Nincs is szükségünk hollywoodi sztárokra?

Pár hét alatt négy olyan film bizonyult nagy sikernek, melyeket sztárok nélkül, kevés pénzből forgattak, s csak marketinggel adtak el. Könnyen megvezethető a néző?

Érdekelnek a talált videókamerás filmek?

Igen.

Nem.

Az erő krónikája (Chronicle - 12 milliós költségvetés), a Project X - A buli elszabadul (Project X - 2 milliós büdzsé), Az ördög benned lakozik (The Devil Inside - 1 milliós költségvetés) és a magyar címmel még nem rendelkező Act of Valor (12 millió dollárba került) összesen 27 millió dollárból készült és már 260 milliós bevételt hoztak össze világszerte. Az alacsony költségvetés többek között annak volt köszönhető, hogy egyik filmben sem szerepeltek ismert színészek, s a rendezők sem nagy nevek voltak, hanem első- vagy másodikfilmes alkotók. (Akinek William Brent Bell, Josh Trank, Nima Nourizadeh, Mike McCoy vagy Scott Waugh neve mondott valamit 2012 előtt, az mindenképp a legnagyobb filmtudorok közé tartozik.)


Persze adódik a kérdés, hogy miképp sikerült nagy nevek nélkül eladni ezeket a filmet, melyek egyébként nem folytatások vagy előzmények, nem feldolgozások és nem is adaptációk, hanem mondhatni eredeti történetek. Nos, itt lépett képbe a marketing, valamint az, hogy ezen filmek kampányát elég erőteljesen a célközönségre lőtték be. Mindegyik alkotás reklámjai a könnyen befolyásolható tinédzser korosztályt vették célba, kivétel a háborús Act of Valor, bár azt is reklámozták számítógépes játékok bevonásával. Az alacsony büdzsének köszönhetően pedig a marketingre bőven költhettek a stúdiók, akár 30-50 millió dollárt is.


Ráadásul mindegyik film esetében volt egy olyan tényező, mely felkelthette a mozizók figyelmét. Az Act of Valor mindegyik reklámjában kihangsúlyozták, hogy a filmet ma is aktív NAVY Seals-esekkel forgatták, ráadásul a bemutatott taktikai megoldások is olyanok, amiket a valóságban alkalmazni szoktak. A másik három filmnél pedig az áldokumentarista, videókamerázós nézőpont vette meg a nézőket, annak ellenére, hogy három különböző műfajú próbálkozásról van szó, hiszen Az erő krónikája egy szuperképességekkel rendelkező fiúkról szóló sötétebb scifi, Az ördög benned van egy ördögűzős horror, míg a Project X - A buli elszabadul egy fékevesztett partifilm. Persze mindez még véletlenül sem jelenti azt, hogy a közönség biztosan vevő lenne egy videókamerázós filmre, hiszen nem kell messze mennünk, hogy megtaláljuk a tavaly őszi Apollo 18-at, mely a talált kamerás aspektus ellenére nagy csalódás volt. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Project X kampányát a Másnaposok készítőjének nevével is megpróbálták eladni, ő producer volt ezúttal.)


E filmeknél a marketing erejét egyébként remekül mutatja, hogy eredeti történet ide vagy oda, egyik alkotás sem híresült el arról, hogy remekül sikerült volna. Például a legjobb, 33,7 millió dolláros amerikai nyitányt produkáló Az ördög benned van jelenleg mindössze 7%-on áll a kritikusi vélemények összesítése után a RottenTomatoes oldalán, s a 3.6/10-es IMDb-átlag sem túl biztató. A kritikusok az efféle marketingvezérelte csodáktól általában nem szoktak elragadtatva lenni, amit jól mutat, hogy a 21 milliós startot produkáló Project X 26%-on, míg a 24,5 millió dollárral nyitó Act of Valor 28%-on áll, bár cserébe a 22 millióval debütáló Az erő krónikája kivételt erősítő szabályként szinte csak pozitív kritikákkal bír (84%). Az IMDb-értékelések szerencsére nem ilyen szigorúak, bár nem is kiemelkedőek, de látszik, hogy a közönségnek jobban bejöttek ezek a filmek: Project X - 6.1/10, Act of Valor - 6.7/10, Az erő krónikája - 7.5/10.

Ha egyet nézhetnél meg, melyiket választanád?

Act of Valor

Az erô krónikája

Project X - A buli elszabadul

Az ördög benned lakozik

Máig Az ördög benned lakozik 53, Az erő krónikája 61, az Act of Valor 48, míg az alig egy hete bemutatott Project X 27 millió dollár bevételt ért el. Azonban a sikerük csak Amerikában kiemelkedő: míg hazai pályán 190 milliót fialtak eddig, Amerikán kívül mindössze 70 millió dollárt, ami remekül mutatja, hogy nemzetközi viszonylatban még sokkal többet jelentenek a nézőknek a sztárok nevei, mintsem a koncepció. (Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a filmek egy része csak most kezdi meg hódításait Amerikán kívül, de az biztos, hogy egyik sem ismétli meg azt a sikert, melyet hazájában aratott.)