King Arthur II - The Role-playing Wargame

Grafika: A King Arthur folytatását szemlélve lényegesen komolyabb módosulást érzékelhetünk azonban a játék grafikájával kapcsolatban, ami szó szerint elképesztőre sikeredett az elődhöz képest. Ugyan a töltési idők még mindig rendkívül hosszúak, de ha egyszer elénk tárul a hatalmas, átdolgozott stratégiai képernyő, de sokkal inkább egy több ezer fős sereget felvonultató csatamező a maga dimbes-dombos tájaival, az valami elképesztő tud lenni. Az egységek szó szerint élnek, páncéljaik, arcvonásaik, egyszóval minden rendkívüli részletességgel lett kialakítva, a fények, valamint az árnyékok pedig lelket lehelnek az egész látványba.

Kicsit sem túlzok, ha kijelentem, hogy a legutóbbi Total War-epizódhoz képest lényegesen szebb lett a King Arthur II. Részletesebb, jobban kidolgozottabb az egész küllem, és bár sajnálatos módon a futtatáshoz egy kisebb erőmű szükségeltetik, helyenként kicsit optimalizálatlannak is éreztem a grafikus motort - de ha valamiért, ezért a látványért érdemes lehet még gépfejlesztésre is áldozni. Nem is kérdéses a pontszám!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület az elrendezést tekintve szinte mit sem változott az első King Arthurhoz képest. A megmaradt opciók kivétel nélkül ugyanott találhatók, azonban az egész kapott egy komorabb, gótikusabb vonalat, aminek köszönhetően lényegesen érettebbnek fog tűnni az alkotás. Az irányítás tekintetében azonban semmiféle változást nem hajtottak végre a fejlesztők, ugyanakkor minek is változtattak volna azon, ami már 2009-ben is tökéletesen működött?

Játszhatóság: Aki végigjátszotta a sorozat első részét, az nyilván tudja, hogy korunk egyik legösszetettebb játéka volt a King Arthur, ami jellemző a folytatásra is. Ha minden egyes csatát megvívunk, és minden aprócska kalandba belegabalyodunk, akkor akár többször tíz óráig is eltarthat, míg eljutunk a fináléhoz. Habár én a készítők helyében már elgondolkodtam volna valamiféle kompromisszumos többjátékos módon, de ennek hiányát a rendkívül hosszú kampány miatt még nem érzékeltem.

Intelligencia, nehézség: Az egyetlen pont - néhány egyéb apróság mellett -, amellyel kapcsolatban annyira gyengének éreztem a kettes King Arthurt, hogy pontlevonást ítéljek meg számára, az egyértelműen az intelligencia és a nehézség volt. A mesterséges intelligencia terén továbbra is - akárcsak a legtöbb stratégia esetében - komoly finomhangolások szükségesek még a franchise számára, főleg a harcok esetében lehetett észrevenni, hogy az ellenfél egy bejáratott taktikát használ, és a legtöbb esetben a túlerőre alapozott lerohanásra alapoz.

A nehézségi szint esetével már az első King Arthur is hadilábon állt, és sajnos nincs ez másképpen a folytatással sem. Ha óvatlanok vagyunk, akkor gyakran futhatunk majd bele még könnyebb fokozatokon is nálunknál sokszorosan erősebb seregekbe, amelyeknek köszönhetően nagyon hamar eljuthatunk a játék végéhez, csak éppen a történeti finálé helyett valahol már a kampány közben. Nyilván ezektől a hibáktól a legtöbb valamire való stratégia szenved, így komolyabb negatívumnak nem nevezném, de azt éreztem, hogy ennél azért többre lettek volna képesek a Neocore emberei.

Hangok, zene: Az első felvonáshoz képest a legnagyobb különbség a King Arthur II hanghatásai között, hogy ezúttal folyamatos lesz a narráció, magyarán kalandjaink és minden egyéb elmesélését egy kellemes bariton férfihang biztosítja. Az állandó mesemondás ugyan hosszú távon az idegeinkre mehet, de sokkal több kellemes, mint kellemetlen élményt okozott a számomra, nem mellesleg pedig opcionális. A szinkronokkal és a zenékkel egyébiránt nincsen semmiféle probléma, külön kiemelném mind közül a háttérben felcsendülő óriási dallamokat, amelyek továbbra is képesek voltak megszépíteni az alkotás által lefestett hangulatot.

Összegzés: A fenti sorok után nehéz bármit is összegzésként mondani a King Arthur II-ről, hiszen kétség sem férhet ahhoz, hogy az egyik legjobb olyan videojáték lett, amelyet magyarországi fejlesztőcsapat készített. Akadnak ugyan aprócska hibái, de többségében egy olyan szerepjátékos elemekkel is megrakott stratégia került ki a Neocore Games stúdiójának falai közül, amelyre garantáltan évtizedek múltán is emlékezni fogunk határon innen és túl egyaránt. Minden stratégiafanatikusnak ki kell próbálnia!