Syndicate

Grafika: Ezt az idilli összképet azonban sajnos alaposan beárnyékolja a Syndicate külleme, ami egyáltalán nincs összhangban a jó ötleteket felvonultató játékmenettel. A grafika ugyanis mondhatjuk bátran, hogy kis híján csúnya, több éves lemaradásban van a kurrens alkotásokhoz képest, a tárgyak többsége kopott, az animációk is elég csúnyák, de a jó oldalát is nézve, legalább nem kell bitang erős gép ahhoz, hogy futtassuk a programot.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Kezelőfelületét tekintve a Starbreeze Studios egyszerű, a koncepcióhoz illeszkedő és futurisztikus megoldást alkalmazott a játék esetében, amivel nincs különösebb probléma, mint ahogyan az irányítással sincs, hiszen az a sablon FPS alkotások formuláját követi. Ami miatt mégis pontlevonás illeti ezt a részletet, az a kicsit elbaltázott kamerakezelés, ami a svéd csapat védjegyének számít már a The Chronicles of Riddick-sorozat óta. Ennek köszönhetően ugyanis egy olyan kameranézetet kapunk, ami megpróbál illeszkedni főhősünk mozdulatsoraihoz, így tehát realisztikusnak próbál tűnni, de a legtöbb esetben inkább hullámzóvá és zavaróvá válik, aminek következtében akár rosszullét is kerülgetheti a játékost.

Játszhatóság: A játék kampánya sajnos rendkívül hamar teljesíthető, alig néhány óra alatt kijátszható a történet, amelyet sokkal informatívabbra is megalkothattak volna a készítők. Szerencsére van kooperatív mód, amivel megnövelhetjük a szavatosságot, de összességében így is egy hajszálnyit kevésnek éreztem mindezt.

Intelligencia, nehézség: Ami azonban kitűnően skálázható a Syndicate betöltését követően, az a nehézség, amivel valóban bárki megtalálhatja a súlycsoportjához illő szintet. Amiért azonban maximális pontszámot mertem szavazni ennek a résznek, az a mesterséges intelligencia. Tény, hogy készültek már intelligensebb ellenfeleket felvonultató FPS játékok is a múltban, ugyanakkor megdöbbenve tapasztaltam, hogy még a legalacsonyabb fokozaton is állandóan helyezkednek és taktikáznak a szemben álló felek, aktívan használják a fedezékeket, és menekülni próbálnak, ha esélytelennek látják a küzdelmeket.

Hangok, zene: Ugyan a szinkronhangoktól nem fogunk hátast dobni, a hangeffektek esetében mégis rendkívül kiemelendők a fegyverhangok, amelyek - futurizmus ide vagy oda - elképesztő erőteljesre sikeredtek, szó szerint ki akarják szakítani a hangfal membránját, sőt, a készítők még arra is ügyeltek, hogy kisebb helyeken jobban visszhangozzanak a lövések és így tovább. Kitűnő munka!

Összegzés: Nyilván a játék a sok pozitívum ellenére is messze jár a tökéletestől, amit egyrészt küllemének és rövidségének köszönhet, de a legtöbb játékos garantáltan nem fogja érteni a mögé sorakoztatott koncepciót sem, ami felületesen van bemutatva, a sztori sem áll össze a végkifejlettel, de mindezt legalább részben sikerül ellensúlyoznia a játékmenetnek. A legnagyobb probléma azonban mégis az, hogy szinte semmilyen kapcsolódási pont nincs közötte és az eredeti 1993-as Syndicate között, ettől eltekintve azonban kellemes élményben részesítheti az FPS műfaj szerelmeseit.