Kingdoms of Amalur - Reckoning

A játékmenet ismerős lehet a Fable- és Gothic-sorozatokból, meghintve néhány MMO elemmel. Adva van tehát egy nagynak tűnő bejárható terület, ahol viszonylag szabadon mászkálhatunk, küldetéseket vehetünk fel, NPC-kel beszélhetünk, barátkozhatunk a helyi élővilággal, titkos barlangokat és kincseket fedezhetünk fel, de a játékidő legnagyobb részét a harc teszi ki. Nem kevés harcban lesz részünk, mivel Amalur nagyon barátságtalan hely. Ajánlatos harc közben használni a gurulást, ugyanis nem mindig lesz időnk előkapni pajzsunkat egy-egy támadás kivédéséhez, egyszerűbb, ha arrébb gurulunk. Erre főleg akkor lesz nagy szükségünk, hogy ha olyasvalakivel/-valamivel kötekedünk, aki sokkal erősebb nálunk.


A Gothic-hoz, hasonlóan itt is különféle erősségű lényekkel fogunk találkozni, akik közül a keményebbeknek a nevét narancssárgával jelzi a játék. Erre figyeljünk, mert már a játék elején is belefuthatunk ilyenekbe, ilyenkor érdemes menekülni. Mint sok hasonló alkotásban (pl. Arcania), a szörnyek, az állatok itt is csak egy meghatározott területen belül mozognak, és hogy ha elhagyjuk ezt, akkor felhagynak üldözésünkkel, és visszatérnek a helyükre, mi pedig haladhatunk tovább. A Reckoningban is fellelhető a "sárkány ellen sárkányfű" elv, ami azt jelenti, hogy az ellenfeleknek van egy gyengéjük, például érzékenyek a tűzre, így ezt a gyengeségeket kihasználva könnyedén elintézhetjük őket. Épp ezért, mivel egyszerre két fegyver lehet nálunk, egy elsődleges és egy másodlagos, amik között egy gombnyomással válthatunk, mindig ügyeljünk ezekre, hogy bármilyen eshetőségre felkészülhessünk.

A bejárható világ mérete viszonylag nagy, ám a látszat csalóka, ugyanis a Dragon Age II-höz hasonlóan itt is csak illúzió a szabadság. Lényegében a városokat és a helyszíneket fákkal, falakkal, sziklákkal, romokkal körülhatárolt folyosók kötik össze, tehát a már említett játékokhoz hasonló szabadság nem létezik Amalur világában. A városok és települések sem túl meggyőzőek, alig pár ember lézeng az utcákon, kevés az épület, nincs meg a Gothic és Fable településeire jellemző hihető városérzés. Az viszont kellemes dolog, hogy a TES és Fallout játékokhoz hasonlóan a már felfedezett települések között a térképen egy kattintás segítségével utazhatunk. Szintén ismerős dolog lehet, hogy a bűnözés nem kifizetődő, ugyanis ha rajtakapnak minket, akkor börtönbe kerülünk, ahonnan megszökhetünk, de némi aranyért az őrök szemet hunynak bűnös ténykedésünk fölött.


Korábban említettem, hogy rejtett kincseket és barlangokat fedezhetünk fel, ezek között akadnak olyanok, amelyeket zárnyitással vagy pedig védővarázslat feloldásával nyithatunk ki. Ahogy már más szerepjátékokban tapasztalhattuk, több nehézségű zárral fogunk találkozni, de sajnos ezeket a zárnyitás képességének fejlesztése nélkül is könnyedén kinyithatjuk, és a védővarázslatok feloldása sem okoz túl nagy kihívást. A könnyűségen kívül az is probléma, hogy a zár/varázslat nehézsége, valamint a megszerezhető tárgyak nem mindig vannak egyensúlyban, vagyis egy very hard ládából is kerülhet elő alacsony szintű loot, amiknek nem sok hasznát vesszük.

Tárgyakból rengeteget fogunk találni, de szerencsére DA II-höz hasonlóan, hogy ne vesszünk el sok kacat között, itt is található egy junk részleg, ahová a nem kívánatos tárgyakat tehetjük, és egyetlen gombnyomással eladhatjuk őket a kereskedőknél. A küldetésekre nem lehet panaszunk, ugyanis a Kingdom of Amalurban szinte lépten-nyomon segítségre szoruló emberekkel fogunk találkozni, akik kisebb-nagyobb problémáikban kérik segítségünket. Az unalomig ismert questek mellett (menj ide, öld meg ezt, gyere vissza) igazán érdekesekkel is fogunk találkozni (például egy emberré változtatott farkas kéri a segítségünket eredeti formájának visszanyeréséhez), plusz még rengeteg felfedezni való vár ránk, a kincsek mellett fae hangrögzítő eszközöket is kereshetünk, amelyekből ha megtaláljuk az összest, akkor bónuszt kapunk.


Piros pont a jól felépített és kidolgozott világért jár, ugyanis szinte mindenki töménytelen mennyiségű információt képes ránk zúdítani, ha akarjuk. Az MMORPG-hez hasonlóan itt sem csak ennyiből áll a játék, hanem lehetőségünk van fegyvereket, páncélokat craftolni, javítani, gyógyitalokat kotyvasztani, valamint készíthetünk enchantoló köveket is, amiket a felszerelésünkbe pakolhatunk bele. Mindezekhez persze nekünk kell összeszedni az alapanyagot, amit ugye már a Gothic- és TES-sorozatokban megszokhattunk, és unatkozni sem fogunk, mivel csak növényekből közel húsz fajtát szedhetünk össze. A gond csak az, hogy az általunk készíthető tárgyaknál fényévekkel jobbakat találhatunk, így nem igazán éri meg bajlódni velük.