Nem dőlhetett volna ilyen gyorsan a Costa Concordia

Sürgős felülvizsgálatra szorulnak a több ezer utast szállító tengerjáró hajók, hangoztatja a Nautilus International, egy tengeri kereskedelmi egyesülés a Costa Concordia január 13-i gyors és végzetes felborulásának fényében. Az egyesülés már korábban is kampányolt a hatalmas méretű luxushajók biztonságosabbá tétele érdekében.

A közel 4200 főnyi utast és legénységet szállító Costa Concordia bal oldalát egy szikla lékelte meg az olaszországi Giglio szigete mellett este 9 óra 42 perckor. Mindössze 45 perc elteltével a hajó már túl meredek szögben volt megdőlve ahhoz, hogy a bal oldali mentőcsónakokat leereszthessék. A balesetben legalább 11 ember vesztette életét, többeket pedig még keresnek. Mindennek nem lett volna szabad megtörténnie, hangsúlyozta a Nautilus International szóvivője, Tony Minns.

A vízhatlan kamrák kialakításának olyannak kellene lennie, hogy az ilyen hajók sokkal tovább maradjanak stabilak, például a hajótest víz alatt elhelyezkedő részének nagyobbnak kellene lenni, vagy olyan rendszerekkel kellene ellátni a hajókat, amik kipumpálják a vizet, segítve a dőlő hajót egyensúlyának visszanyerésében. "A szabályalkotóknak felül kellene vizsgálniuk ezeknek a hatalmas tengerjáró hajóknak a konstrukcióját, hogy javuljanak a túlélési képességeik, elfogadható esélyt biztosítva az összes utas és legénység kimenekítésére" - mondta Minns.

A kereskedelmi érdekek azonban ellentétesek a jelentős változtatásokkal, tette hozzá. A teljes kényelem érdekében, hogy a festői kikötőkbe ne külön hajókon kelljen átszállítani az utasokat, az óceánjárók hajótestének nagyon kis merüléssel kell rendelkezniük, ami a 13 emeletes Costa Concordia esetében mindössze 8,2 méter volt. "A merülés jelenleg lekorlátozza a stabilitás fenntartását biztosító rekeszek kialakítási lehetőségeit" - magyarázta Minns. "Az alacsony merülés és a magas vízszint feletti rész oka kereskedelmi. A piaci igények szerint az utasok jobban szeretik, ha kiköthetnek az óriás hajókkal, sem mint lehorgonyozzanak, és kisebb hajókkal szállítsák partra őket."


"A luxushajók magassága is aggályos" - mondta Minns. "A tengeri kísérletekből köztudott, hogy ezek a járművek stabilitási szempontból érzékenyek, más szavakkal meglehetősen dőlékenyek. A szabályalkotóknak ezért nagyon körültekintőeknek kell lenniük, amikor a kereskedelmi érdekek és az olyan esetek elkerülése között próbálnak egyensúlyozni, mint a pénteki."

Mark Staunton-Lambert, a londoni Királyi Hajómérnöki Intézet műszaki igazgatója egyetért abban, hogy a Costa Concordia gyors dőlése magyarázatra szorul. "Egy modern tervezésnek nem szabadna ilyen gyorsan az oldalára dőlnie" - tette hozzá, mondván, nem a szabályokkal van a baj. A hajó hajtóművei, a vízfenéksúly tartályok és az üzemanyag, mind a hajótest mélyén helyezkednek el. A hajó lehet, hogy magas, de megfelelő súlyeloszlással megfelelő stabilitás biztosítható, amit az IMO (Nemzetközi Tengerészeti Szervezet) szabályoz. Az összeszerelés utolsó fázisában különböző hatósági tesztekkel és szimulációkkal ellenőrzik ezt a stabilitást, éppen ezért is figyelmeztető a mostani eset.

A 290 méter hosszú és 31 méter magas, 3780 utas befogadására alkalmas hajó 2006-ban állt szolgálatba, az olasz Fincantieri cég építette 450 millió euróért. A Nautilus International szerint a hajó GPS és hanglokátor eszközeit összefogó és egy képernyőre kivetítő ECDIS (Elektronikus Térkép Megjelenítő és Információs Rendszer) lehetett a baleset egyik forrása, a GPS és a szonár adatok ugyanis nem mindig vannak összhangba, így egyes megjelenő információk elavultak lehetnek. Erre utal a kapitány beszámolója is, aki elmondása szerint 100-150 méterrel távolabbinak észlelte az elektronikus térképen a balesetet okozó sziklákat. Emellett, vagy éppen ezért, a rendszer túl sok riasztást generál, aminek egy részét a hajósok kénytelenek figyelmen kívül hagyni. Andrew Limington, a Nautilus International egyik szakértője szerint az ECDIS kezelői felülete és ergonómiája is hagy kívánni valókat maga után.