Medal of Honor

A Medal of Honor audiovizuális körítésébe viszont nehéz belekötni. A készítők tökéletesen oldották meg, hogy a játékos valóban úgy érezze, épp egy titkos háborús övezet kellős közepébe csöppent, így folyamatosan kapjuk rádión a csapatutasításokat, vicces megjegyzéseket, hecceléseket. Az aláfestő zene a játék keleti világához igazodik, így az arab zenék jellegzetességeit felvonultató dallamok csendülnek fel akció közben. A különböző fegyverek hangjai hitelesek, és külön öröm, hogy csapattársainktól is kérhetünk utánpótlást, ha épp kifogyóban lenne már a készletünk.

A játék többjátékos módja sem mutat újat, a DICE lényegében a Bad Company jobb elemeit emelte át, kicsit igazítva a Medal of Honor stílusához. Az alapvetően csapatalapú játékmódokban a Call of Duty perkjeihez hasonló különleges képességekre tehetünk szert, és jelenleg három különböző kaszt közül választhatunk. Elsőre talán kevésnek tűnhet a felhozatal, de alapvetően jól lefedi a három karakterosztály az igényeket.


A játékmódra, és úgy alapvetően a játék egészére jellemző, hogy a Medal of Honor sokkal megfontoltabb, visszafogottabb tempót diktál, mint a Call of Duty, de ez nem negatívum, hiszen a készítők így próbálják még közelebb hozni a valódi háborús körülményeket, amibe egyedül az MI rondít csak bele. Az EA próbálkozása ennek ellenére kellő dinamizmussal és változatossággal bír, és bár néha kicsit leülnek az események, mindig kapunk egy-egy olyan küldetést, ami hamar visszaránt minket.

A Medal of Honor legnagyobb problémája, hogy egyetlen percig sem szeretne egyedi lenni és kitűnni a tömegből. A Danger Close iparos munkát végzett, és bár jó pár bosszantó hiba belecsúszott a gépezetbe, első próbálkozásnak azért simán elmegy a reboot, ami így is könnyedén ugorja meg a mai sztenderdek által emelt szintet. Ha hinni lehet a kiadónak, akkor a jövőben még nagyobb figyelmet kap a franchise, így talán nem reménytelen a helyzet, és a következő epizódnál már egy sokkal merészebb, minden elemében áramvonalasított második részt kapunk majd kézhez.

Grafika: Akadnak elnagyoltan megvalósított elemek a játékban, de összességében elmondható a Medal of Honor látványvilágáról, hogy simán kielégíti a mai igényeket. Ez természetesen komolyabb vasigénnyel jár, de a játék motorja hűen megszolgálja ezt.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az akciójátékokat jellemző egyszerű, könnyen kitanulható irányíthatóság jellemzi a játékot, egyedül talán a quadok vezetése az, ami túlontúl is érzékeny lett, így a billentyűzettel irányítva inkább bosszantó, mint élvezetes a négykerekűek terelgetése.

Játszhatóság: A mai sztenderekhez igazodva nagyon rövid játékidővel bír, és bár akad multiplayer szekciója a játéknak, az elmúlt éveket behálózó Call of Duty-őrület után nem biztos, hogy sokaknak tetszeni fog a lassabb tempójú multiplayer.

Intelligencia, nehézség: Az ellenfelek mesterséges intelligenciája kritikán alulira sikeredett. Mindenféle kihívás nélkül leszedhetjük őket, így semmiféle taktikázásra, ügyeskedésre nem szorul rá a játékos, és az alig 4-5 óra alatt nem fogunk vért izzadni.

Hangok, zene: A játék hangszekciója messze kiemelkedő eleme az egész rebootnak. A készítők hihetetlen figyelmet szenteltek az autentikus fegyverhangoknak, a keleti hangulat visszaadásának, és ez a néhol lapos játékélményt is remekül feldobja.

Összefoglalás: A Medal of Honor reboot első próbálkozásra nem lett több mint egy mezei iparos munka, és semmivel sem igyekszik kitűnni a mezőnyből. A Call of Duty: Black Ops reggelire megeszi, és csak remélni tudjuk, hogy a következő próbálkozás már merészebb és élvezetesebb lesz.

A játékot bemutató videók:
Videó #1
Videó #2