RAGE

Kezdjük először az FPS-vonulattal. A RAGE-ben rengeteg lehetőségünk lesz harcolni, amit a legtöbb esetben különféle érdekes, a poszt-apokaliptikus világnak megfelelő, gyakran összetákolt fegyverrel tehetünk meg. Az erre felépített rendszer rendkívül egyszerű: a klasszikus, fedezékrendszert nélkülöző formulát kapjuk, vagyis a jobb egérgombbal célzunk, a ballal pedig szórjuk az ólmot az ellenfelekre, akik feltűnően szívósak ilyen téren, mert csak sok-sok ellőtt töltényt követően hajlandóak földre kerülni. Fegyvereink különböző felszerelésekkel emelhetők magasabb szintekre, töltényeket pedig vagy elhullott ellenfeleinktől szerzünk, vagy bevásárolunk a minden városban megtalálható és direkt erre szakosodott boltban, ahol a fejlesztések és a muníció mellett különféle alkatrészeket is a hátizsákunkba tehetünk. Ezekre azért lesz szükségünk, hogy mérnöki tudományunkat kihasználva felrobbantható távirányítós kisautókat vagy zárakat feltörő készülékeket készítsünk magunknak, hiszen a RAGE olyannyira sokoldalúra sikeredett, hogy - a teljesség igénye nélkül természetesen - még efféle apróságokra is lehetőségünk nyílik. Nem úgy a szerepjátékos vonulatban, amit sokan félreértelmeztek már a megjelenés előtt.


Az id Software korábban úgy reklámozta alkotását, hogy óriási bejárható világgal bír majd és a többi. Nos, valóban hatalmas a RAGE világa, de mindez többnyire csak illúzió, hiszen bár az illetékesek folyamatosan szeretnék elhitetni velünk, hogy hatalmas a környezet, ahol ténykedünk, szabadságérzetünk mégis egyenlő lesz a nullával, hiszen egy láthatatlan kéz küldetésről-küldetésre taszigál minket. Ugyan megtehetjük, hogy gondolunk egyet, és elindulunk a semmibe, de előbb-utóbb el fog fogyni a lőszerünk, és ha csak út közben nem botlottunk valamiféle mellékküldetésbe - ez nem túl valószínű, mert ilyesmiket csak városokban szedhetünk fel -, akkor semmi esélyünk nem lesz arra, hogy muníciót vegyünk vagy találjunk magunknak. Összegezve tehát, hiába szeretnénk szabadok lenni a játékban, ez sajnos nem fog sikerülni. Ugyanakkor az RPG-elemek így is hangsúlyosak lettek, ez elsősorban a küldetésrendszer esetében figyelhető meg, valamint a korábban már felsorolt tulajdonságokban.

A végére hagytam a játék egyik legjobb lehetőségét, ami az autós rész lenne, hiszen a RAGE világában a jármű lesz az egyik legfontosabb tulajdonunk. Négykerekűink - merthogy több is lesz belőlük - megkönnyítik majd az egyik pontból a másikba jutás lehetőségét, de ne higgyük azt, hogy csak unalmas kirándulások lesznek ezek, hiszen a vadonban rengeteg bandita vár ránk, méghozzá páncélozott, fegyverekkel felszerelt autókkal, hogy meghiúsítsák céljainkat. Éppen ezért saját autóink is felszerelhetőek lesznek különféle páncélokkal, rakétákkal, golyószórókkal és egyéb fegyverekkel, hogy fel tudjuk venni a kesztyűt támadóinkkal.

Természetesen autóink alkatrészeit is fejleszthetjük, így az új felfüggesztésektől és gumiktól kezdve akár a teljes motort is kicserélhetjük, hogy könnyedén ki tudjuk védeni a váratlan támadásokat. Sajnos azonban ez a sok-sok lehetőség sem elegendő ahhoz, hogy a sokadik küldetés után már ne kezdjünk egy kicsit ásítozni, hol az elnyújtott, ismétlődő autós harcok során, hol a hosszadalmas küldetések közben. Ezek alatt ugyan bármikor menthetünk, de a program ezt nem teszi meg helyettünk - tehát nincs automatikus mentés -, így hozzám hasonlóan veletek is előfordulhat majd, hogy éppen egy fél órás feladat utolsó perceiben ér minket utol a kaszás, menteni pedig elfelejtettünk, és kezdhetjük teljesen elölről az adott pályát.


Merthogy a RAGE tulajdonképpen nem más, mint számtalan, direkt elnyújtott és lineáris pálya rendszerezése és történettel való összefűzése egy nyitottnak beállított világban, amelynek a legnagyobb erőssége egyértelműen a hangulata. Szó szerint elképesztő, amikor kanyonok között, puszták kietlen kilométerein, a valamikori emberi civilizáció romjait látván visz előre minket az út, hogy egy mutánsoktól hemzsegő városban, egy kis híján öngyilkossággal felérő küldetést hajtsunk végre.

A játék kevés negatívumot tartalmaz, azok is leginkább apróságok, illetve a küllemmel kapcsolatosak, de a hangulat mellett a legnagyobb erénye akkor is az, hogy története bármennyire is futurisztikus, a világ bármennyire is poszt-apokaliptikus, számomra mégis mindvégig hihető és szerethető maradt. Jól esett mindig visszatérni ebbe a félelmetes világba, érdekes volt meghallgatni a városlakók gondjait, és egyszerűen folyamatosan kellettek az újabb és újabb küldetések, amelyek mindig képesek voltak kihívások elé állítani engem... De természetesen akad azért árnyoldala is a játéknak!