Game of Thrones

Kiadó: Focus Home Interactive
Fejlesztő: Cyanide
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium Dual Core E2200 2,2 GHz vagy Athlon 64 X2 Dual Core 4400+ processzor, 2 GB RAM, GeForce 7900 GTX vagy Radeon HD 2600 XT grafikus kártya, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E7300 2,66 GHz vagy Athlon II X2 255 processzor, 4 GB RAM, GeForce GTS 250 vagy Radeon HD 7670 grafikus kártya, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Hunted: The Demon’s Forge, Divinity II
Kategória: akció-RPG

Néhány évvel ezelőtt ugyan még szinte senki sem ismerte, ma viszont már korunk egyik legnépszerűbb fantasy regényírójává lépett elő George R. R. Martin, avagy a Tűz és Jég dala regényciklus megálmodója. A tollforgató ugyan nem tehetségesebb a kortárs szerzőknél, ellenben képes volt arra, amire a többség nem: a szokásos fantáziavilág kliséi helyett csavaros és egyedi, mindemellett pedig maximálisan hihető történettel ruházta fel műveit, köztük éppen a Trónok Harcát mint egyik legismertebb könyvét.

George népszerűségén természetesen óriásit lendített még, hogy az HBO - szexualitással dúsítva - filmvászonra vitte imént említett írását, ezzel ugyanis lényegesen szélesebb réteghez jutott el a történet, mint olvasmányos formában vagy társasjátékként. Ezek után már csak idő kérdése volt, hogy egy videojátékok fejlesztésével foglalkozó cég mikor vásárolja meg a jogokat, és kezdi el ontani magából a Game of Thrones-adaptációkat.


A szerencsés - vagy inkább szerencsétlen - kiválasztott a francia Cyanide lett, akik alig néhány hónapos fejlesztési időt követően egy kritikán aluli stratégiát készítettek a címből (Game of Thrones: Genesis címmel), néhány nappal ezelőtt pedig egy, az előzetesek szerint sokkal ígéretesebb szerepjáték is megjelent a franchise alapján. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a Cyanide alkotásának ismét nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Már a történet alaposan össze fogja zavarni a rajongókat, hiszen bár vannak nyilvánvaló kapcsolódási pontok a könyvekkel és a sorozattal - inkább előbbivel -, a végeredmény mégis inkább saját utakon jár. Láttunk már példát erre több alkalommal a múltban, volt, amikor jól is sült el, a Game of Thrones esetében azonban ez egyértelmű baklövés volt. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy a játékmenet szempontjából a történetmesélés borzasztóan rossz, nem csak vontatott, hanem egyben felületes is, így hacsak nem ismerjük alaposan a Trónok Harca univerzumát és háttértörténetét, aligha fogunk érteni valamit a küldetésekből. Tovább ront a helyzeten, hogy a sztorit igencsak monumentálisan szerették volna kivitelezni a készítők - az eredeti ugyebár az is -, de a végeredmény mégiscsak egy több szálon futó, túlbonyolított, térben és gyakran időben is ide-oda ugrándozó zagyvaság lett, ami egy szerepjáték esetében istenkáromlással egyenértékű bűn.


A történet nagyon jól indul, két karakter oldalán kezdünk bele a kampányba, az egyikük Mors Westford, az Éjjeli Őrség egyik magas rangú harcosa, míg a másik Alester Sarwyck, a Vörös Papok egyik szintén magas beosztásban szolgáló tiszteletese, aki hosszú évek száműzetését követően tér csak vissza a hét királyságba. Habár a két harcos - akik elméletileg különféle, a gyakorlatban azonban szinte teljesen ugyanolyan képességekkel rendelkeznek - útjai később a sztori szempontjából kitisztulnak, de a fináléhoz érve mégis inkább több kérdés, mint egy megnyugtató befejezés fog várni ránk. Idejét sem tudom már, mikor láttam utoljára olyan rossz történetvezetést, mint itt. A legszomorúbb azonban, hogy ezt megint egy olyan adaptáció szenvedte el, amelyhez bőven lehetne ötletet meríteni, mert van honnan, és van miből.