Risen 2: Dark Waters

A helyzet azonban szerencsére ennél sokkal jobb. Az alapok, a jól működő és egyben a háttérben húzódó mechanizmus ugyan valóban a Risenből, hovatovább, helyenként a Gothic-ból lettek átültetve - például az NPC-ktől tanulható tulajdonságok -, de akadnak forradalminak nevezhető újdonságok is. Ilyen például a harcrendszer, ami - továbbra sem működik makulátlanul, és - a Risen 2 esetében még mindig a folyamatos kattintgatásból áll, de nagy szerepet kapott végre a védekezés, sőt, kombókat is beépítettek a fejlesztők, arról nem is beszélve, hogy immáron különféle cseleket is bevethetünk ellenfeleinkkel szemben, így például homokot szórhatunk a szemükbe és így tovább.

Ennél azonban lényegesen jobb új elemek is bekerültek a játékba. Ilyen többek között, hogy egy idő után saját hajóval fogunk rendelkezni, ami alighanem a kalózos koncepció egyik kötelező velejárója. A hatalmas úszó alkalmatosság nem csak bázisunkként fog szolgálni, hanem egyben arra is, hogy egy helyen tudjuk csapatunkat - legalább négy főre lesz szükségünk a hajó irányításához -, illetőleg hogy eljussunk egyik szigetről a másikra, amelyek alapjaiban ugyanolyan környezettel bírnak majd, de mindenhol más problémák és más ellenfelek várnak ránk.


Fontos módosítás érte továbbá a Risen 2 esetében a Piranha Bytes játékaira olyannyira jellemző történeti választást is. A németek legtöbb alkotásában ugyanis mindig elérkezett az a pont, amikor valamelyik frakció mellett végérvényesen állást kellett foglalnunk, ám ez jelen esetben nem csak véleményünket és a történet végét fogja befolyásolni, hanem azt is, hogy miképpen és mikkel boldogulhatunk a sztori fennmaradó részében.

Az egyik oldalt választva ugyanis a tűzfegyverek kapják majd a központi szerepet, amit feltehetően senkinek sem kell túlmagyarázni, a másik oldal esetében pedig a vudumágia, ami sokkal nagyobb izgalmakat kínál, mint az általános, egyébiránt pedig könnyen elsajátítható lövöldözések. A vudumágia kitanulásával ugyanis olyan dolgokra leszünk képesek - a hagyományos kardozás és egyebek mellett -, amelyek a misztikumhoz köthetők. Így például tudunk majd vudubabát készíteni, amelyhez minden esetben szükségünk lesz a megátkozni kívánt karakter egy nehezen megszerezhető tárgyára, és így könnyebben legyűrhetjük őt a harcban, vagy meggyőzhetjük saját véleményünk igazáról. A mágiához kapcsolódnak még a különféle jogarok is, amelyeket jól elrejtett oltárokon készíthetünk el magunknak.

Ezek a közelharcban nem lesznek túl hasznosak, de használatukkal félelmet ébreszthetünk az ellenfeleinkben, megbűvölhetjük őket, hogy saját társaikra támadjanak, de egy speciális jogarral a célszemélyek legértékesebb tárgyait is könnyedén elcsenhetjük. A vudu esetében mégis a legtöbbek által használt opció feltehetően az a lehetőség lesz, amikor átvehetjük az irányítást más, akár központi személyek felett is. Így a legtöbb NPC bőrébe bújva olyan helyekre is eljuthatunk és olyan intézkedéseket is végrehajthatunk, amelyekre alapesetben esélyünk sem lenne.


A Risen 2-ből természetesen még milliónyi apró újdonságot ki tudnánk emelni, amelyek pozitívumként hatnak az előző részhez, netán nagy általánosságban a többi akció-szerepjátékhoz mérten - jó móka például a majomnevelgetés -, de nem szeretnénk minden ilyet idő előtt lelőni. Azt viszont még kötelező kiemelni, hogy a játék olyan élő és lélegző világgal rendelkezik, ami képes egyediséget is felmutatni, hiszen ez a kalózos, karibi hangulat még egyetlen nagy költségvetésű videojátékban sem volt ennyire egységes és egyben fantasztikus, a szó összes értelmében.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy tulajdonképpen bármerre is járunk ebben a hatalmas világban, minden kis zegzugában találunk magunknak némi mellékes munkát, netán egy beszélgetőpartnert - magyarán a Risen folytatásában egy olyan kalózkaland kellős közepébe csöppenhetünk, amilyenről biztosan nagyon sokan álmodtunk már a múltban, a Piranha Bytes pedig most végre meg is valósította azt.