Diablo 3

Grafika: Tény, hogy egy Diablo soha nem a küllem szépségéről, sokkal inkább az általa közvetített élményről szólt, tény az is továbbá, hogy nem szabad egyetlen Blizzard-játékot sem korunk elsőrangú alkotásaihoz hasonlítani, amennyiben külsőségekről van szó. Ennek fényében is azonban elvártunk volna egy kicsit jobbat és többet a Diablo 3 grafikájától, mert bár továbbra is kiemelnénk, hogy a hangsúly nem ezen van, mégis, ha a játékmenettel kapcsolatban voltak alapvető elvárásaink, akkor ebben a tekintetben is lehetnek.

Az alkotás esetében mindenképpen kiemelendő ugyanakkor, hogy a fizikai motor alkalmazása miatt rendkívül interaktívvá vált minden, lerombolhatunk bármit és összezúzhatunk szinte mindent, a levágott ellenfelek is szépen repkednek erre-arra, habár - akárcsak egyébiránt az újdonságok többségéből -, úgy ebből is többet ki lehetett volna hozni. Az ugyanis, hogy néha ledönthetünk egy-egy falat, netán rászakíthatunk az ellenfelek fejére egy-egy csillárt hosszútávon már egyáltalán nem annyira vicces elem. A grafikához tartozik továbbá, hogy a Blizzard dizájnerei képesek voltak ismét egy olyan sötét és depresszív világot alkotni a Diablo 3-hoz, ami alapjaiban meghatározza azt a jellegzetes sátáni hangulatot, ami miatt már az elődöket is nagyon imádtuk. Hangulat tekintetében a Diablo III továbbra is verhetetlen!

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ahogyan a cikkben több ízben is kitértem már rá, a készítők igencsak szerettek volna hűek maradni a Diablo 3-ban a korábbi részekhez, ennek köszönhetően pedig a kezelőfelületet és az irányíthatóságot tekintve is egy az egyben átemelték nekünk a már jól ismert formulát. Így például szinte teljes egészében a második epizód felülete fogad majd minket, az inventory és egyebek is teljesen hasonló rendszert, illetve küllemet alkalmaznak, de az irányíthatóság tekintetében sem érzékelhető túl sok változás. Ennek megfelelően ismét kattintásaink sebességével tudunk majd a legtöbbször érvényt szerezni akaratunknak, illetve a varázsitalok és a speciális képességek kivételével mindent elintézhetünk az egérrel. Már tíz éve is jól működött ez a rendszer és még mindig megállja a helyét.

Játszhatóság: A Diablo 3 - akár egyedül, akár csapattal játszva - leginkább a második rész hosszúságához hasonlítható, de nagy-nagy alapossággal, minden sarokba bekukkantva, minden vázát és sírt összezúzva akár több időt is beleölhetünk, ami játékstílusunktól függően nagyjából 30-40 órában maximalizálható. Mivel azonban nagy hangsúlyt kap benne az online rész, ami miatt ugyebár barátaink oldalán is kijátszható - akár többször is - a történet, a pályák nagy többsége pedig véletlenszerűen generálódik, ezért a vásárlók biztosak lehetnek benne, hogy megfelelő társaság esetén akár még 3-4 év múlva is ott lesz a gép közelében a Diablo 3 doboza.

Intelligencia, nehézség: Az intelligencia és a nehézség a küllem mellett a játék olyan pontjai, amelyek sajnos hagynak maguk után kívánnivalót. Az intelligencia ugyan még csak-csak eléri az elvárható szintet - egyes ellenfelek viselkedése nem a legjobb, gép irányította társaink tulajdonságai pedig gyakran idegesítőek -, a nehézség azonban mintha lényegesen könnyebb lenne a korábbi részekben tapasztaltakhoz képest. Nyilván a nehézség kérdése egy játékosonként változó szubjektív vélemény, de az olyan újdonságok, mint az ellenfelekből potyogó és életerőt regeneráló italok - felvételük automatikus -, vagy a szabad teleportálás lehetősége mind-mind olyan lehetőségek, amelyek miatt a Diablo 3 egy hajszálnyit könnyebb, de sokkal inkább talán közérthetőbb lett, mint elődei voltak. Olyan változás ez, amit leginkább a Blizzard másik nagy sorozatához, a StarCrafhoz tudnék hasonlítani, ha összevetjük az első részét a másodikkal.

Hangok, zene: A készítők már régebben is gondosan ügyeltek arra, hogy játékaik mindig minőségi szinkronokkal és zenékkel legyenek ellátva, ez pedig maximálisan igaz a Diablo 3-ra is. Még a legeldugottabb könyvecske és szereplő is kiváló kiejtéssel, valamint pazar előadásmóddal örvendeztet meg minket, a zenék pedig továbbra is olyan kitűnőek - már ahol vannak -, illetve képesek kiegészíteni a hangulatot, hogy arra egy percig sem panaszkodhatunk.

Összefoglalás: A Diablo 3 ugyan nem reformálta meg alapjaiban a felső nézetes akciójátékok stílusát - mert azért szerepjátéknak sosem lehetett igazán nevezni a címet -, de nem is rontott a sorozat renoméján. Ha annak idején szerettük a Diablo 2-t - klisé ugyan, de igaz -, biztosan imádni fogjuk a harmadik részt is, hiszen ugyanaz az élmény, ugyanaz a hangulat és alapjaiban ugyanaz a játékmenet vár ránk, mint amit annak idején megszoktunk már a sorozattól, csak megszépült - habár nem elég szép - küllemmel, kissé közérthetőbb formában és néhány hatásos újítással. A legtöbb rajongó éppen ezt várta a harmadik résztől, a Blizzard pedig maradéktalanul teljesítette is ezt a vágyukat.