Újabb NASA-műhold vesztét okozta a Taurus

Sorozatban másodszor mondott csődöt az amerikai, szilárd hajtóanyagú Taurus rakéta. Pénteken egy éghajlatkutató műhold veszett oda, mert a rakéta orrkúpborítása nem vált le.

A túlsúly miatt a Taurus nem érte el a pályára álláshoz szükséges sebességet és magasságot, ezért a 424 millió dolláros Glory műholdat szállító felső fokozat rakományával együtt visszazuhant a Földre, nagy valószínűséggel a Csendes-óceánba csapódva, nyilatkozott a NASA részéről Omar Baez, a küldetés kilövési igazgatója.

A hiba nagy csapás a műholdat építő, és a Taurus rakéta első számú alvállalkozójaként is dolgozó Orbital Sciencesnek.
"Úgy vélem nem túlzok, ha azt mondom, ma éjjel minden odaveszett, de talpra fogunk állni" - nyilatkozott a sajtó tájékoztatón Ron Grabe, az Orbital Sciences kilövő rendszerek csoport vezérigazgatója. A kagylóhéjszerű buroknak körülbelül a kilövést követő harmadik percben kellett volna leválnia. Eddig a pontig a rakéta repülése teljesen normális volt, olvasható a NASA jelentésében.

"Elvesztettük a Glory küldetést" - mondta Mike Luther, a NASA tudományos részlegének helyettes program igazgatója. "A műhold fontos méréseket végzett volna, ami a Föld rendszerként történő megismerését, és az éghajlatváltozás hatásairól szerzett ismereteinket mélyítette volna e.l"

A Vermot Composites által gyártott 1,6 méter átmérőjű borítás az érzékeny műholdak és szenzorok számára nyújt védelmet a légköri szennyeződések ellen. A védőburoknak akkor kell leválnia, amikor a rakéta eléri a légkör külső, vékony rétegeit, a pénteki küldetéskor azonban valami meggátolta ezt a műveletet. A NASA és az Orbital Sciences egyaránt vizsgáló testületet állít fel a hiba felderítése érdekében.

2009 februárjában ugyancsak egy orrkúphiba okozta a NASA 273 milliós Orbiting Carbon Observatory (OCO) műholdjának a vesztét, aminek következtében egy, a mostanival azonos Taurus rakétának ugyancsak nem sikerült eljutnia a földkörüli pályáig. A meghibásodást követően a NASA és az Orbital Sciences aprólékosan áttervezte a Taurus védőburok leválasztó szerkezetét, ami három egymást követő alkalommal is bizonyította repülési alkalmasságát a cég Minotaur 4 rakétáján. Hozzá kell tenni, hogy a 2009-es esetet vizsgáló bizottságnak nem sikerült egyértelműen megállapítania az OCO elvesztésének okát, a mérnökök azonban négy lehetséges indokot soroltak fel az anomália kialakulására és azonosították a legvalószínűbbnek tűnő okot, a leválasztás elindításáért felelős rendszert, amit az újratervezésnél figyelembe vettek.

A Taurus a sok más űralkalmazásnál is használt robbanótöltetes leválasztási megoldással távolítja el a két részből álló védőburkot, amit pneumatikus dugattyúk löknek el a fokozattól. Korábban a pneumatikus rendszerhez egy forró gáz generátort használtak, az Orbital Sciences azonban a Glory kilövéséhez a Minotaur 4-eken már bizonyított hideg gázos megoldást vetette be, ami egy magas nyomású nitrogénpalackon alapul. "Teljes biztonsággal vágtunk bele ebbe a repülésbe, annak tudatában, hogy megoldottuk a leválasztási kérdést" - mondta Grabe a pénteki sajtótájékoztatón.

Ennek ellenére a kilövés előtt a teljes csapaton érezhető volt a feszültség, a Glory küldetés volt az első Taurus kilövés a balszerencsés OCO óta. "Olyan mintha egy hideg vízzel teli medence szélén állnánk, amibe bele kell dugnunk a lábujjukat. Minden tőlünk telhetőt megtettünk" - nyilatkozott Baez még a kilövés előtt. John Brunschwyler, a Taurus program igazgatója még azt is hozzá tette, hogy a múlt hónapban a mérnökök nem csupán újjáépítették a védőburkot, de a rakéta szerkezetein, elektromos és vezérlő rendszerein és a robbanótölteteken is frissítéseket végeztek. Mindez azonban nem bizonyult elegendőnek. A pénteki volt a kilencedik Taurus repülés 1994 óta, ezek közül hat végződött sikerrel.

A Glorynak 705 kilométer magas pályát kellett volna elérnie, csatlakozva a NASA éghajlatkutató flottájához, az A-Trainhez. A műhold két tudományos szenzora a Nap éghajlatra gyakorolt hatásait és a parányi légköri részecskéket, az aeroszolokat figyelte volna. A küldetés elvileg segítette volna a politikai döntéshozókat az éghajlatváltozás kezelésében.