A játékosok 8,5 százaléka kórosan játékfüggő

Egy új amerikai kutatás megállapítása szerint a rendszeresen játszó fiatalok közül csaknem minden tizedik kóros játékszenvedéllyel küzd.

Jó néhányuknál kimutatható a szerencsejátékokhoz kötődő addikció legalább hat tünete: hazudnak a szüleiknek és barátaiknak arról, hogy mennyi időt játszanak; arra használják fel a játékokat, hogy elmeneküljenek problémáik elől; türelmetlenek és idegesek lesznek, amikor le kell állniuk; elhanyagolják házi feladataikat, és egyértelműen a túl sok játszás miatt következik be az is, hogy rosszak a tanulmányi eredményeik. A szóban forgó kutatást az iowai állami egyetemen működő, médiával és családdal foglalkozó intézet (National Institute on Media and the Family, NIMF) végezte el. "A kutatás célja az volt, hogy megvizsgáljuk: vajon a kóros játékszenvedély valóban olyan komoly probléma-e, amely megérdemli a kiemelt figyelmet. Az eredmények alapján kiderült, hogy bizony megérdemli" - jelentette ki Douglas Gentile, a kutatás vezetője.

A kutatási mintát 1178, 8 és 18 év közötti fiú és lány alkotta. Kilencven százalékuk bevallotta, hogy szokott számítógépen játszani. A fiúk hetente 16,4 órát töltöttek átlagosan számítógépes és videojátékokkal, a lányok 9,2 órát. A függőségben szenvedő játékosoknál ez a szám heti 24 órát tett ki, ami kétszer annyi, mint amennyi ideig az "alkalmi" játékosok a gép előtt ültek. A fiatalok 8,5 százaléka kóros szimptómákat mutatott: egész pontosan hatot sikerült beazonosítani náluk azok közül a tünetek közül, amelyeket az Amerikai Pszichológusok Egyesülete meghatározott. A szimptómák mindegyike hátrányosan hat a családi és iskolai kapcsolatrendszerre, illetve a pszichológiai fejlődésre. A leggyakoribb probléma az volt, hogy a gyermekek játékszenvedélyük miatt elhanyagolták feladataikat.

A megkérdezett fiatalok egynegyede bevallotta, azért játszik, hogy elmeneküljön a gondok elől, és nagyjából ugyanennyien válaszolták azt, hogy akkor ülnek le a géphez, amikor házi feladataikkal kellene foglalkozni. Egyötödük elismerte, hogy szenvedélyük kihatott iskolai teljesítményükre is; azért szerepeltek rosszul különböző vizsgákon, mert játszottak, ahelyett, hogy tanultak volna. Gentile szerint egyértelmű, hogy a gyenge iskolai teljesítmény és a beteges játékfüggőség összeköthető, azonban a kutatásból nem derült ki, hogy melyik jelentkezett előbb.

"Elképzelhető, hogy a kóros játékszenvedély vezet az iskolai teljesítmény romlásához, de az sem lehetetlen, hogy fordítva is igaz: azok a gyerekek, akik sikertelenek az iskolában, a játékban keresnek kárpótlást, sőt megeshet, hogy a figyelemzavaros problémák csak fokozzák a játszáshoz való kötődést - adta közre a pszichológus kutatásainak eredményeit, amelyeket a Psychological Science szaklapban kíván részletesen publikálni. - Bár az orvosi közösség a játékdependenciát nem tartja mentális problémának, reméljük, hogy kutatásunk felnyitja majd a szemüket a játékok pozitív és negatív hatásairól".

A szülők felelőssége érthetően ismét képbe került. A megkérdezetteknek alig a fele válaszolta azt, hogy szülei beleszólnak, mikor és mennyi időt tölthetnek a számítógép előtt. Csupán ötvenhat százalékuknak szabják meg, hogy milyen típusú játékokkal szórakozhatnak. A kutatók szerint súlyosbítja a problémát, hogy a 8-11 évesek egyötöde, a 12-14 évesek 41 százaléka, a 15-18 évesek 56 százaléka birtokolt erőszakos, csak 18 éven felülieknek való játékokat. Hét százalékuk azt is bevallotta, hogy a szülők tudta nélkül, saját pénzéből vásárolta meg a játékokat.

David Walsh, az NIMF elnöke szerint az eredményeknek ébresztőként kell szolgálniuk a családok számára. "Bár a videojátékok kétségkívül szórakoztatóak, egyes gyerekek komoly bajba kerülhetnek miattuk. Nemcsak azonosítanunk kell a problémát, hanem meg kell találnunk azokat a módszereket is, amelyekkel megóvhatjuk, illetve kezelhetjük a játékfüggő gyerekeket" - mondta.

A kutatás nem foglalkozott a közösségi online szerepjátékok, az MMORPG-k okozta addikcióval, amely egészen másféleképpen hat a résztvevőkre. Az egyik leghíresebb és legnépszerűbb MMORPG, a World of Warcraft (WoW) előidézte függőség bizonyítottan sokkal súlyosabb problémákhoz vezethet, mint más játékok esetében. Svéd kutatók nemrégiben megállapították, hogy a WoW tulajdonképpen a "játékvilág kokainjának" is tekinthető, mivel olyan mértékben rá lehet szokni, hogy szinte a fiatalok második életévé válik. Míg a hagyományos számítógépes játékok egyszer csak "véget érnek", addig a WoW állandó, folyamatosan fennmaradó világot teremt, amely totálisan magába szippantja a játékost, aki egyetlen szerveren több ezer másik szereplővel együtt járja végtelen útját.

A játék ráadásul egyfajta szimulációja a valós társadalomnak. A valódi sikerélményeket pótló játékbeli eredményeknek már csak azért is sokkal nagyobb a jelentőségük a WoW esetében, mint a hagyományos játékoknál, mert itt a többi hús-vér szereplő szemében ér el megbecsülést a játékos, míg az utóbbiaknál ilyen jellegű visszacsatolás nincs: ott, amikor az illető nyer, pusztán a gép "gratulál" neki. Egyelőre még az sem egészen világos, hogy a sokszor emlegetett "erőszakos tartalom" miként befolyásolja az addikciót. Békés és erőszakos játékok egyaránt okozhatnak káros szenvedélyt, a szakemberek egy része úgy véli, hogy nincs semmilyen bizonyított reláció az erőszakos tartalom és a függőség között.