Brothers in Arms: Hell's Highway

Grafika: E szempontból tényleg nem érheti szó a ház elejét, noha többekben visszatetszést keltett az aljnövényzet megvalósításának idejemúltsága. Az Unreal Engine 3.0-nak köszönhetően a kinézet egyedien kontrasztos, a hátterek elmosódnak, a konzolos változatokhoz képest alaposan feljavított, így élesebb textúrákkal (melyek néha nem töltenek be időben) és kidolgozottabb részecskeeffektekkel kell számolnunk. A karaktermodellek minden ráncra és sebhelyre kiterjednek, egyedül talán a mimika az, amit hiányolok katonáink arcán. A káprázatos robbanásoknak köszönhető sérülésrendszer miatt a játék bővelkedik a némileg egyszerűbb módon ábrázolt véres jelenetekben, leszakadó végtagokban és dinnye módjára szétloccsanó koponyákban - döntse el mindenki maga, hogy megemészti-e.

Kezelőfelület: Bár az előző részekkel ellentétben történt némi változás a billentyűzetkiosztásban, mégis elérhető, megszokott gombokon kaptak helyet a különböző utasítások. Kezdőknek viszont tény, hogy bele kell jönniük az akár három csapat egyidejű irányításába. Az átláthatóságot növeli a taktikai képernyő is, ám ennek ellenére gyakran spontán döntéseket kell meghoznunk gyorsan és határozottan. Még pont nem kell plusz ujjakat növesztenünk minden opció kézben tartására, a kissé hosszabb belerázódás után nagy baj nem érhet minket.

Játszhatóság: Az egyszemélyes kampány 10-12 órája a játék igazi erőssége, erre utal a mélyen kidolgozott, emberközpontú történet, a többjátékos lehetőségek viszont elhanyagolhatók. Kezdőknek a Casual fokozat bőven elég, tapasztaltabbaknak még két nehezebb fokozat áll a rendelkezésére - igaz a legkeményebb csak az első végigjátszás után. Gyűjthető bónuszok tekintetében az ellenállás mókás falrajzai, a Killroyok összeszedésére van lehetőségünk, amiből egy pályán több is van, eléggé eldugott helyeken. Néhány Easter Egg is bekerült, ezek felfedezése megtolhatja a játékidőt. Csak hogy képben legyetek: pl. társainkat birkává is változtathatjuk (tekintve a mesterséges intelligenciát, nem is akkora nagy sértés). Összességében viszont a scriptelt jeleneteknek hála az ellenség mindig ott és akkor várható, mint az első végigjátszásnál.

Intelligencia, nehézség: Az MI sajnos elég sokszor hoz kellemetlen helyzetbe minket, ez talán a játék legfőbb hiányossága. Társaink önálló döntései nem mindig válnak előnyünkre a csaták végeredménye tekintetében. Néha fittyet hánynak parancsainkra, reménytelen helyzetben is a végsőkig lecövekelnek egy helyen, az ellenség pedig gyakran csal. Ha nem tudjuk kellőképpen elsajátítani csapatunk irányítását, akkor a gépi intelligencia nem fogja megkönnyíteni helyzetünket. Kihívás persze bőven akad, gyakorlatilag egyféle taktikát fogunk alkalmazni a játék során.

Hangok és zene: Szívhez szóló nagyzenekari darabok szólnak az átvezető jelenetekben és a főmenüben, a küldetések között pedig követik a csaták lüktetését, kellőképpen aláfestik a drámai hangulatot. A fegyverek hangjai, a harc közbeni kiáltások tökéletesen autentikusak, bár némileg ismétlődőek. A folyamatos tűzharc okozta hanghatások leírhatatlanok, a szinkronhangok kellő átélésről tesznek tanúbizonyságot. Viszont szegény Baker néha még akkor is ordít, amikor társai fél méterre vannak tőle és nyoma sincs a németeknek a közelben.

Összegzés: Intenzív háborús élményt nyújt a Brothers in Arms: Hell's Highway, bár koránt sem akkorát, mint a Call of Duty sorozat. Itt az igazi erősség a mélyen szántó gondolatokat megfogalmazó történeti szál, mely bőven felülkerekedik vetélytársain. Audiovizuális élmény szempontjából minden adott lett volna egy tökéletes darabhoz, ám a krónikusan előforduló MI-hiányosságok és a multi háttérbe szorítása ezt nem engedik. Mindent figyelembe véve a Gearbox gyermeke a maga taktikus játékmenetét tekintve mégis tökéletes emléket állít a Market Garden hadműveletben résztvevő elesetteknek, még ha azok jelen esetben csupán kitalált személyek is.

A játékot bemutató videó