X-37B, a "titkos" űrrepülőgép

Sokat szerepelt az X-37 a hírekben, nem kis mértékben azért, mert titkos a besorolása, ám azért annyira nem rejtették el.

- I. rész - | - II. rész - | - III. rész - | - IV. rész - | - V. rész - | - VI. rész - | - VII. rész - | - VIII. rész - | - IX. rész- | - X. rész - - XI. rész - | - XII. rész - | - XIII. rész - | - XIV. rész - | - XV. rész - | - XVI. rész | - XVII. rész

Az X-40A

Az X-37 története elég messzíre nyúlik vissza, az 1990-es évek közepére. Az Egyesült Államok Légiereje egy, a Föld körüli pályán komolyabb pályaválatoztatásra képes űrjármű tesztpéldányának kifejlesztésével bízta meg a Boeing céget. A "manőverező űrjármű" (Space Maneuver Vehicle, SMV) programnév alatt futó elképzelés lényege egy olyan pilóta nélküli többször újra felhasználható robotjármű volt, amelyet az űrsikló vagy egy hagyományos hordozórakéta vihet fel a világűrbe, ott akár egy évig is fent dolgozhat, majd teljesen automatikusan képes visszatérni a légkörbe és leszállni egy hagyományos kifutópályájára. Meghatározott feladatai között könnyebb terhek feljuttatása, műholdak vizsgálata, illetve űrbéli felderítés (kémkedés) volt.


Az X-40A egyik első ledobása
Ezen szépen megfogalmazott feladatok mögött alapvetően a Földet megfigyelő kémműholdak egyfajta alternatívájaként szerepel. Rakterében optikai vagy radarfelderítő berendezésekkel repülhet, illetve megvizsgálhat ellenséges kém- és kommunikációs műholdakat. A program első lépésként az automata leszállító rendszer kidolgozására összpontosított, ezért egy kis méretű makettet építettek meg, az X-40A-t.


...majd leszállása.
Ez a gép 6,7 méter hosszú volt, szárnyfesztávja 3,5 méter, tömege pedig 1200 kilogramm. Egy UH-60 alól oldották le 2740 méter magasról, hogy aztán külső beavatkozás nélkül a GPS-re építkező navigációs rendszerének irányításával leszálljon a kifutópályára. Első repülését 1998. augusztus 11-én hajtotta végre, amit több másik követett, majd a légierő 2000-ben úgy döntött, hogy az egész programot összeolvasztja az X-37-el és átadja a felügyeletet a NASA-nak.

Az X-37A

1996-ban a NASA gőzerővel dolgozott az űrrepülőgép utódján. Az X-33 / Venture Star program mellett az X-34-el is ezt az irányvonalat követték. A NASA a fejlesztést alapvetően olcsó, hatékony és viszonylag egyszerű tesztprogramok köré építette, amelyek az újrafelhasználható technológiák különféle megoldási lehetőségeit vizsgálta.


A McDonnel-Douglas X-33 terve - ami alul maradt a Lockheed-éval szemben
Ezeket az olcsó programokat a NASA "Pathfinder" (~úttörő, útkereső) gyűjtőnéven hívta. Ezen programok eredményeit egy összetettebb, drágább, már a reményszerint végleges megoldást tesztelő "Trailblazer"(szintén úttörőt, éllovast jelent) programban egyesítették volna, amely a remények szerint tökéletesebb űrrepülőgép-utódot eredményezhet. Ezen célért létrehozott programokat a [i]Future-X[/i] (~X-jövő) fantázianévvel illették.


A Future-X Pathfinder tervek - nem sok valósult meg belőlük


A Future-X Trailblazer tervek - ezek közül pedig egyetlen egy sem...

A NASA felfigyelt az X-40-re, és az alapján egy nagyobb méretű tesztjárművet igényelt, amely megbízást a Boeing nyerte el 1998-ban. A jármű jelölése az X-37A lett. (A számok keveredése mögött az áll, hogy az X-37-es jelölést még 1996-ban "lefoglalta" a NASA egy "Pathfinder" újrafelhasználható űrjármű részére, noha ekkor még csak halovány sejtelmük volt arról, mit is akarnak, az SMV program viszont ez után, 1997-ben kapta meg az X-40 jelölést.) Itt jött el az a pillanat, amikor a NASA és a légierő egyesítette az erőit. A légierő átadta az X-40A-t a NASA-nak, és csatlakozott az X-37 programhoz, hiszen a két program céljai és képességei gyakorlatilag megegyeztek.


Az X-40A ledobása 2001. április 12-én - klikk a nagy verzióért
Az X-40A-t új navigációs és irányítórendszerrel szerelték fel, majd egy CH-47D Chinook 4500 méteres magasságból dobta le, hogy megismételje a korábbi tesztrepüléseket, összesen hét alkalommal. Ekkor 2001-et írunk, és már épül az X-37A is, amelyet az űrrepülőgép vinne fel a rakterében, hogy onnan indítsák el első útjára, amelynek célja először csak annyi, hogy az automata visszatérést sikeresen bizonyítsa. Az útra 2002 elején kerülne sor, de előtte még a teljes méretű X-37A-nak is sikeres leszállást kellene összehozni egy nagy magasságból történő ledobás után.


Az X-37A az űrsikló rakterében - ahogy eredetileg képzelték
Ekkor váratlanul a légierő visszalépett a program további finanszírozásától, ami teljesen felborította a menetrendet. Mivel immár egyedül a NASA-nak kellett a csekkeket fizetnie, a programot drasztikusan átütemezték: két X-37A-t építenének egy helyett, egyet külön a légköri tesztekre és egyet külön magára az űrrepülésre. A légköri teszteket 2004-ben, az űrrepülést 2006-ban hajtanák végre, utóbbit már Delta IV. hordozórakétával indítva, költségcsökkentés címén. Azonban 2003 elején bekövetkezik a Columbia-katasztrófa, majd egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy arra a technológiára, aminek a tesztelésére eredetileg az X-37-est szánták, nincs igény az aktuális NASA-vezetés részéről.

A programot lelassítják, majd a leállítása is szóba kerül 2004-ben - eddig mintegy 500 millió dollárt áldoztak egyébként rá. Ezen év szeptemberében aztán a teljes X-37A program átkerül a Védelmi Minisztérium Fejlett Védelmi Kutató Programok Ügynökségéhez (Defense Advanced Research Projects Agency, DARPA). Ezzel együtt a program besorolása titkos lesz, vagyis egy nagyságrenddel kevesebb információ kerül róla napvilágra.


Az X-37A / ALTV a White Knight hasa alatt
Ahogy az lenni szokott, a programok kicsit ütemesebben haladnak a védelmi minisztérium égisze alatt, nem kis mértékben a biztosabb anyagi háttérnek köszönhetően. Az X-37A légköri repülésre szánt változatát (Approach and Landing Test Vehicle, ALTV) a Scaled Composites cég White Knight repülőgépével (amelyik az X-Prize győztes SpaceShipOne-t indította) még 2005-ben párszor megreptették, ám magára a ledobásra technikai és időjárási problémák miatt végül csak 2006. április 7-én került sor. Az ALTV sikeresen leszáll, igaz túlfut a kifutópályán, és megrongálódik az első futóműve. Még ez évben további két sikeres ledobás és leszállás zajlik le, ezzel az ALTV a feladatát sikeresen végre is hajtotta.

Lapozz!