Sine Mora

Az alkotás története egy különféle fiktív nagyhatalmak közötti viszályt mesél el nekünk, ám a cselekménynél ezúttal valóban sokkal fontosabb lesz a lefestett világ, de még annál is a játékmenet, ami a fentebb említett kreatív hozzáállás miatt nem csak rendkívül színesre sikeredett, hanem csak úgy hemzseg a stílustól eleddig szokatlan, egyedi ötletektől is.

A legjobb újítás például a fejlesztők részéről egyértelműen az volt, hogy az éppen irányított repülőgép nem rendelkezik életerővel – az ellenfelek már természetesen igen –, így közvetlenül biztosan nem tudunk meghalni az ellenséges tűztől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy játszi könnyedséggel tudunk majd átrepülni a pályákon, hiszen a fejlesztők az időt állították az életerő helyébe, aminek köszönhetően egy bizonyos időintervallumon belül kell teljesítenünk az adott pályaszakaszokat. Dolgunkat ráadásul alaposan megnehezíti, hogy a visszafelé pörgő órából értékes másodpercek vonódnak le, ha bekapunk egy-egy találatot, és bár az ellenfelek likvidálásával visszafordíthatjuk ezt a folyamatot, a kihívást így is alaposan megnöveli majd, hogy a legnagyobb ellenségünk a képernyő tetején pergő óra lesz.


Természetesen ezen az igencsak kellemes csavaron kívül még egyéb apró érdekességekkel is feldobták a játékmenetet az alkotók, így például a kiválóan megtervezett és ötletes pályákon különféle power-upokat is összegyűjthetünk a nagy harcok közben. Ezeknek köszönhetően értékes másodpercekhez, erősebb fegyverzethez és egyebekhez juthatunk hozzá, amelyek igencsak hatásos segítségnek bizonyulnak majd a másodlagos fegyverzetünk és az időlassítási képességünk mellett.

A különféle szinteken egyébiránt szó szerint többtucatnyi ellenféllel ismerkedhetünk meg, akik minden esetben többedmagukkal támadnak majd ránk, de a pályák bizonyos szakaszain – meglepő módon nem csak az utolsó kihívásként – főellenfelek is nehezíteni fogják dolgunkat, akiket nem lehetetlen legyőzni ugyan, de azért lényegesen komolyabb kihívást jelentenek, mint a kisebb repülőgépek, illetve egyéb masinák. A Sine Mora egyébiránt nem csak játékmenetét, hanem rengeteg apró momentumát tekintve is erős párhuzamot ápol a klasszikus árkád videojátékokkal, így például egy adott szinten csak kilencszer halhatunk meg, amennyiben ennél többször, akkor elölről kell kezdenünk a fejezetet. Habár a kilenc élet elsőre soknak tűnik, elég csak belefutni egy olyan pályarészbe, amit nem látunk át azonnal, és olyan hamar leperegnek a lehetőségek, hogy észre se vesszük.


Az alkotás ugyanakkor egy vaskos kampány mellett egyéb játékmódokat is tartalmaz, ilyen például az Arcade, ami teljes egészében megegyezik a kampánnyal, de a sztori és az átvezetők helyett csak a pályákra és a szüntelen akciókra koncentrál. Érdemes még kiemelni egy gondolat erejéig a Score Attack játékmódot is, ami elsősorban a pontgyűjtést és a minél jobb eredményeket helyezi előtérbe, jelentősége azonban sajnos a kampány, illetve az imént ismertetett opció mellett igencsak eltörpül.