Zeno Clash 2

Ezen a téren azonban komoly változásokat tapasztalhatunk az elődhöz mérten, így rengeteg kombót kell elsajátítanunk ahhoz, hogy érvényesülhessünk a harcok során. A gondot elsődlegesen nem is a memorizálás, sokkal inkább a gyakorlati alkalmazás jelenti, hiszen az összecsapások alkalmával egyszerre általában 4-5 ellenfél támad majd ránk, akik olyannyira erőszakosak lesznek, hogy garantáltan még a legjobban begyakorolt mozdulatok kivitelezésére sem lesz időnk, így a kombinált fogások tudatos alkalmazását a legtöbb esetben elfelejthetjük.


Mindez annak ellenére is igaz, hogy a fejlesztők erre építették fel a teljes kampányt, így hiába kalandozhatunk szabadon egy rendkívül változatos, mellékküldetésektől hemzsegő világban, az utunkba akadó harcosok leküzdése egy idő után rendkívül egysíkúvá válik, mert rengeteget kell gyakorolni ahhoz, hogy ráérezzünk a Zeno Clash 2 sajátos ritmusára. Ha ez a ritmusérzék hiányzik belőlünk - tehát nem számíthatunk arra, hogy az egérgomb lenyomásával azonnal történni fog valami -, a csatákat csak jobbosok és balosok, netán néhány véletlenszerűen eltalált kombó segítségével tudjuk kivitelezni, de szerencsére segítségül hívhatunk néhány fegyvert is. Az efféle segédeszközök használata igazán jó móka lesz, hiszen kivétel nélkül illeszkednek az alkotás elmebeteg világához, így a koponyabombáktól kezdve a kavicsot lövő halfej-pisztolyon át mindent megtalálhatunk majd a felhozatalban, ha nem szeretnénk kizárólag öklünkre hagyatkozni az előrejutás érdekében.

A nyitott világú játékmenet megjelenése nem érintette túl drámaian az összképet, így aki ismerte az elődöt, az ettől függetlenül sem fog majd ezen a téren nagy változásokba botlani, hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy az opcionális feladatok mellett szabadon választhatunk, hogy hová megyünk, és hogy a történet melyik fonalát szeretnénk továbbgöngyölíteni. Természetesen az ACE Team gondoskodott azért hasznos és érdekes újdonságokról, így bár a végeredmény savát-borsát adó harcrendszert a rengeteg új kombinált ütéssel egy kicsit elszúrták, de a háttérben felépítettek egy fejlődési rendszert.

Ennek köszönhetően lehetőségünk lesz magasabb szintekre tornázni karakterünk képességeit, sőt, érdemes kiemelni az újabb felszereléseket is, amelyek némileg egyensúlyozzák az első részből megismert fegyverek visszatérését. Az egyik ilyen új fegyverünk például egy csuklónkra szerelhető készülék lesz, amely a Nap, illetve a Hold erejéből táplálkozik, és segítségével képesek vagyunk robbanásokkal hatástalanítani néhány ellenfelünket. Kiváló és valóban hasznos újításként jelentek meg a választható segédek, akiknek köszönhetően soha nem leszünk majd egyedül még a legnagyobb összecsapásokban sem, de nem árt vigyázni rájuk, mert ők is rendelkeznek életerőcsíkkal, így amennyiben kiütik őket, egy ideig nem számíthatunk a segítségükre.


Az újdonságok sorát erősíti még a kooperatív mód megjelenése, ami természetesen már a 2009-es elődből is nagyon hiányzott, ezúttal azonban, ha szeretnénk, már egy társunk oldalán taníthatjuk móresre ellenfeleinket. Talán mondanunk sem kell, de a többjátékos módnak köszönhetően nem csak az újdonságok hiányát, hanem a harcrendszer nyilvánvaló problémáit is képesek leszünk megbocsátani a fejlesztőknek, hiszen egy társunk oldalán sokkal gördülékenyebbek lesznek az összecsapások, sokkal több időnk marad ráérezni arra a bizonyos ritmusra, ezáltal kivitelezni a látványosabb kombókat is, mint a magányos kalandozás közben.