King Arthur II - The Role-playing Wargame

Lássuk először a stratégiai képernyőt! A megújult, de alapjaiban ugyanolyan elrendezéssel bíró kezelőfelület azonnal szemet szúr majd a gyakorlott King Arthur-felhasználóknak, ugyanakkor az újragondolás mellett komolyabb újdonságok nem fogadnak minket. Jó ötlet volt kissé átláthatóbbá varázsolni az adókkal és a moralitással kapcsolatos füleket, külön kiemelendő, hogy ezúttal már alapból megtalálhatjuk majd a diplomáciai rendszert a bal felső sarokban, a szorult helyzetekben tehát elkerülhetjük a biztos vereséget, sőt, lényegesen változatosabb lehetőségek is várnak így ránk.

Alapjaiban átalakult, ám szerintem rosszabbra sikerült a mini-térkép, de a seregekre és hősökre aggatható fejlesztések, illetve extra tulajdonságok rendszere, ezzel együtt a teljes képességfa is átláthatóbbra sikeredett, sőt, az új szisztémának köszönhetően lényegesen több lehetőségünk is lesz ezzel kapcsolatban. Nagymértékben módosult és minden korábbinál nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a készítők az ereklyéknek, amelyek közül egy időben csak hat lehet nálunk, de lehetőségünk lesz arra, hogy több ilyen értékes tárgyból egy mindennél erősebb darabot készítsünk.


kardból, egy gyűrűből, valamint valamiféle ritka fémből például egy elképesztően erős, számtalan extra tulajdonsággal rendelkező ereklye kovácsolható, ami bizonyosan éreztetni fogja hatását a harctéren. Mindezek mellett természetesen kismillió apróság módosult - tapasztalataim szerint többnyire pozitív irányban -, de megmaradtak a jól ismert és bevált elemek is, így az évszakokra kiélezett körváltás, a szöveges, olvasgatós kalandok - továbbra is a játék legkiemelkedőbb részei ezek -, vagy éppen a dolgunkat nehezítő járványok és felkelések, amelyekkel kapcsolatban ezúttal lényegesen többféle módon léphetünk fel, mint korábban.

A harcok természetesen elkerülhetetlenek lesznek a King Arthur II-ben is, akár egy ellenséges sereg, akár egy rossz mederbe terelt kaland, akár egy felkelés a kiváltó oka. A játék az ilyen esetekben - sajnos csak hosszas töltési időt követően - egy óriási csatatérre repít minket, ahol az első epizódhoz hasonlóan zajlanak az ütközetek. Ismét tudjuk gyorsítani és lassítani az ütközetet, újfent lehetőségünk lesz varázslatokat használni - a mágikus pajzsot különösen hasznosnak éreztem -, számtalan taktikát bevethetünk majd, és megint központi szerepet kapnak a területeken elhelyezett építmények, ezúttal azonban jelentőségük lényegesen lecsökkent az első epizódban megtapasztaltakhoz képest. A készítők ugyanis végre kivették a harcokból azt a legtöbb rajongó szerint idegesítőnek vélt momentumot, miszerint a csata végkimenetelében szerepet játszanak az elfoglalt stratégiai pontok.


észetesen számtalan előnyünk származhat majd abból, ha birtokba veszünk egy-egy építményt - különféle varázslatok például -, de a King Arthur II egyetlen csatája alatt sem kell azon aggódnunk, hogy bár erősebb sereggel bírunk, az ellenfél egységei gyorsabbak, így képesek elfoglalni az összes építményt, amivel ugyebár az első részben meg lehetett nyerni az adott ütközetet. Ezúttal azonban ilyen nem lesz, ugyanakkor elbúcsúzhatunk egy pozitívumtól is a valós idejű összecsapások esetében, a hadseregek ugyanis már nem fognak megfutamodni, hanem utolsó vérükkel harcolnak céljaikért. Ez az ellenséges seregek esetében gyakran fog hiányozni, saját haderőnket szemlélve azonban örülhetünk majd, hogy a legbrutálisabb csaták kellős közepén sem kell visszaterelgetnünk a beijedt egységeket az események sűrűjébe.