Primordia

Kiadó: Wadjet Eye Games
Fejlesztő: Wormwood Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel processzor (egymagos), 512 MB RAM, 128 MB V-RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core2 Duo processzor, 1 GB RAM, 256 MB V-RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Botanicula, Machinarium, The Whispered World
Kategória: kaland

Az Amanita Design alkotásai – Botanicula, Machinarium és a többi – óta tudjuk, hogy az indie kalandjátékok gyakran nagyobb élményt nyújtanak, mint a tripla-A kategóriás címek legjava. Mivel a nagyobb költségvetésű projektek a piac jelenlegi állása szerint a jövőben erőteljesen a háttérbe fognak szorulni, ezért egyre inkább az olyan kisebb fejlesztőcsapatoké lesz a jövő, mint az alig néhány tagot számláló Wormwood Studios. A maroknyi lelkes programozóból álló brigád alig néhány hónappal ezelőtt alakult meg azzal a céllal, hogy visszahozzák a játékvilágba a kilencvenes évek elején és közepén uralkodó hangulatvilágot, illetve megvalósítási formákat.

A stúdió számára tehát soha nem volt cél a siker, projektjeik esetében pedig a csodaszép küllem, ők inkább a játékmenetet tartották fontosnak, ami manapság több mint értékelendő elhatározás. A piacot ugyanis az utóbbi években tonnaszám lepték el azok a videojátékok, amelyek a grafikát tekintve kifogástalanok voltak ugyan, de a mézes-mázas küllem mögött csak nagy ürességet találhattunk. A Wormwood Studios azonban Primordia címmel megalkotott egy olyan kalandjátékot, ami küllemét tekintve nem, de játékmenetével keresztbe lenyeli a 2012-es felhozatal legtöbb alkotását. Hogy miért? Erre is választ kaphatsz az alábbi bekezdéseket elolvasva.


A Primordiába elsődlegesen a koncepció és a lefestett atmoszféra miatt lehet a legkönnyebben beleszeretni, a készítők ugyanis egy olyan poszt-apokaliptikus környezetet valósítottak meg, amit leginkább talán a Fallout, a RAGE és a Machinarium kereszteződéseként lehet leírni. A játék világában az emberi faj már régen kihalt, így az univerzumot az általuk teremtett mesterséges intelligenciák uralják, így főhősünket, Horatiót is, aki Crispin nevű repülő segédrobotjával együtt elvonultan él, mindennapjait pedig egy számára izgalmas tanulmánynak szenteli, amelyben egy letűnt korról és létformáról, az emberiségről olvashat.

Horatio – aki a hivatalos megnevezés szerint egy sztoikus robot – és Crispin nyugalomban éli mesterséges életét mindaddig, amíg egy gonosz robot váratlanul el nem lopja legértékesebb kincsüket, a fennmaradásukhoz elengedhetetlenül szükséges energiakristályt. Habár főhősünk és társa egy ideig képes lenne fenntartani magát egy ütött-kopott generátor segítségével, de hosszabb távon szükségük lesz az energiaforrásra, így a páros elindul, hogy életük legnagyobb kalandjának keretein belül visszaszerezzék tulajdonukat.


A fejtörőkkel és feladványokkal alaposan kiszínezett út során eljuthatunk Metropol városába – avagy a játék világának legnagyobb metropoliszába –, közben pedig nem csak Horatio eredetéről, hanem a Földről teljesen eltűnt emberiségről is újabb részleteket tudhatunk meg. A történet – ami rendkívül melankolikus, de mégis logikus – rengeteg morális és izgalmas momentummal lett feldobva, a legjobb azonban, hogy úgy ötvözi a tudományos fantasztikumot a poszt-apokaliptikus világképpel, hogy az példaértékű lehet a jövőben hasonló koncepciót feszegető játékot számára. A sztorival kapcsolatban érdemes megjegyezni ugyanakkor még azt is, hogy rendkívül csavaros és szerteágazó lett, bár igencsak oda kell figyelni a részletekre, de ennyire jól felépített háttértörténetet és világot nem mostanában láthattunk a kalandjátékok között.