King Arthur II - The Role-playing Wargame

Kiadó: Paradox Interactive
Fejlesztő: Neocore Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Dual Core E2180 2,0 GHz-es processzor, 1,5 GB RAM, GeForce 8800 GTS vagy Radeon HD 3850 X2 grafikus kártya, 16 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Core 2 Quad Q6600 2,4 GHz-es processzor, 2 GB RAM, GeForce GTX 460 SE vagy Radeon HD 5830 grafikus kártya, 16 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: King Arthur, King Arthur: The Druids, King Arthur: The Saxons, Total War-sorozat
Kategória: stratégia

A játékosok közül bizonyára nagyon sokan emlékeznek még 2009 zimankós novemberére, amikor a magyar játékfejlesztés történelemkönyvébe egy újabb fontos fejezetet írt a hazai Neocore Games csapata. A fiatal fejlesztőstúdió ugyan már 2008-ban felhívta a világ figyelmét arra, hogy képesek komolyabb háttér nélkül is kiemelkedő videojátékot készíteni - Crusaders: Thy Kingdom Come címmel -, azonban első ízben egyértelműen az Artúr király mondakörét feldolgozó King Arthur - The Role-playing Wargame hozta meg számukra az átütő sikert. Ennek köszönhetően senkit sem ért meglepetésként, amikor néhány igencsak jól sikerült kiegészítőt követően a készítők bejelentették, hogy sorozattá bővítik a King Arthurt, amelynek második felvonása meg is jelent a napokban.

Az alkotás története nem túl meglepő módon - kissé közvetetten ugyan, de - ott kezdődik, ahol az első abbamaradt. Aki esetleg elfelejtette volna, a bemutatkozó rész fináléja úgy végződött, hogy hatalmas harcok és sok-sok kaland árán Britannia földjét sikerült újfent egyesítenünk, ám az azóta eltelt néhány év alatt ismét történt egy és más. Korábbi főhősünk, Artúr király például egy komoly sérülést követően ágynak esett, így az ország vezető nélkül maradt. Ennek köszönhetően a korábban egységesített régiók ismét klikkesedni kezdtek, mindemellett pedig újabb természetfeletti veszedelem is felütötte a fejét néhány föld alól érkezett démoni horda képében, akik egyre nagyobb felfordulást okoznak Britannia-szerte. Ez az áldatlan állapot fogad majd minket, amikor először betöltjük a játékot, a megoldás pedig újfent ránk vár.


A feladat adott, ismét egy zászló alá kell vonni az ősi földeket, ám mivel Artúr király jelenleg súlyos beteg, a feladat a vérági trónörökösre, William Pendragonra vár. Artúr fia hamar rádöbben, hogy lényegesen nagyobb teher hárul rá, mint annak idején édesapjára, ezúttal ugyanis már nem számíthat a híres Kerekasztal lovagjaira, de segítőtársai azért így is akadnak. Ők név szerint Morgana LeFay, Merlin egykori tanítványa, a félig ember, félig tündér varázslónő, valamint a valamikori Kerekasztal hűséges szolgálói közül megmaradt Sir Lancelot.

A kampány indítása után azonnal rájövünk, hogy a King Arthur II éppen azt a kitaposott utat folytatja, mint amit elődje már alaposan feltérképezett korábban. Felületesen vizsgálódva ugyanis rögtön kijelenthető, hogy a játék alapjai, a mechanizmus, de még a kezelőfelület elrendezése sem változott egy fikarcnyit sem az első felvonáshoz képest. Magyarán egy olyan játékmenet tárul elénk, mint amilyent - ha nem ismertük az első részt - a Total War-sorozat legutóbbi epizódjai voltak képesek képernyőinkre varázsolni. Hangsúlyozandó azonban, hogy a King Arthur II lényegesen összetettebb és sokszínűbb a Creative Assembly alkotásánál, de az alapok egy tőről fakadnak.


Így tehát a játék menetét két részre oszthatjuk, méghozzá körökre osztott és valós idejű stratégiára. A legtöbb időt feltehetően a körökre osztott oldallal fogjuk eltölteni, ez ugyanis magát a stratégiai térképet jelöli, ahol hadseregünkkel mozoghatunk, kalandokat, kihívásokat és csatalehetőségeket kereshetünk. Ez a rész szolgál továbbá arra is, hogy az első epizódtól megszokott módon menedzseljük vagy fejlesszük seregeinket, hőseinket vagy városainkat, de a különféle adórendszerekkel, toborzásokkal és diplomáciával kapcsolatos teendőinket is itt intézhetjük el, dolgunk végeztével pedig megfordíthatjuk a kört, és évszakot váltva ismét kezdhetjük elölről a fentieket.

A King Arthur II valós idejű részét ezzel szemben tulajdonképpen egyedül az összecsapások képezik. Hasonló volumenű harcok várnak ránk itt is, mint bármelyik Total War-epizódban, számtalan egységtípus, hatalmas küzdelmek, varázslatok, felelős taktikai döntések és egyebek jellemzik ezt a momentumot. Összességében tehát a játékmenet mechanizmusát az ég adta világon semmiféle módosulás nem érte, de sok-sok apró módosítás és finomhangolás igen. Nyilván nehéz lenne minden egyes változást egyenként felsorolni, de a fontosabbakra igyekszünk felhívni a figyelmeteket.