XCOM: Enemy Unknown

Grafika: Az 1994-es elődhöz képest természetesen a küllemet tekintve történt a legnagyobb változás az Enemy Unknown esetében, de a hasonló stílusban készült mai címek között is teljes mértékben megállja a helyét a végeredmény. A grafika szempontjából mindenképpen érdemes kiemelni a pályák berendezését, a futurisztikus megoldásokat, valamint a lefestett hangulatot, ami valóban képes elhitetni a játékosokkal, hogy egy idegen invázió kellős közepén vannak, a tét pedig nem más, mint az emberiség jövője.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Aki ismerte a klasszikus első XCOM-epizódot, azt nyilván óriási meglepetés fogja érni a kezelőfelület tekintetében, hiszen bár az irányítás mechanizmusa megmaradt a régiben, a felhasználói felület teljes egészében átalakult, így többek között például az inventory is. Az új szisztéma egy kicsit nehézkesebb irányítást biztosít az alkotásnak, de inkább szokatlant, amibe alaposan bele kell majd tanulniuk a régi rajongóknak is. Összességében nem rossz a felépített rendszer, de ennél lényegesen egyszerűbb, letisztultabb és átláthatóbb is lehetett volna.

Játszhatóság: Az XCOM: Enemy Unknown sok-sok órányi játékidőt képes biztosítani az arra fogékony rajongóknak, a kampány ugyanis rendkívül hosszú, összetett és, ami ennél is fontosabb, kihívásokkal telített lett. Habár a klasszikus XCOM-epizódok rendre az egyjátékos kampányról szóltak, a Firaxis eleget téve a mai trendeknek, egy multiplayer játékmódot is rendszeresített az alkotásban, ami sajnos teljesen más megközelítésű játékmenetet kínál – ergo csak az számít, kinek van nagyobb páncélja és erősebb fegyvere –, így a legtöbb rajongónak biztosan nem fog tetszeni az opció, annak ellenére sem, hogy alaposan kitolható vele a szavatosság.

Intelligencia, nehézség: Amennyiben az eredeti, 18 évvel ezelőtti XCOM-részhez hasonlítjuk, akkor az új Enemy Unknown majdhogynem viccesen könnyűre sikeredett, korunk stratégiáihoz képest azonban így is átlagon felüli kihívást képest nyújtani. A nehézség tehát egy elvárható szint felett van, így jóval nagyobb fejtörést képes okozni a játék, mint a mai címek többsége, de ez helyenként a mesterséges intelligencia hiányának is köszönhető. Csapattagjaink felett ugyanis teljes egészében mi rendelkezünk, de a gép által irányított ellenfelek gyakran képesek megmosolyogtató mutatványokra, amelyek nem ritkán a küldetés sikerét, de legalábbis értékes embereink életét vagy épségét is veszélybe sodorhatják.

Hangok, zene: A klasszikushoz képest teljesen más zenék és szinkronhangok kerültek a játékba, de azokat érezhetően úgy alkották meg, illetőleg úgy válogatták össze hozzá a színészeket, hogy nosztalgikus élményben lehessen részünk. Problémákat szinte egyáltalán nem tapasztalhatunk ezen a téren, habár egy kicsit jobban is kiemelkedhetnének a zenék a háttérből.

Összefoglalás: Minden apró hibájától eltekintve azonban az XCOM: Enemy Unknown így is egy igazi drágakőnek tekinthető a mai játékkínálatban azok számára, akik immáron közel két évtizede arra várnak, hogy egy kiváló új taggal bővüljön a legendás sorozat. Az Enemy Unknown minden téren tiszteleg az alapanyagként szolgáló elődhöz képest, és annak ellenére is garantáltan el fogja varázsolni a sorozat rajongóit, hogy a Firaxis igencsak merész újításokat is alkalmazott benne. Ha egy taktikus harcokra épülő és gondolkodásra ösztökélő stratégiára vágysz, amiben nagy szerepet kap a bázismenedzsment is, akkor mindenképpen érdemes felfedezned az XCOM: Enemy Unknown világát, akár ismerted az eredetit, akár nem.