve. A történet a mi visszaemlékezésünkön alapul, a Market Garden hadművelet utolsó három napját filmszerűen elbeszélve. Nem lesz egy leányálom és a siker sem lebeg majd a szemünk előtt, hiszen éppen ez a kilátástalan helyzet adja a játék történetének komoly mondanivalóját. Megkockáztatom, ennyire igényes sztorival egyetlen hasonló kaliberű termék sem büszkélkedhet.

Baker önelemző és sztoikus gondolatait a küldetések között ismerhetjük meg. Szinte miránk is ránehezednek azok a lelki és fizikai sebek, amelyek a katonákat sújtják az értelmetlen háború miatt. Ahogyan bajtársaink hullnak el mellettünk a harcmezőn, úgy növekszik benne a feszültség, már-már az őrületbe kergetve őt, amit jópárszor hangzatosan ki is ad magából. Társai ezt néhányszor szóvá is teszik és kérdőre vonják őt. Persze ahhoz, hogy ne kerüljünk idő előtt arra a gyásztáviratra, amit családunk venne át, gondolkodnunk kell, amikor szembekerülünk a náci hadállásokkal.


Hamar rá fogunk jönni, hogy az egyszemélyes rambózás nem kifizetődő, ehelyett mindig fedezékbe kell vonulnunk és onnan ki-kilesve oszthatjuk az áldást. Célunk az, hogy folyamatos tűzerővel sarokba szorítsuk az ellenséget, miközben a három részre osztott szakaszunkból az egyik csapat oldalba, vagy hátba kapva őket tegyen pontot az ütközet végére. Egyszerűnek hangzik, ám nem lesz az, a sorozatot ismerők számára viszont nagy meglepetéseket nem tartogat a játékmenet.

Mi is ez a három csapat, amit nekünk kell vezetnünk? Az első az, amelyik nehézgépfegyverrel elnyomja a németeket távolról, fedezékből, a második az, amelyik rohamkarabélyokkal megközelíti a célpontot és kivégzi az ott tartózkodókat. Egy harmadik brigád olyan speciális fegyverekkel rendelkezik, mint a páncélököl, feladatuk pedig az, hogy a mélyen ülő helyekről robbantsák ki az ellenséget, avagy a tankokat ártalmatlanítsák.