Sine Mora

Grafika: Habár a Sine Mora nem egy dollármilliókból elkészített projektet takar, de a fejlesztők óriási figyelmet fordítottak arra, hogy a küllem a képernyő elé szegezze a játékosokat. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy anime és rajzfilmes hatásokkal is rendelkezik a végeredmény, ami mellett az erőteljes színek használata is dominánsnak tekinthető. A különleges 2.5D-s grafika – a háttér teljes egészében háromdimenziós, repülőgépünk és az ellenfelek azonban csak kétdimenziósak, illetve nem is a térben mozognak – rendkívül látványosra sikeredett, ha időnk engedi, érdemes rácsodálkozni a hátterek részletességére vagy az effektekre, hiszen ebben a kategóriában és ebben a stílusban kis híján tökéletes végeredmény született.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület rendkívül egyszerű és azonnal átlátható, így ezzel kapcsolatban nincs probléma, az irányítás viszont PC-n hagy maga után kívánnivalót. Habár a Sine Mora teljes egészében támogatja a billentyűzetet és az egeret, de főleg a pergősebb eseményeknél hiányzik a joystick. Természetesen kontroller nélkül is maximálisan élvezhető a játék, de egy speciális vezérlő segítségével az élményt könnyedén megsokszorozhatjuk.

Játszhatóság: A Sine Mora játékideje sajnos rendkívül rövidre sikerült, így a kampány alig 2-3 óra alatt teljesíthető, és bár utána végigjátszhatjuk még különféle fokozatokon, valamint belekóstolhatunk az egyéb játékmódokba, de a végeredmény így is kevésnek mondható. Különösen egy tartalmas kooperatív mód hiányozhat majd a legtöbb rajongónak!

Intelligencia, nehézség: A Sine Mora nehézségi szintje a mai átlaghoz képest egyértelműen kiemelkedik, hiszen a legtöbb pályát csak többszöri nekifutásra lehet teljesíteni, néhány főellenfél és pályarész pedig egyenesen óriási kihívással kecsegtet, ez azonban a mai „elbutult” videojátékokat tekintve csak és kizárólag pozitívumnak tekinthető. A mesterséges intelligencia az alkotás esetében természetesen nem nyom túl sokat a latba, hiszen az ellenfelek az előre megadott vonalon, az előre megadott stratégia és taktika mentén támadnak, nem gondolkodnak, de ebben a műfajban ez nem is követelmény.

Hangok, zene: A grafika, a játékmenet és a hangulat mellett egyértelműen a hangok és a zenék miatt emelkedik ki különösen az átlagból a Sine Mora, ami nem csak a kitűnő dallamoknak köszönhető – Jamaoka Akira, a legendás Silent Hill zeneszerzője készítette a zenéket –, hanem a magyar szinkronnak is. Az alkotás ugyanis világszerte magyar nyelven került fel a digitális disztribúciók kínálatába, így minden egyes monológ, illetve káromkodás választékos anyanyelvünkön hangzik el. Habár a káromkodással véleményem szerint egy kicsit túlzásba estek a készítők, de ettől függetlenül a hazai szinkronszínészek szó szerint zseniális munkát végeztek.

Összefoglalás: A Sine Mora egyértelműen unikumnak, egy igazi gyöngyszemnek tekinthető nem csak a PC-s, hanem a konzolos kínálatban is, hiszen mind a játékmenet, mind a hangulat, mind a végeredmény tekintetében egyedit sikerült alkotnia a magyar-japán csapatnak. Minden pillanata óriási élményt nyújt, szó szerint játszatja magát, így büszkék lehetünk arra, hogy egy magyar csapat is jelentős szerepet vállalt abban, hogy ez a csoda elkészülhessen. Hibái jelentéktelenek, így egyértelműen folytatásra érdemes!