IL-2 Sturmovik: Cliffs of Dover

Ez a párosítás pedig olyan hangulattal ruházza fel a játékot, ami szó szerint páratlan. Mind a nagy légi csaták, mind a kisebb bombázások alkalmával a szimulátorok fanatikusainak dédelgetett álmai és vágyai válhatnak valóra. Hiszen nincs is annál nagyobb élmény, mint amikor egy osztagnyi Stukával repülünk a La Manche csatorna felett, a szikrázó napsugarak megcsillannak gépünk szélvédőjén, a műszerek pásztázása közben a távolban pedig már körvonalazódik a célpontként szolgáló kikötő, amit hamarosan pokollá varázsolunk néhány bomba segítségével. Messziről már hallani a légiriadót jelző sziréna hangját, az osztag tagjai pedig csak a mi parancsunkra várnak…

Természetesen a hangulat önmagában mit sem érne akkor, ha az illetékesek elrontják a szimulációt. Szerencsére az IL-2 Sturmovik-sorozat esetében soha nem volt gond ezzel a résszel, és elhihetitek, most sem történt ez másképpen. A vezethető repülőgépek ugyanis kívül-belül kiköpött másai az eredetieknek, aminek köszönhetően minden egyes műszerhez hozzányúlhatunk. Így nem lesz elég, ha megismerkedünk a jobbra-balra nyilakkal, lévén folyamatosan reagálnunk kell az időjárástól kezdve az ellenségekig mindenre, gépünk felett tehát maximális hatalmunk lesz, amit - legnagyobb realizmus esetén - garantáltan az első bevetés alatt érzékelni fogunk.


Az illetékesek mindemellett nem csak az úgynevezett látható realizmust fejlesztették tökéleteshez közelire, hanem a láthatatlan változatát is, gépünk ugyanis nem csak egy váz, abban értelemszerűen különböző alkatrészek vannak, amelyek szintén sérülhetnek egy-egy összecsapásban. Nem mellesleg már olyan apró sérülések is komolyan befolyásolhatják gépeink tulajdonságait, amelyekre garantáltan nem számítottunk volna.

Egy csűrőlapon vagy egy oldalkormányon szerzett sérülés például a nem túl gyakorlott pilótákat biztosan a földre kényszeríti majd. Természetesen nem csak mi, hanem az ellenfél is képes efféle sérüléseket begyűjteni, így lehet, hogy egy géppuskával leadott sorozat után nem látunk rajta különösebb nyomokat, de éppen elég galibát okoztunk a pilótának ahhoz, hogy egy szabályos dugóhúzót bemutatva a földbe vagy a tengerbe csapódjon.

Küldetéseink egyébiránt a legtöbb esetben nagyon hosszúak lesznek, és mert közben nem menthetünk, helyenként kissé frusztrálóak is. Mivel egy szimulátorról beszélünk, egyetlen rossz mozdulat előidézheti a bevetés sikertelenségét, így nem árt majd mindig és mindenben körültekintően eljárni. A fejlesztők egyébiránt a valóságból merítettek ötletet a feladatok mintázásakor is, így attól függően, hogy milyen repülőgépet kíván meg tőlünk az adott kihívás, a legtöbb esetben egy kaptafára épülő feladatokat kell elvégeznünk. Célpontok bombázása - hajók, épületek, radarállomások stb. -, szimpla légi összecsapások vadászgépekkel, bombázók vagy nagyobb testű védtelen gépek támogatása, nagyjából ez a három típus váltakozik majd, ha a kampányt, ha a sima küldetéseket választjuk.


Kivétel ez alól a többjátékosos mód, ami egy új szintre emelte a multiplayer fogalmát, hiszen egy időben akár 128 pilóta eshet egymásnak az összecsapások alkalmával. Ez nem csak látványban és hangulatban nagyon komoly - legvadabb álmaimban így képzelek el egy légi ütközetet -, hanem játékélmény tekintetében is kellemes, igazi összjátékot, nem mellesleg szórakozást is biztosít, szimulátoros megvalósítás ide vagy oda. Természetesen ajánlott előbb néhányszor tíz órát azért eltölteni a kampánnyal vagy a sima küldetésekkel, majd csak azután belekóstolni a többjátékos mókába, máskülönben maximum trófeák leszünk az ellenfél gépeinek motorburkolatán.