Zeno Clash 2

Grafika: Az első résszel ellentétben a Zeno Clash 2 az Unreal Engine 3 grafikus motort használja, de ezt a fegyvertényt az ACE Team nem tudta maradéktalanul kihasználni. Habár a pályák és a helyszínek változatosak, mégis kissé üresnek hatnak, a textúrák pedig vagy túl színesek, vagy túl elmosottak, de összességében egyetlen objektumra sem fogunk rácsodálkozni azért, mert kiemelkedően szépre vagy részletesre sikeredett volna. Ha ezen a téren nagyot alkottak volna a fejlesztők - a lehetőség adott volt -, akkor bizonyára a végeredmény megítélése is más lett volna a rajongók részéről, de négy év alatt ennél mindenki többre számított.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület a maga egyszerűsége és fapadossága miatt átláthatónak nevezhető, ellenben az irányítás már sajnos több helyen kiveri a biztosítékot. Karakterünk terelgetése ugyan nem okoz problémát, ellenben a játék központi elemének tekinthető harcrendszer egyáltalán nem úgy működik, ahogyan az elvárható lenne. A készítők egy sajátos ritmikussággal vértezték fel az összecsapásokat, amit érdemes a betanító módban begyakorolni, máskülönben a legtöbb harcban vagy alulmaradunk, vagy csak fegyverekkel, netán unalomba fulladó jobbosokkal és balosokkal tudunk érvényesülni.

Játszhatóság: A kampány ezúttal sem lett túl hosszú, 6-8 óra alatt a végére lehet érni, ami elegendő is lenne a kooperatív móddal érkezett többszöri újrajátszhatóság miatt, de a Zeno Clash 2 története sajnálatos módon a közelébe sem ér az első résznek - a finálé sem sikerült feledhetetlenre -, így inkább egy kusza és érthetetlen cselekmény bontakozik majd ki előttünk.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia az ellenfelek esetében ugyan nem működik túl rosszul - egyszerre többen is támadnak, véletlenszerűen ütnek, nem várnak a másikra -, de csapattársaink esetében már korántsem lesz ennyire jó a helyzet. Több ízben is előfordult például, hogy bár társak oldalán szálltunk harcba, de az összecsapás során minden ellenfél kizárólag minket támadott, ügyet sem vetve a segítőkre. A nehézség emiatt és a fentebb már említett hiányosságok miatt még a legalacsonyabb fokozaton is képes az égbe szökni, így a magasabb szintek kipróbálása csak az igazi mazochistáknak ajánlott.

Hangok, Zene: A chilei stúdió sajnálatos módon a hangok és a zenék terén sem tudott maradandót alkotni, így nem csak a kiváló szinkronhangokról kell lemondanunk, hanem az első rész nagyszerű dallamairól is, amelyek képesek voltak egy kis pluszt hozzátenni az egyedi elképzeléshez.

Összegzés: Hiába vártak a rajongók egy, az elődhöz képest minden téren előremutató folytatást, az ACE Team sajnos képtelen volt arra, hogy felülmúlja korábbi alkotását. A Zeno Clash 2 így egy nagyon eredeti ötletet, játékmenetet és világot lefestő FPS lett, ami a készítők érdektelenségének köszönhetően sajnos mégis megmarad a középszerűségben. Ha az első rész tetszett, akkor biztosan beleszeretsz a folytatásba is, de se fejlődést, se komoly újdonságokat ne várj tőle.