Dark Souls: Prepare to Die Edition

Grafika: Az első ilyen komolyabb problémát a küllem jelenti, ami megkockáztatom, hogy összességében csúnyábbnak tekinthető, mint a tavaly megjelent PlayStation 3-as változaté. Habár a sötét hangulat, a hatalmas területek, az ódon várkastélyok és a természet közelsége elképesztően hangulatos, de érezhetően többet is kihozhattak volna a Havok fizikai motorral szerelt PhyreEngine-ből a készítők, ha többet törődnek a portolási munkálatokkal. Míg ugyanis a legtöbb PC-s játék esetében számtalan beállítási lehetőségünk van a grafikát tekintve, addig a Dark Souls-nál szinte csak a felbontást állíthatjuk, de elég szomorú, hogy azt sem vihetjük túlzásba. Ha ez nem érdektelenség volt a fejlesztők részéről, akkor már semmi sem az, ám ennél sokkal rosszabb, hogy a játék gyakran optimalizálatlannak is tekinthető, főleg amikor több, vagy még a monitorból is kilógó ellenfelekkel hoz össze minket a sors.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ami azonban kétségkívül teljesen lerombolja és egyenesen a sárba tiporja a From Software becsületét, ezzel egyetemben pedig a Dark Souls milyenségét, az nem más, mint az irányítás. Számtalan olyan videojáték született már a múltban, amivel kapcsolatban kijelenthettük, hogy hagy maga után kívánnivalót a billentyűzet és az egér használata, de a Dark Souls esetében ezzel a kombinációval – egy kicsit sem túlzás – szinte irányíthatatlan a végeredmény, sőt, még a beállításokkal sem tudjuk korrigálni azt.

Merthogy a beállítások segítségével csak a teljesen logikátlan billentyűzetkiosztást tudjuk módosítani valamicskét, az egérhez azonban nem tudunk hozzányúlni. Hogy mennyire nagy volt az érdektelenség a From Software részéről a PC-s változatot tekintve, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a játék során még a kurzor is belelóg a képernyőbe, a kezelőfelületen pedig – ami szintén kissé átláthatatlan lett – az Xbox 360 kontroller gombjai rajzolódnak ki a klaviatúra billentyűi helyett. Mindez olyannyira tönkreteszi az egész játékélményt, hogy a legtöbb rajongó, aki eljutott a kipróbálásig, feltehetően az első főellenfélig merészkedik majd el a játékban, amit éppen a fentiek miatt csak vért izzadva fog tudni legyűrni.

Játszhatóság: A Dark Souls egyik legnagyobb pozitívuma, hogy nem csak sok-sok órányi kalandot tartogat a játékosok számára, hanem egy rendkívül érdekes, egyediségeket sem nélkülöző többjátékos módot is, aminek köszönhetően igencsak nagy szavatossággal bír a játék, már amennyiben egy kontrollerrel orvosoltuk az irányítás problematikáját.

Intelligencia, nehézség: Amikor tavaly ősszel megjelent konzolokra a játék, a legtöbb kritikus az utóbbi évek legnehezebb alkotásának titulálta a végeredményt. Ez abszolút igaz a PC-s változatra is, ami viszont a rossz irányítás miatt legalább kétszer olyan nehéz lesz, mint az eredeti. Ha nincs elég türelmünk és kitartásunk, ne is próbálkozzunk a Dark Souls-zal, hiszen itt valóban nagyon gyakran fogunk a földre kerülni, és a hagyományos mentési rendszer hiánya miatt gyakran csak a helyszíntől távol tudunk újra feléledni. Az intelligencia esetében szintén nem beszélhetünk túl sok jóról, hiszen az ellenfelek taktika nélkül özönlenek felénk, a brutális méretű szörnyek pedig teljes egészében testi erejükre alapoznak, de gyakran még annyi időt sem hagynak karakterünk számára, hogy feltápászkodjon egy orbitális csapást követően.

Hangok, zene: Mind a zenék, mind a hangok kiválónak tekinthetők a Dark Souls esetében, de érdemes külön kiemelni a háttérben meghúzódó dallamokat, amelyek alaposan képesek kiegészíteni a játék által lefestett sötét és nyomasztó hangulatot.

Összefoglalás: A Dark Souls PC-s változata nagyon könnyedén egy rejtett gyöngyszem lehetett volna a színtéren, amennyiben a From Software több figyelmet és időt szentel az átiratnak. A sikerhez nem kellett volna más, csak egy letisztult irányítási rendszer, hiszen azt egyetlen keményvonalas játékostól sem várhatják el, hogy egy számítógépen Xbox kontrollerrel játsszon. Mivel ennyire érdektelenek voltak a PC-s verzióval szemben a fejlesztők, ezért alig lett jobb a végeredmény egy gyenge közepesnél, holott a megemlített hibák nélkül a kilencven százalékos tartományt is megközelíthette volna.