Remember Me

Eddig a pontig azt hihetnénk, hogy a Remember Me egy tökéletes és hangulatos videojáték, ám ebből az állításból csak utóbbi igaz, hiszen bár valóban nagyon kellemes lett a lefestett világ, de a játékmenet terén akadnak azért problémák. Az alkotás alapesetben egy hátsónézetes akciójáték, amelyben a harcoknak, a lopakodásnak és az ügyességi részeknek is komoly szerepük lesz. Haladjunk sorban visszafelé, hiszen a lopakodós részek, bár nem lettek rosszak, teljesen jellemtelenek, akárcsak azok a pályarészek, amikor az ügyességünkre kell alapoznunk a továbbjutást.


Ezekben az esetekben garantáltan az Assassin’s Creed-sorozat legjobb pillanatai idéződnek fel előttünk, hiszen Altair, Ezio és Connor oldalán ugrándozhattunk utoljára ilyen jót házak oldalán és egyéb mesterségesen kialakított akadályokon. Nilin rugalmasan, könnyedén kezeli ezeket a részeket, de összességében érezni, hogy csak színesítésként használták fel az alkotók az ugrándozás és a falon mászás lehetőségét, így különösebb szerepet - a továbbjutás kivételével - nem is szántak neki a kampányban. A harcrendszer ezzel ellentétben már rengeteg sajátosságot felvonultat.

Mint fentebb említettük, a rendkívül látványos összecsapások - amelyek többnyire a közelharcra építenek majd - az előre kombinált mozdulatokból állnak össze, így Nilin szó szerint elképesztő sebességgel és akrobatikus mozdulatokkal végez ellenfeleivel. Habár hősünk képességei fejleszthetők - ami egy újabb szükségtelen extra -, ennél azonban sokkal fontosabbak lesznek különleges képességei, illetve az a lehetőség, aminek köszönhetően tulajdonképpen mi állíthatjuk össze a kombókat. A harci kombinációk ugyanis több darabból épülnek fel, így meghatározhatjuk például, hogy míg az első ütésünk közepes erősségű legyen, addig a másodikkal regenerálódjon életerőnk, míg az utolsóval a lehető legerősebbet üsse karakterünk. Érdekes és meglepő módon a gyakorlatban is működő újdonságról van szó, azonban ennél sokkal izgalmasabb képességek is megtalálhatók Nilin eszköztárában.


A speciális tulajdonságok között így különféle kábító módszereket és egyéb, többnyire a harchoz és a továbbjutáshoz szükséges elemeket találhatunk, ám ezeknél lényegesen fontosabb lesz az emlékekkel való foglalkozás, ami sajnálatos módon csak néhányszor kapott szerepet a kampányban, akkor is előre meghatározott helyeken. Nilin oldalán ugyanis képesek leszünk arra, hogy belemásszunk mások emlékeibe, így azokat megváltoztatva vagy újraírva módosíthatjuk az aktuális eseményeket, ezáltal pedig a jövőt is. Az emlékek módosítása úgy zajlik, hogy előbb megtekinthetjük magát az eseménysorozatot, majd azt követően az időt oda-vissza pörgetve felfedezzük a módisítható elemeket.

Lehet, hogy az adott emlékfoszlányban elegendő lesz csak eltolni egy asztalt vagy elrejteni egy tárgyat, míg más esetekben bonyolult kombinációkra kell rájönnünk ahhoz, hogy befolyásolni tudjuk a történetet. Ezek azonban sajnálatos módon csak néhányszor kapnak helyet a sztoriban, holott alaposan fel tudták volna dobni vele a végeredményt a fejlesztők, ami így sajnos a legtöbb esetben - főleg a játék felétől - az unalomba fullad, és egy kissé vontatott akciójátékká alakul át.