Primordia

Grafika: A grafika egy rendkívül kényes témának tekinthető a játék esetében, hiszen a Wormwood Studios direkt alkotta meg régimódi formában a végeredményt, így a képernyő felbontása, a pixeles megvalósítás és úgy összességében az egész végeredmény úgy lett megalkotva, hogy egyenesen a kilencvenes évek elejét idézze fel előttünk. Ezt nyilván sokan nem tudják majd megérteni, és objektíven, a mai játékokhoz hasonlítva valóban csúnyának is tekinthető a küllem, de garantáltan nem lenne ilyen hatásos, ha a készítők másként döntöttek volna a kivitelezés tekintetében. Az értékelés éppen ezért inkább objektív, semmint szívből jövő, hiszen aki két évtizeddel ezelőtt is játszott kalandjátékokkal, az bizonyára az első perceket követően beleszeret majd a grafikába.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Primordia a kezelőfelület és az irányíthatóság tekintetében is teljes egészében igyekezett visszanyúlni a gyökerekhez, így egy minden téren klasszikus menürendszer fogad majd minket – a pályákon belül –, ami nem csak átlátható, hanem ennek köszönhetően könnyedén kezelhető is. Mivel a játék a klasszikus point and click elemekből építkezik, ezért egyetlen egér elegendő lesz ahhoz, hogy könnyedén és problémamentesen irányíthassuk hőseinket, így ezen a téren sem tudunk belekötni a végeredménybe.

Játszhatóság: A Primordia értelemszerűen nem tartalmaz többjátékos módot, de a kampány olyannyira sokszínű és érdekes, a hangulata pedig azonnal magával ragadja a játékosokat, hogy az a későbbiekben több végigjátszást is indokolttá tehet. Habár a játékidő hagy maga után kívánnivalót, hiszen amennyiben valaki jó formában van, úgy 5-6 óra alatt a végére érhet, de egyes fejtörők alaposan megakaszthatják az embert, így ez az időintervallum csak a leggyakorlottabbakra érvényes. Azért az árért cserébe, amennyiért a Primordiát kínálják, a játékidő tekintetében sem panaszkodhatunk.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia – akciók és egyebek híján – nem nyom túl sokat a latba a Primordia esetében, a nehézség azonban már annál inkább, és ezen a téren akadnak azért problémák, habár szerencsére nem túl komolyak. Ezek a bizonyos problémák többnyire kimerülnek abban, hogy akad néhány olyan fejtörő, amelyek kiemelkedően nehézre sikeredtek, és első végigjátszásra garantáltan megakasztják majd egy kicsit a legjobbakat is. Természetesen fontos, hogy valamivel megnöveljék a játékidőt a készítők, de nem biztos, hogy a hirtelen megugró nehézségi szint erre a legjobb megoldás.

Hangok, zene: Igencsak meglepő, hogy míg a nagyobb költségvetésű projektek esetében csak ritkán, addig a kisebb alkotásoknál szinte minden esetben óriási figyelmet fordítanak a készítők a hangokra és a zenékre. Így volt ez a Primordia esetében is, ahol nem csak az effektek és a zenék sikerültek meggyőzőre, de ami talán még ennél is fontosabb, a koncepcióhoz illeszkedőre, hanem a szinkronhangok is, ami nem is csoda azok után, hogy a Bastionból ismert Logan Cunningham is részt vett a munkálatokban.

Összefoglalás: Mindent összevetve a Primordia a 2012-es esztendő egyik utolsó gyöngyszeme lett, egy olyan kalandjáték, amilyenre a műfaj rajongói már évek óta vártak, hiszen nem csak külsőleg tiszteleg az ősök előtt, hanem tartalmilag is. Nem csak a kiváló koncepció és történet, hanem a nagyszerű játékmenet miatt is ajánlott a játék, elsősorban azoknak, akik szeretik a régimódi point and click kalandokat, illetve nem fintorognak, ha nem egy a mai trendekhez illeszkedő küllem fogadja őket a képernyőn.