Game of Thrones

Grafika: Ami azonban az elhangzottakon felül alátámasztja azt az elméletet, miszerint a Cyanide akár a minőség háttérbe szorításával is, de szerette volna minél előbb megjelentetni a játékot, az a grafika. A játék ugyanis Unreal Engine 3-ra íródott, ám a textúrákat szemlélve - összehasonlítva mondjuk egy Gears of Warral - egyszerűen csúnya és összecsapott a végeredmény. Ehhez az alacsony felbontású, üres és unalmas textúrákat alkalmazó világhoz nem kellett volna ilyen drága grafikus motort megvásárolni, hiszen egy ingyenes vagy olcsóbb engine is képes például olyan baltával formált arc- és mozgásanimációkra, mint amit a Game of Thrones-ban láthatunk. Nem a legcsúnyább cím, ami mostanában megjelent, de hogy átlagon aluli, az nem is lehet vitás, főleg hogy olyan grafikai bugok vannak benne - földön csúszó ellenfelek, az ajtók előtt eltűnő karakterek -, hogy az már egy évtizeddel korábban is nevetséges lett volna.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ugyan a játék kezelőfelületével nincsenek problémák, egyedül a harcrendszer esetében éreztem azt, hogy egy kicsit egyszerűbb módszert is alkalmazhattak volna a készítők. De mindez eltörpül amellett a rémálom mellett, amit az irányítás esetében élhetünk át. Karakterünk ugyanis már a szimpla haladás során is irányíthatatlan, a kamera nem követi a hős forgását, azt nekünk kell a jobb egérgombbal megoldani, ami szimpla felfedezés közben még csak-csak elmegy, de a harcok esetében már szó szerint frusztráló. A játék körökre - vagy inkább cselekedetekre - osztott harcrendszere ugyanis megköveteli, hogy mindig jó szögből lássuk az eseményeket, ám ezt a legtöbbször csak úgy érhetjük el, ha manuálisan beforgatjuk a kamerát. Emiatt egyébiránt el is felejthetjük azt a lehetőséget, hogy az összecsapások közben mozgással, például ugrást vagy egyéb lehetőségeket felhasználva taktikázzunk.

Játszhatóság: Ha szerepjátékként tekintünk a Game of Thrones-ra, akkor rendkívül rövidnek nevezhetjük - 8-10 óra alatt könnyedén végigvihető, már amennyiben van hozzá türelmünk -, akciójátékként azonban a hosszúság tekintetében korrekt a végeredmény. A játékmenet milyenségét tekintve viszont mégis minden téren túl hosszú!

Intelligencia, nehézség: A fentiek után feltehetően már mindenki kitalálta, hogy a mesterséges intelligencia tekintetében sem remekel a játék, a teljesítmény ezzel kapcsolatban erős átlagos. Az ellenfelek egy helyben állnak, ha többen vannak, körülvesznek, de még véletlenül sem társainkat, sokkal inkább csak minket támadnak, a taktikázás és a helyezkedés pedig távol áll tőlük. A nehézség esetében összességében megállapítható, hogy a főellenfelek kivételével különösebb kihívás nem lesz a játékban - leszámítva azokat az eseteket, amikor ötnél több ellenfél vesz körül minket, ebben az esetben a halál borítékolható -, így a nehézség skálázása is lényegesen jobban sikerülhetett volna.

Hangok, zene: A játék szinkrongangjai - a főhősök kivételével - rendkívül átlagosak lettek, ám a háttérben meghúzódó zenék, amelyek többsége a televíziós sorozatból lett átültetve, már hozzák az elvárható szintet. A hangokat azonban gyakran kevésnek éreztem, aminek köszönhetően a helyenként hangulatos világ üressé és kietlenné vált.

Összegzés: A Game of Thrones "szerepjáték" tehát a Game of Thrones: Genesis-hez hasonlóan ismét áldozatul esett a Cyanide kapzsiságának. A franciák érezhetően arra törekedtek, hogy minél előbb leszállítsanak valami olyan címet a Trónok Harca univerzum alapján, ami lényegesen jobb és korszerűbb, mint első próbálkozásuk volt, de objektíven szemlélve a végeredményt, az így is kritikán aluli maradt. Mert bár való igaz, hogy a teljesen más műfajban alkotó Genesis-hez képest óriási az előrelépés, de egy ilyen koncepció alapján minimum egy a The Witcher szintjét megütő, politikát és morális döntéseket gazdagon tartalmazó történettel megáldott szerepjátékot vártunk volna. Ehhez képest azonban kaptunk egy csúnya, jó ötleteket, de mégis borzasztó kivitelezést kapott akciójátékot. Talán legközelebb?