Primordia

Merthogy a Primordia teljes egészében a klasszikus point and click kalandjátékok műfaját szeretné továbböregbíteni, ezt a feladatot pedig a fejlesztők segítségével sikeresen végre is hajtja, hiszen a Botanicula és a Yesterday mellett csak kevés kiemelkedő cím jelent meg tavaly ebben a stílusban. A Primordia természetesen maximálisan tiszteletben tartja a műfaj határvonalait, így kezdetlegesen animált karaktereinket kattintással tudjuk terelgetni a rendkívül részletes, de sokkal inkább hangulatos hátterek előtt.


A helyszínek a koncepció ellenére is meglepően változatosra sikeredtek, rengeteg interakciós lehetőség vár ránk, a fejtörők pedig többnyire nem csak logikusak – holott az enyhe futurisztikus megközelítés miatt erre nem lett volna feltétlenül szükség –, hanem kellemes nehézségi szinttel is rendelkeznek, így csak ritkán, a komolyabb kihívások esetében válhat frusztrálóvá a játék. A Primordiára egyébiránt teljes egészében jellemző, hogy segítségével nagyon sok helyszínt járhatunk be egyszerre, amelyek szinte hemzsegnek a felszedhető tárgyaktól, illetve az interaktív objektumoktól, így gyakran előfordulhat, hogy pixelvadászatot kell rendeznünk, ha elakadtunk.

Kiváló ötlet volt a készítők részéről, hogy – többek között például az A Vampyre Story mintájára – Crispin nevű segédrobotunkat is gyakran segítségül kell hívnunk egy-egy fejtörő megoldásának érdekében, hiszen bár szószátyár barátunk csak repülni tud, de így is hasznos segítségnek bizonyul majd néhány esetben.

A Primordia keretein belül egyébiránt folyamatos segítséget kapunk, amennyiben igénybe vesszük a képernyő tetején – alapesetben rejtetten megbújó – menüsávot, ahol nem csak Crispint tudjuk kiválasztani közvetlenül, hanem a tippek mellett egy térképet, valamint oldaltáskánkat, ergo az inventoryt is megtaláljuk. A térképre elsősorban itt nem a tájékozódás miatt lesz szükségünk, hanem azért, hogy egyetlen kattintással tudjunk utazgatni a különféle helyszínek között, ami újabb kitűnő ötlet volt a készítőktől, így ugyanis egyszerűen garantálták számunkra a változatosságot, hiszen a helyszínek között gyakran fogunk utazgatni, méghozzá egy-egy újabb fejtörő, vagy csak egy újabb felszedhető tárgy reményében.


A kihívásokat sokszor nehezíti, hogy az inventoryn belül kell a birtokunkban lévő tárgyakat kombinálni, így a játék újabb feladatok elé állítja a játékosokat. Érdekesség egyébiránt, hogy a legtöbb kalandjátékhoz hasonlóan itt is folyamatosan nehezednek majd a feladatok, és bár többségük kimerül a felfedezésben, a tárgykombinálásban vagy a tipikus számkódos kihívásokban, de akadnak azért kivételek, főleg a fináléhoz közeledvén. A végeredmény a játékmenet terén nem hozott ugyan sok újdonságot a stílusba, de a jól bevett gyakorlatot és kliséket olyan kellemesen alkalmazták a fejlesztők a Primordiában, hogy az egyszerűen nagyszerű élménnyé teszi az egész történetet.