Dark Souls: Prepare to Die Edition

Kiadó: Namco Bandai
Fejlesztő: From Software
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo 2,6 GHz-es processzor, 1 GB RAM, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon 4850 grafikus kártya, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core Quad processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Demon’s Souls, Darksiders II
Kategória: külsőnézetes akció

A Japánból származó From Software fejlesztőstúdió neve ugyan keveset mond a nyugati videojátékok megszállottjainak, illetőleg a PC-s játékosoknak is, hiszen az 1986 óta aktív csapat elsősorban konzolokra és a keleti közönségnek készíti alkotásait, de néhány nagyobb címük azért eljutott a mi régiónkba is a két és fél évtized során. Aki esetleg nem hallott volna még erről a legendás alakulatról, annyit mindenképpen érdemes megjegyezni velük kapcsolatban, hogy hozzájuk köthető az Armored Core-sorozat, valamint a Tenchu franchise, de az utóbbi időben egyre többször vágtak bele akció-szerepjátékok fejlesztésébe is.

Ennek első komolyabb kivetülése a 2010-ben kizárólag PlayStation 3-ra megjelent Demon’s Souls volt, aminek közvetlen folytatása ugyan azóta sem készült, de egy szellemi örököse – ami a koncepciót és játékmenetet örökíti tovább – már igen. Ez lett a tavalyi évben bemutatkozott Dark Souls, amely akkora kritikai sikernek örvendett a sajtó és a rajongók részéről is, hogy a PC-s játékosok azonnal egy petíciót indítottak útjára, amelyben szó szerint követelték saját változataikat. Habár az efféle internetes aláírásgyűjtés a legtöbb esetben csak az elfojtott feszültség megnyilvánulása, valódi célját azonban nem szokta elérni, a Dark Souls esetében a From Software valamiért mégis szívére vette az ügyet, és még az év elején bejelentette, hogy amennyiben valóban ekkora igény van rá, akkor elkészítenek egy számítógépes változatot is.


Mint ismeretes, a japán játékiparra, valamint az onnan érkező alkotásokra egy teljesen más szemlélet, mindenekelőtt azonban leginkább sajátos hagyományaik tisztelete és korántsem a nyugati trendek másolása a jellemző. Ennek köszönhetően a Dark Souls szinte minden részletét tekintve egyedi alkotásnak tekinthető, nem – vagy csak bizonyos momentumait szemlélve – hasonlítható csak a felénk is bejáratott címekhez. Hogy rögtön a mélyvízbe ússzunk, a játék például hatalmas szabadon bejárható területeket kezel, ám ezekre a tájakra korántsem a mifelénk trendnek számító betöltöttség, sokkal inkább a kihaltság, az üresség és a félelmetesség a jellemző. Érdekesség azonban, hogy mindezt úgy voltak képesek prezentálni a From Software fejlesztői, hogy a végeredmény ne legyen unalmas, hiszen minden egyes bokor mögött veszély leselkedhet ránk, és minden egyes kanyar után újabb kalandokba botolhatunk.

Hogy folytassuk a megkezdett gondolatmenetet, a Dark Souls betöltését követően szinte teljes egészében elfelejthetjük a kisebb szörnyeket, a fejlesztők ugyanis gyakran toronyháznyi méretű csúnyaságokkal fognak ijesztgetni minket – akárcsak például a Lost Planet-sorozatban –, akiket természetesen egyáltalán nem lesz könnyű a másvilágra küldeni, ám ez nem csak méretüknek köszönhető, hanem az irányításbeli hiányosságoknak is, amire a későbbiekben még visszatérünk. Szintén egyedinek, de sokkal inkább talán szokatlannak tekinthető a játékban – sok más egyéb mellett – a hangulat, ami a nyugati szerepjátékokra gyakran jellemző színes fantasy-klisék helyett sötét, melankolikus és egyben félelmetes koncepciót mutat, így egy kicsit talán horrorisztikusnak is tekinthető a végeredmény, amiről nem csak az ijesztő szörnyek és karakterek, hanem a fentebb említett vészjóslóan kihalt, de mégis bizonyítottan veszélyes tájak is tehetnek.


A japán címekre jellemző egyediség természetesen a Dark Souls többi részletére is igaz, így többek között például a történetre, aminek keretein belül Lordran kitalált világába csöppenhetünk. A sztori szerint az emberiség a múltban olyannyira kapzsivá vált, hogy szerették volna megtartani maguknak a tüzet és a tűzgyújtás képességét, így kiirtották a tűz erejével rendelkező sárkányokat. Ez azonban az utolsó csepp volt a pohárban, az emberiség ugyanis ezzel a lépéssel teljesen elveszítette humanitását, így a többség megőrült vagy élőhalottá változott. Névtelen főhősünk az utóbbi az ösvényre tévedt, és habár elméje tiszta maradt, küllemében leginkább egy oszló tetemhez kezdett hasonlítani.

Egy prófécia szerint azonban mégis ő a kiválasztott, az egyetlen különleges képességekkel rendelkező személy, aki képes lesz visszaállítani a világ régi egyensúlyát úgy, hogy felkutat és megkondít egy mágikus harangot, aminek köszönhetően minden visszaállhat a régi kerékvágásba. Ahhoz azonban, hogy eljussunk addig a bizonyos mágikus harangig, számtalan veszélyes kalandon kell átverekednünk magunkat. Mindezt hátsónézetes játékmenettel párosítva, leginkább a harcokra kiélezetten, amelyek rendkívül intenzívre sikeredtek, akárcsak maga a teljes mechanizmus is, ami szintén magán viseli a keleti stílusjegyeket, így semmit sem ott és olyan formában fogunk találni, ahogyan azt például egy The Witcher- vagy egy The Elder Scrolls-játék esetén megszokhattunk.