BioShock Infinite

Grafika: A játékmenet terén nehéz lenne bármibe is belekötni a BioShock Infinite esetében, ellenben a grafikát szemlélve nincs okunk őszintén mosolyogni. Gyorsan kiemelnénk, hogy a módosított Unreal Engine 3 segítségével nagyszerű küllemet alkottak a készítők, Columbia városa elképesztően hangulatos, részletes és, ami talán még fontosabb, egyedi is lett, de egy Crysis 3-mal összehasonlítva, a küllem komolyabb hiányosságoktól szenved. A karaktermodellek, az animációk, helyenként pedig az alacsony felbontású textúrák mind ide sorolhatók, de ezen a téren csak azért vagyunk ennyire szőrszálhasogatók, mert másba valóban rendkívül nehéz lenne belekötni a játék tekintetében.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az irányíthatóság terén a korábbi BioShock-játékokban megismert letisztultság fogja jellemezni az alkotást, aminek köszönhetően mind a tényleges akciók, mind a speciális képességek használata, mind az általános interakció mesésen gördülékenyen zajlik. A kezelőfelület is nagyon letisztult, átlátható, és még a koncepcióhoz is illeszkedik, egyszóval ismét sikerült nagyot alkotniuk az Irrational Games fejlesztőinek.

Játszhatóság: Többjátékos mód ugyan nincs a játékban – a kooperatív mód Elizabeth miatt elmondhatatlanul hiányzik –, de a nagyszerű kampány miatt így is jár a maximális pontszám, hiszen 12-15 órát még sietősen is kihozhatunk a végeredményből, a lélegzetelállító finálét követően pedig garantáltan el fogunk játszadozni a gondolttal, hogy még egyszer átéljük a történetet, de sokkal jobban odafigyelve a részletekre és a gyűjtögethető hangnaplókra.

Intelligencia, nehézség: A nehézség jól skálázott, így mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb fokozatot, a mesterséges intelligencia terén pedig egészen elképesztőt alkottak a fejlesztők. Ellenfeleink ugyanis folyamatosan reagálnak majd játékstílusunkra, fedezékbe húzódnak, megbotlanak, netán elesnek a lövések után vagy között, és még véletlenül sem várják meg egy helyben állva, hogy lelőjük őket, így a csaták a legalacsonyabb fokozaton is képesek kihívást nyújtani.

Hangok, zene: Szó szerint óriásit alkottak a fejlesztők a BioShock Infinite esetében mind a hangok, mind a zenék terén. Egészen életszerűek lettek például a szinkronhangok, de az utcán hallható zajok és párbeszédek is annyira kiválóak, hogy a játékos valóban ott érzi magát Columbiában. Ennél sokkal kellemesebb élményt nyújtanak majd a zenék, amelyeket egyértelműen az 1900-as évek eleji stílusok ihlettek, és minden egyes dallam felcsendülése óriásit dob a végeredmény hangulatán, amitől így nem csak virtuálisan, hanem a valóságban is a fellegek között járunk majd.

Összegzés: A BioShock Infinite összességében képes volt mindazt megvalósítani, amire már az első rész óta vártak a rajongók, de nagy általánosságban az FPS-műfaj szerelmesei is. A játék ugyanis nem csak egy végletekig egyedi koncepciót és világot tár elénk, hanem képes igazi mondanivalót varázsolni a nagyszerű történet mögé, ami mellett még a játékmenet is számtalan újdonsággal kecsegtet, méghozzá különösebb hibák nélkül. Könnyen lehet, hogy már áprilisban megszületett az év FPS-játéka?