L.A. Noire: The Complete Edition

Grafika: Ugyan az L.A. Noire nem egy grafikai remekmű, ez tény, azonban akad egy olyan technológiai újdonsága, ami miatt teljes mértékben megérdemli a komolyabb pontszámot. Ez nem más, mint a fentebb már megemlített animációk, azon belül is az arc mimikájának soha korábban nem látott realizmusú leképezése. A virtuális karaktereknek ennek köszönhetően minden egyes érzésük, arcizomrándulásuk vagy szemmozgásuk a valóságnak megfelelően látható, ami elképesztő látvány, ám helyenként kicsit ijesztő is, köszönhetően annak, hogy az arc túlzott részletessége miatt finoman szólva is egyszerű rongybabának tűnnek a karakterek testmodelljei.

A játék egyébiránt a GTA legutóbbi epizódjával ellentétben nagyon jól lett optimalizálva, és ugyan autókázás közben a város nem nevezhető kiemelkedően szépnek, inkább átlagosnak, de a nyomozások közben a helyszínek, a bizonyítékok és egyebek már rendkívüli részletességgel lettek kidolgozva. A négycsillagos értékelést azonban leginkább a vadonatúj technológiának köszönheti a program.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Habár egy nagyon összetett, rengeteg opciót felhalmozó játékról van szó, mind a kezelőfelületet, mind az irányítást átláthatónak és jónak nevezném. A menürendszer nagyon hangulatos, illeszkedik az L.A. Noire világához, az állandó segítőnkként használt jegyzetfüzet pedig kitűnően használható, teljesen logikusan és rendszerezetten lett kialakítva. Az irányítás esetében szintén ez a helyzet, aki játszott már legalább egy GTA epizóddal, annak itt sem lesz különösebb gondja, de aki nem, az se aggódjon, hiszen nagyon hamar bele lehet rázódni mindenbe az alapos betanító módnak köszönhetően.

Játszhatóság: A játszhatóság esetében azért nem érdemli meg a játék a maximális pontszámot, mert bár hosszú kampánnyal bír, nagyjából a megoldott ügyek ötven százalékát követően egy kicsit ellaposodik az egész, és mivel az ügyeknek másodszorra is ugyanaz lesz a történetük, illetőleg a végkifejletük, az újrajátszhatósági faktor kicsinek nevezhető. Mindemellett pedig még többjátékos mód sincs!

Intelligencia, nehézség: Folyamatosan, a játék elejétől a végéig kellemesnek éreztem a nehézségi szintet, a mesterséges intelligenciát pedig a szokványos hibáktól eltekintve korrektül összerakottnak. A nehézség esetében azért meg kell jegyeznem, hogy később összeakadhatunk olyan ügyekkel is, amelyek esetében nem lesz elég néhány bizonyítékot és összefüggést észben tartanunk, hanem komplett aktákat kell alaposan ismerünk ahhoz, hogy a végső szembesítésnél sikert érjünk el. Ehhez fontos lesz, hogy angol nyelvtudásunk megfelelő szinten legyen, hiszen anélkül könnyen elakadhatunk, netán hamar unalmasnak találjuk a kampányt.

Hangok, zene: Az L.A. Noire-ról érdemes tudni, hogy egy roppant hangulatos játék, amely nagyon ügyesen festi képernyőnkre az ötvenes évek világát. Ehhez azonban szüksége van kitűnő hanghatásokra is, amelyek nem csak a jó effekteket és a korhű zenéket, hanem a kitűnő szinkronokat is jelentik. A kihallgatások során elengedhetetlen lesz például, hogy az árulkodó arcvonások mellett figyeljünk az adott szereplő hanglejtésére vagy hanghordozására, ami a kitűnő szinkronok miatt újabb élmény lesz.

Összegzés: Az L.A. Noire-val kapcsolatban tehát kijelenthetjük, hogy egy forradalmi ötleteket felvonultató videojáték lett, amely - akárcsak a legtöbb első rész - szenved még a gyermekbetegségektől, de nagyon reméljük, hogy egy esetleges folytatásban tovább tökéletesíti a Rockstar azokat a jellegzetességeket, amiket a fentiekben újdonságnak neveztünk meg. Ugyan a tökéletestől messze van, de biztos vagyok benne, hogy évek múltán az L.A. Noire egy fontos fejezetét fogja jelenteni a videojátékok történelmének. Aki valami frissre, valami újra vágyott az elmúlt hónapokban, az most megkaphatja.