Risen 2: Dark Waters

Grafika: Habár a csapat az utóbbi időben megtanult programozni, aminek köszönhetően a Risen 2-ben - a világ méreteihez képest - nem sok hibát találunk, de a küllemmel kapcsolatban továbbra sem tudtak egyről a kettőre lépni. Már a Gothic-játékokra, valamint az előző Risen-re is jellemző volt, hogy összességében korrekt látványvilággal szolgált, de aprólékosan szemlélődve olyan robusztus hibákba botolhattunk, amelyeket igazi gyermekbetegségeknek lehetett tekinteni. A Risen 2 esetében például nagyon hangulatosak a kis falvak és a városok, imádni valók az élővilágban gazdag erdők, de az emberek, leginkább pedig az animációk - mozgás és arc egyaránt - olyanok, mintha baltával faragott fabábukat néznénk.

Ugyan a töltési időkkel ezúttal végre nem voltak komoly problémák, de a nagyobb tereken képes volt szaggatásokat produkálni a játék, gyakran érthetetlenül alacsony fps-szám mellett, amit feltehetően a jövőben érkező javítások orvosolnak majd. Az alkotás legnagyobb pozitívuma ezen a téren mégis az volt - természetesen egy kis iróniával -, hogy a Piranha Bytes végre megtanult női arcot és alakot készíteni, így végre nem kell férfialakú és férfias arcvonásokkal bíró hölgyeket bámulnunk kalandozásaink során. A szerepjátékokban etalonnak számító The Witcher 2-höz képest azonban a Risen 2 sajnos a küllemét tekintve nem rúghat labdába.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Dark Waters kezelőfelületével kapcsolatban nem sok kivetnivalót találhatunk, hiszen tulajdonképpen a legtöbb lehetőséget az első részből örökítették át a fejlesztők. Az inventory rendszere elsőre ugyan furcsa, de néhány perces ismerkedés után garantáltan mindenki könnyedén fogja kezelni az amúgy átlátható felületet. Az irányíthatóság esetében sem beszélhetünk különösebb nehézségről, egyedül a pisztolyok esetében éreztem egy kis bizonytalanságot, és hogy a fejlesztők nem igen tudják mit akarnak. A lőfegyverek többségével ugyanis a célzás szinte lehetetlen vagy kis híján felesleges - egy óriási kör segítségével kell befognunk áldozatunkat -, tehát többnyire inkább kardozunk, kókuszbombákkal dobálózunk vagy - választásunktól függően - vudumágiával puhítjuk meg ellenfeleinket.

Játszhatóság: Szavatosság tekintetében a Risen 2 igencsak jól vizsgázott előttünk, hiszen egy végigjátszás - ha nem rohanunk át a kampány fő vonalán -, akkor akár 20-30 óráig is eltarthat, de azok a játékosok, akik fel akarnak fedezni mindent és el akarják végezni az összes mellékküldetést, plusz 10 órát nyugodtan hozzátehetnek a fentiekhez. Többjátékos mód értelemszerűen nincs, de két végigjátszást így is megér a történet, hiszen egy kulcsfontosságú pontot követően alapjaiban lesz más az egész játék, nem csak a történetet és a befejezést, hanem a felhasználható kelléktárat tekintve is.

Intelligencia, nehézség: Nem igazán nyűgözött le ugyanakkor a játék sem a mesterséges intelligencia, sem a nehézség tekintetében. Az intelligencia hiányosságait leginkább a harcok során éreztem, amikor a karakterek a tipikus "mindenki minket támad" elvet követték a legtöbb esetben, taktikázásra és egyebekre pedig nem futotta programozott értelmükből, ami hosszabb távon kissé unalmassá tette a konfliktusokat.

A nehézség tekintetében sem túl rózsás a helyzet. A Risen 2 nem fog minket - de legalábbis nem mindig - láthatatlan falakkal elválasztani a többi területtől, inkább a szintünkhöz nem megfelelő ellenfelekkel próbálja megmásítani döntéseinket. Így amennyiben idő előtt át akarnánk például rohanni a kezdő szigeten, akkor vagy jó sok rumot és grogot kell magunkkal vinnünk - ezek az életelixírek a játékban -, vagy percenként menteni, máskülönben olyan nehéz dolgunk lesz, hogy valahol a dzsungel közepén biztosan elhalálozunk a nagy harcokban. Szerencsére a mentési rendszer csak félig automatikus, így mi is bármikor elmenthetjük aktuális állásunkat, ami alighanem aranyat fog érni a játékban.

Hangok, zene: Hangeffektek tekintetében a Risen 2 szintén ötösre vizsgázik, hiszen bár tény, hogy hallhattunk már jobb szinkronokat is más videojátékokban, de ennél életrevalóbban előadva még aligha. Nagyon tetszett, hogy az alkotásban igazi kalózos, karibi dallamok csendültek fel a háttérben, de egyéb hangeffektekkel sem volt különösebb probléma.

Összefoglalás: Összegezve az elhangzottakat, vannak ugyan problémák a Piranha Bytes legújabb alkotásával, így például lassan indul be a történet, csak később ismerkedhetünk meg a legtöbb alapvető opcióval és a küllemével is akadnak problémák, de összességében mégis kiváló munkát végeztek a fejlesztők. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a Risen 2: Dark Waters képes volt egyediséget hozni a műfajba, ezt pedig nem csak kalózos koncepciójával, hanem folyamatosan adagolt újdonságaival és történetével tudja elérni, ami az utolsó pillanatokig képes fenntartani a feszültséget, a finálé pedig önmagáért beszél. Ugyan vérzik a szívünk egy igazi Gothic-epizód iránt, de a Piranha Bytes jó útra tévedt a Risennel!