Kína kisajátítja a ritkaföldfémeket

A világ évtizedek óta szorgosan alkalmazza az úgynevezett ritkaföldfémeket a legkülönbözőbb csúcstechnikákban, legyen az egy lemezmeghajtó, szélturbina, vagy hibrid jármű, gyakorlatilag nélkülözhetetlenné téve a mindennapi alkalmazások számára. A piszkos munkát, vagyis az ércek kibányászását és a fémek kinyerését Kínára hagyták, és szinte észre sem vették, hogy ma már az ellátás 97 százaléka a kínaiak kezében összpontosul. Ahogy az lenni szokott, a helyzet kezdi megbosszulni magát.

A ritkaföldfémek, vagyis a periódusos rendszer 57-től 71-ig terjedő elemei, a lantanidák kiegészülve az ittriummal és a szkandiummal, nevük ellenére egyáltalán nem ritkák - legalábbis a többségük nem az. A téma néhány héttel ezelőtt került az újságok címoldalára, amikor Kína több korlátozó lépést tett, leállítva a japán és amerikai exportot. Bár a kínai kormány cáfolja ezeket a híreket, a tények önmagukért beszélnek. A kormány állásfoglalása szerint valóban szigorít exportkvótáin, amit azzal indokol, hogy rendet kell tennie a bányászati eljárások erdejében, illetve saját folyamatosan növekvő igényeit is ki kell elégítenie.


Mi tehet a világ többi része? A legkézenfekvőbb válaszlépés új bányák megnyitása lenne, Kína ugyanis mindössze az ismert készletek bő egyharmadával rendelkezik. A legnagyobb importőr, vagyis Japán nagyon reméli, hogy felállíthat egy bányát Vietnámban, míg az Egyesült Államokban a Molycorp Minerals újraindítaná a kitermelést a kaliforniai Mountain Pass bányában, amit egy radioaktív szennyeződés miatt 2002-ben bezártak.

A ritkaföldfémek finomításához szükséges létesítmények azonban nem egyik napról a másikra készülnek el, ennél is kellemetlenebb a tény, hogy igen kevés amerikai tudós ismeri a kinyerés folyamatát. Elemzők szerint körülbelül 15 évre lenne szükség az USA belső szállítási csatornáinak kiépítéséhez, az anyagi vonzatokról nem is beszélve. A rendszerhez új infrastruktúrára, külföldi technológiák és szellemi termékek megvásárlására is szükség van. "Ha a Molycorp most megkezdi az anyag kitermelését és dúsítását, a finomításhoz akkor is el kell küldenie Kínába " - nyilatkozott Gareth Hatch, a Technology Metals Research tanácsadó cég munkatársa.

Az újrahasznosítás is egy eshetőség, az eljárás során azonban szennyeződések szűrődnek be, ezért az újrahasznosított anyag általában nem olyan jó, mint frissen finomított megfelelője. A hibrid autókban alkalmazott neodímium mágnesek például közel sem működnek olyan hatékonyan magas hőmérsékleten, ha újrahasznosított neodímiumot tartalmaznak. Persze akadnak olyan dolgok, amit újra fel lehet használni. Maradva a neodímium mágneseknél, a számítógépes lemezmeghajtókban alkalmazott mágnesek általában tovább tartanak, mint maga a számítógép, a gyártók azonban pont az olcsóbb alternatívák után kutatnak, és jelen állás szerint találtak is egyet, ami még a régi mágnesek újra alkalmazásánál is gazdaságosabb lenne.

A japánok az új bánya mellett megkezdték a takarékosság lehetőségeinek felmérését is. Kazuhiro Hono, a Japán Nemzeti Anyagtudományi Intézet tudósa csökkentette egy valóban ritkának számító ritkaföldfém, a diszprózium mennyiségét a hibrid autók állandó mágneseiben. Hono reméli, a kialakult krízis egyre több tudóst késztet cselekvésre. "A legfontosabb hogy világszerte felismerjék a helyzet jelentőségét" - mondta. "Innovációval megoldást találhatunk erre a problémára."