2011. április 9. 10:42, Szombat
Az egész alkotás tele van scriptekkel, amelyeknek köszönhetően nagyon sokszor észre lehet venni, hogy egy láthatatlan vonalat átlépve ment a program, vagy attól a ponttól kezdve történik valami fontosabb esemény. Ez már alapból kizárja a sandbox stílus lehetőségét, de a területi szabadság hiánya is ráerősít erre a tényre. Az egyik pontból a másikba bár legalább kétféleképpen el tudunk jutni, nagyon érezni, hogy csupán nagyobb, kiválóan felépített pályákról beszélünk, amelyek láthatatlan határokkal rendelkeznek.
A játékmenetnél maradva fontos kiemelni a nanoruhát, amely a Crysis 2 savát-borsát adja, nélküle ugyanis egy kissé unalmas, ámde látványos akciózás lenne a program. A különleges képességeket adó testpáncél kissé módosult az első epizódban megismerthez képest. A ruha immáron alapszinten képes hatalmas erőt és sebességet biztosítani a játékosoknak, speciális, magunk által kapcsolgatható képességből pedig csak kettő, jó esetben három lesz. Az egyik a páncél, amelynek segítségével egy ideig - ameddig az automatikusan töltődő energiánk tart - halhatatlanok vagyunk, a másik pedig a láthatatlanság, amely szintén energiafüggő.
A harmadik és egyben kérdőjeles mód a tulajdonképpeni hőkamera, amelyet elég ritkán - tulajdonképpen egyszer sem - fogunk használni, lévén nem lesz rá szükségünk. Ezeknek a különleges tulajdonságoknak köszönhetően nagyon sokféle taktikai lehetőségünk lesz egy-egy összecsapás során. Lehetünk csendes gyilkosok a láthatatlan móddal, de a páncéllal előhívott részleges halhatatlanságnak köszönhetően újraélhetjük gyermekkorunk Terminátor filmjeinek élményét is. Ezeket ötvözve pedig további stratégiákat dolgozhatunk ki - csak mindig tartsuk a szemünket az energiaszinten -, de ha mindez nem lenne elég, a nanoruhát immáron fejleszthetjük is.
Az idegenek ellen folytatott harc közben az elhullott ellenfelek úgynevezett nano catalyst pontokat szórnak el, amelyeket összegyűjtve vásárolhatjuk meg a fejlesztéseket. Gyorsabb energiatöltődés, nyomot hagyó ellenfelek, halkabb léptek, színeződő puskagolyók... összesen 12 tulajdonságra költhetünk, amelyek közül egyszerre csak négy lehet aktív. Ezek többsége érezhetően leginkább a többjátékos módban kap szerepet, erről azonban egy kicsit később. Kötelező megemlékezni ugyanis a számtalan fegyverről, amelyeket felszedhetünk a Crysis 2-ben.
Bár garantáltan mindenkinek lesz egy kedvenc összeállítása, legalább két-háromtucatnyi fegyver vár majd arra, hogy a pályákon elszórva összeszedjük és használjuk őket. Ezek a fegyverek az első részben már megismert módszerrel módosíthatók, hangtompítók, különböző célzók és egyéb kiegészítők tehetők rájuk, amelyek számtalan variációt eredményeznek. A nanoruhával és a sztorival egyetemben ez már két olyan jellemző, amelyek érdekessé varázsolják a kampányt, ami egyébiránt folyamatosan képes lesz fenntartani az érdeklődésünket.
A kellően hosszú történet alatt egyetlen egyszer nem találkoztam két egyforma jelenettel. A helyszínek, a harcok, valamint természetesen a hol kevés létszámú, de erősebb, hol hadseregnyi, de gyengébb ellenfelek is megfelelő változatossággal rendelkeznek, egyetlen olyan pillanatot sem tudnék visszaidézni, amikor unatkoztam volna az amúgy folyamatosan pergő akció alatt.
Ha pedig mindez valakinek nem lenne elég, van a Crysis 2-ben egy nagyon jó többjátékos mód is. A multiplayer betöltését követően a C.E.L.L. és a tengerészgyalogos erők küzdelmeibe csöppenhetünk bele. Természetesen mindkét fél ismeri és használja is a nanoruhát. A többjátékos mód alapjaiban ugyan maradt a korábbi Crysis-okban megismert formulánál, mégis akadnak óriási újdonságok. Ha nagyon gonoszak vagyunk, azt mondhatjuk, hogy a Modern Warfare ihlette az egészet -, a pályák betondzsungelesedése mellett ugyanis képbe került a fejlődési rendszer, amellyel a fentebb már ismertetett módon fejleszthetjük nanoruhánkat.
A többjátékos módban létezik fegyverfejlesztés is, amelynek hála a "játssz minél többet és jobb puskád lesz" elv szerint tornázhatjuk ólomköpködőinket magasabb szintekre. A multiban helyet kapott egy úgynevezett "dögcédularendszer": ezeket elesett ellenfeleinkből tudjuk összegyűjteni és kellő darab után olyan extrákat hívhatunk elő, mint például a légicsapás. A játékmódok között újdonságokat nem találunk, de a fentiek értelmében talán érthető is, hogy erre nem is volt szüksége a Crysis 2-nek, éppen elegendő újdonságot nyújtanak az ismertetett opciók. Meg különben is, kell valami újdonság a Crysis 3-ba is!