F.E.A.R. 3

Grafika: A számtalan negatívum után még mindig van olyan részlete a játéknak, amivel össze tudjuk akasztani a bajszunkat, a harmadik F.E.A.R. ugyanis bár nem olyan csúnya, mint például a Duke Nukem Forever, de nagyon közel jár ahhoz a szinthez. Igaz, hogy itt nincsenek elmosódott és pixeles textúrák, de van helyettük egy olyan küllem, ami néhány évvel ezelőtt, úgy 2005 - 2006 táján még szép lett volna, manapság azonban maximum a 999 forintos játékszoftverek kategóriájában jelennek meg hasonló kinézettel bíró programok.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Kezelőfelületét tekintve a játék semmiféle újdonságot nem hozott az elődhöz képest, így a gyakorlott F.E.A.R. rajongók szinte azonnal otthonosan kezelik majd a programot. Irányíthatóságát szemlélve az alkotásba szintén nem lehet belekötni, a fedezékrendszer használata ugyan módosult, de mivel tulajdonképpen maximum kétgombos megoldást alkalmaztak az illetékesek, nem lesz vele problémánk, ahogyan az irányítás többi momentumával sem.

Amiért ez a részlet nem kapja meg a maximális pontszámot, az a F.E.A.R. játékok egyik idegesítő jellegzetessége - a második epizódtól kezdve legalábbis -, miszerint a haladás és a lépkedés kameramozgással lett párosítva, ezáltal pedig rövid időn belül képes fejfájást elérni a program.

Játszhatóság: Az alkotás rendkívül rövid, mindössze néhány óra alatt kijátszható kampánnyal rendelkezik. Ha csak az egyik karakterrel kívánjuk átélni a kampányt, akkor nagyjából 3 - 4 órás élményre számíthatunk, ami borzasztóan kevés, és egyértelműen a kooperatív mód megjelenésének számlájára írható. A F.E.A.R. 3 tehát a korábbi részekben megtapasztaltakkal ellentétben nem a magányos játékosoknak szól.

Intelligencia, nehézség: Az automatikusan visszatöltődő életerőnek és karaktertől függően az időlassításnak vagy egyéb képességeknek köszönhetően elég nehéz meghalni a játékban, így komolyabb nehézségi szinten is játszható marad, kevés kihívást nyújt. A kampány pályáin azt vettem észre, hogy állandó kiegyensúlyozatlanság kísérte küldetéseinket, így néha irreálisan nehéz vagy éppen könnyű szakaszok váltották egymást, ami nehézségi szinttől függetlenül megfigyelhető volt.

Intelligencia tekintetében sem villant nagyot a játék, az ellenfelek ugyan használják a fedezékeket, de gyakran inkább a nyers erőre támaszkodnak, ami a legtöbb csatát unalmassá teszi.

Hangok, zene: Egy horrorisztikus játék esetében nagyon fontos, hogy a hanghatások és a zenék alátámasszák a hangulatot. Mivel azonban a hangulat szinte minden formában kiveszett a programból, ezért ne csodálkozzunk, hogy a muzsikák és a hangeffektek terén is középszerű megoldásokat találunk. Ami viszont kétségkívül feljavítja ezt a pontszámot, az a szinkronhangok milyensége, amire igazán nem panaszkodhatunk.

Összefoglalás: A legtöbb rajongó szinte biztosan nem ilyen folytatást várt a F.E.A.R. 2-höz, hiszen a Day 1 Studios a sorozat harmadik epizódjával szó szerint tönkretette a játék koncepcióját, a kooperatív mód, a horrorisztikus részek szinte teljes hiánya, valamint a lövöldözős részek előtérbe hozása szöges ellentétei annak, ami eddig eszünkbe jutott a címről. A kooperatív móka szerelmeseinek természetesen ettől még nyújthat néhány kellemes percet a késztermék, de a sorozat igazi rajongói visszasírják a Monolith által fejlesztett részek hangulatát. Majd talán legközelebb!