F.E.A.R. 3

Ha már szóba került a játékmenet, kiemelendő, hogy egyedül valóban nagyon unalmas lesz a kampány; ismétlődő, monoton, és szinte folyamatosan csak a lövöldözésre koncentráltak megalkotása közben a fejlesztők. Ez egyértelműen a kooperatív móka megvalósítása miatt lett így, hiszen a második, de leginkább az első részben megismert játékélmény elég unalmas lett volna ebben a formában. Ennek köszönhetően búcsút inthetünk a klausztrofóbiát előidéző helyszíneknek, az ijesztgetős részeknek, az a hangulat ugyanis, amit korábban megszerettünk, sajnos már csak nyomokban van jelen a játékban. Előfordul ugyanis egy-egy Alma jelenés, helyenként még néhány szörnyeteg is előugrik a sötétből, de ezek korántsem úgy lettek megvalósítva, hogy ránk hozzák a frászt.


A pályák nagy részét fegyverünket markolászva fogjuk átélni, és hiába maradt meg a részben átalakult, de jól működő fedezékrendszer vagy az időlassítás, a legtöbb összecsapás esetében azt éreztem, hogy egy teljesen átlagos FPS játékban lövöldözöm, amely tele van scriptelt jelenetekkel, így például amíg le nem lövöm az utolsó katonát is, addig biztosan nem fog kinyílni a továbbjutáshoz szükséges ajtó és a többi. A harcok negatívumai közé tartozik továbbá, hogy ellenfeleink tulajdonképpen a semmiből érkeznek, képesek folyamatosan újratermelődni, és érezhetően a fejlesztők közül senkit sem érdekelt a realizmus, a lényeg, hogy folyamatosan túlerőben legyenek.

Ugyan a F.E.A.R. korábbi epizódjaiban is gyakran keveredtünk óriási csetepatékba, de ott mindig lehetőségünk volt fellélegezni, vagy legalábbis biztosan megszakította a harcokat egy-egy igazán horrorisztikus jelenet. Ilyennel a harmadik részben szinte egyetlen alkalommal sem fogunk találkozni, aminek köszönhetően úgy érzem, hogy a programozók éppen attól a kettősségtől fosztották meg a játékot, amiért azt megszerettük. Ha gonosz lennék, akkor azt mondanám, hogy olyan lett a F.E.A.R. 3, mintha az előző felvonásokból kivettük volna az ijesztő részeket és meghagytuk volna a csupasz akciót, ami hangsúlyoznám továbbra is, hogy jó, de nem elég változatos, nem mellesleg pedig önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megkedveljük az alkotást.

Hiába pattanhatunk egyes pályákon különböző lépegetőkbe, hiába lesz többféle felvehető fegyver, hiába támadnak ránk zombik, túlvilági szörnyek vagy egyszerű katonák, ha az a jellegzetes hangulat már a múlté. Erre a kultuszrombolásra egyébiránt rátesz még egy lapáttal a pályaszerkesztés is, amelyek között számtalan olyan helyszínt találhatunk, amelyik egyáltalán nem illik a sorozat koncepciójába. Ilyen például, amikor fényes nappal, egy szegénynegyeden küzdjük át magunkat, de szinte az összes színhelyről ki lehetne emelni olyan megoldást vagy részletet, amit nem szívesen látunk viszont egy F.E.A.R. játékban. A Day 1 Studios amatőrségére utal továbbá, hogy a pályák már - már feltűnően lineárisak lettek, a valósághűség legkisebb jelét sem tartalmazza a legtöbb úttorlasz vagy elzárt rész, ami úgy gondolom, hogy ismét visszalépés a korábbi epizódokhoz képest.


Hogy valami jót is mondjak a játékról, a kooperatív mód a fentiek ellenére sem rossz, ha találunk egy barátot hozzá, akkor jól el lehet szórakozni a nyolc szinten. De szerintem nem csak én, hanem a fanatikusok nagy többsége is inkább a jól bevett egyjátékos kampányhoz ragaszkodik, mert így tulajdonképpen sem az egyik, sem a másik nem sikerült kiemelkedőre. Az alkotás természetesen tartalmaz hagyományos multiplayer lehetőséget is, itt azonban szintén nem találkozhatunk újdonságokkal, még a Call of Duty zombis mókáját lenyúló játékmód sem mozgatta meg a fantáziámat.

Jó ötlet szerint épül fel azonban a fejlődési rendszer, amelynek köszönhetően játékstílusunk alapján léphetünk szinteket. Tulajdonképpen bármit is teszünk, azért pontokat kapunk, így fedezékből tüzelve, fejekre vadászva a program mindent értékelni fog, szintlépéskor pedig növekedhet a mentális képességünk - hosszabb ideig tart az időlassítás -, vagy több töltényt vihetünk magunkkal egy adott fegyverhez és a többi. Mindez azonban édeskevés ahhoz, hogy őszintén mosolyoghassunk a F.E.A.R. 3-ra, hiszen én inkább tapasztaltam visszalépést a második részhez képest, mintsem fejlődést.