BioShock Infinite

A BioShock Infinite tehát elsődlegesen hangulatával és történetével kívánja levenni a lábáról a játékosokat, így akinek valamelyikkel problémája akadna már az elején, az ne is próbálkozzon tovább a kampánnyal, mert az Irrational Games maximálisan erre a két részletre építette fel a végeredményt, amivel megalkották az utóbbi évek egyik legjobb, legösszetettebb és leghatásosabb játékvilágát. Ezt az elragadó univerzumot már csak azért is élmény lesz felfedezni, mert hihető, de mégis fantasztikumnak számító dolgokat ismerhetünk meg általa, miközben maximálisan a részeivé válunk, és valóságnak fogjuk fel még az abszurdumot is.

Habár maga a nagyszerű atmoszféra és a kiválóan építkező sztori már önmagában elvinné a hátán a végeredményt, de a fejlesztők semmit sem bíztak a véletlenre, így a játékmenet terén is igyekeztek nagyot villantani. Ugyan olyan nagy újdonság nem várható ezen a téren, mint amekkora Rapture és Columbia között érzékelhető, de amennyiben visszatekintünk a BioShock-sorozat korábbi epizódjaira, éppen az akciójelenetekben találjuk a legkevesebb problémát. Ennek köszönhetően a legújabb rész esetében a lövöldözések újfent jól elrendezettek, pergősek és kellemesek lettek, a kampány előrehaladásával pedig folyamatosan nehezednek.


Noha egyszerre összesen csak két fegyver lehet nálunk, a fejlesztők mégis gondoskodtak arról, hogy változatos felhozatal közül válogathassunk magunknak, így pisztoly, gépkarabély, mesterlövészpuska, de még gránátvető is található többek között az alkotásban, ami egyáltalán nem szeretett volna beállni a mai tucat-termékek táborába. Ennek köszönhetően például ellenfeleink is folyamatosan erősödnek majd, az egyszerű közkatonáktól így eljutunk az erősen páncélozott és természetfeletti képességekkel rendelkező harcosokig, és bár Big Daddyt elfelejthetjük, lesz helyette más, aki hasonlóan nagy fejtörést fog okozni számunkra a pályákon.

A játékban szintén búcsút inthetünk például az automatikusan újratöltődő életerőnek is, amit egy kicsit viccesen úgy ellensúlyoztak a fejlesztők, hogy sebeink gyógyításához tulajdonképpen végig fogjuk falatozni a pályákat, hol egy alma, hol egy hot-dog fog az utunkba kerülni, de nem válogathatunk, mindent fel kell falnunk ahhoz, hogy ismét teljes erővel tudjunk szembeszállni a katonákkal. Az utánpótlást, így például a lőszereket szintén a pályákon szedhetjük össze, de az elesett ellenfelek testéből is kinyerhetünk érdekességeket, sőt, Elizabeth is segíteni fog ebben, hiszen töltényekkel és a különféle automatáknál elkölthető pénzzel is gyakran ellát minket.

Eddig túl sok érdekességgel nem szolgáltunk a játékmenet terén, de csak azért, mert az igazi érdekességeket a végére hagytuk! Az alapesetben is izgalmas akciókat ugyanis különleges képességeinkkel tehetjük változatosabbá, amelyekhez folyamatosan jutunk majd hozzá a történet során. A használatukhoz, illetve újratöltésükhöz pedig az adott képességhez szükséges varázsitalokból vagy a megfelelő ételekből kell fogyasztanunk. Ezek a speciális varázslatok maximálisan illeszkednek a furcsa környezethez és világhoz, így ismét képzeletük határait feszegették a készítők, amikor megálmodták például a tűzlabda lehetőségét, vagy az egyik legjobb képességet, amelyet aktiválva éhes varjakat engedhetünk ellenfeleinkre, akik igencsak brutális módon próbálják meg harcképtelenné tenni még a legedzettebb katonákat is.


Érdekes lépés volt az Irrational Games részéről, hogy a kampányba beleszőtték Elizabeth különleges képességét, a hölgy ugyanis – akit igencsak könnyű lesz megszeretni – képes arra, hogy kapukat nyisson egy párhuzamos dimenzióba. Ez annyit jelent, hogy ami a jelenkori Columbiában látható, az a párhuzamos dimenzióban egyáltalán nem biztos, hogy úgy van, tehát amennyiben elakadtunk volna, netán brutálisan nehéz ellenfelekkel találkozunk, lehetőségünk lesz Elizabeth segítségével megnyitni ezeket a kapukat – egyszerre csak egyet –, így máris feltűnik egy használható kiszögellés a továbbjutáshoz vagy egy kis segítség az ellenség likvidálásához.

Összességében rengeteg apróságot ki lehetne még emelni érdekességként a játékból, de sokkal izgalmasabb, ha magatok fedezitek fel, hogy például miként lehet utazgatni a Skyline segítségével, ami tulajdonképpen egy Columbiát keresztül-kasul behálózó sínhálózat, és bármikor felpattanhatunk rá, ha el szeretnénk jutni egyik pontból a másikba. Ugyan a rendszernek nagyobb haszna lett volna, ha a BioShock Infinite egy nyitott világú akciójáték lenne, de a linearitástól elrugaszkodó sandbox pályatervezés is rendkívül hatásosra sikeredett, így mindenképpen nagyobb szabadságot szolgáltat Rapture szűkös folyosói után.