Dark

Grafika: Lássuk első ízben például a Dark grafikáját, ami több éves lemaradásban van a legtöbb mai címhez képest. Érezhetően komoly divattá vált az elmúlt hónapok során, hogy a generációváltásra megérett, kiöregedett grafikus motorokat a cell shaded technológiával próbálják meg maivá varázsolni a fejlesztők - ez a Call of Juarez: Gunslingernek sikerült is -, de a Realmforge Studios csapata nem rendelkezett akkora tapasztalattal ezen a téren, ami meg is látszik a végeredményen. Hiába rendelkezik ugyanis erős kontúrokkal ellátott, képregényes küllemmel a játék, a textúrák alacsony felbontásúak, az animációk borzalmasak, sőt, bátran ki lehet jelenteni, hogy már a kétezres évek közepén is voltak szebb alkotások a Darknál. Egyedül az optimalizáltság és a kellemes hangulat, ami pozitívumnak tekinthető ebben a témakörben.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelülettel kapcsolatban a kisebb projekteknél tetten érhető egyszerűség jellemző a Darkra, az irányítás terén viszont sokkal inkább a hatalmas hiányosságok. Hősünk mozgására ugyan alapesetben nem lehet panasz, ellenben a vámpírképességek és a támadások kivitelezése gyakran okoz nehézségeket, így egyáltalán nem jellemző a végeredményre a precízség, holott egy lopakodós játéknál ez minden téren elvárható lenne. A rossz irányítás miatt a legtöbb taktikánk és kidolgozott tervünk egy csapásra dugába dőlhet, de nem érdemes például a fedezékrendszerre sem alapozni, mert általában képtelenség úgy használni, hogy az előnyünkre váljon.

Játszhatóság: Többjátékos móddal a Dark értelemszerűen nem tud szolgálni, de a kampány sem olyan hosszú, hogy az minden vágyunkat kielégítené. A szavatosságot egy kicsit pozitív irányba terelik a különféle kihívások, amelyek során időre kell levadásznunk ellenfeleinket, de ezenkívül csak a történet vár ránk, amit egyszer mindenképpen érdemes átélni - már csak Eric sorsa miatt is -, de az újrajátszhatósági faktor a nullához közelít.

Intelligencia, nehézség: A Dark egyik legnagyobb negatívuma minden kétséget kizáróan a mesterséges intelligencia, ami szinte nem létező fogalomnak tekinthető a játékban. Számtalan apró példával lehetne alátámasztani ezt a kijelentést, viszont a legrosszabb, hogy ellenfeleink gyakran teljesen kiszámíthatatlanul viselkednek. Van, amikor hosszú pályarészeken keresztül követnek egy apró baki után, máskor viszont még akkor sem vesznek észre, ha előttük szívjuk ki egyik társukból az utolsó csepp vért. Lesz, amikor hatalmas csinnadrattával is mögéjük lopózhatunk, máskor azonban még a legnagyobb elővigyázatosság sem elég. Előfordul továbbá, hogy bár sötétben vagyunk, mégis kiszúrnak minket, bizonyos esetekben azonban még a világos helyek is fekete gyászlepelként rejtenek el. Mindez természetesen befolyásolja majd a nehézséget is, ami hiába skálázható, az intelligencia viselkedéséhez hasonlóan kiszámíthatatlan.

Hangok, zene: A zenék és a szinkronok az átlagos kategóriát képviselik a Dark keretein belül, ezzel ellentétben viszont a különféle hangeffektek nem csak hangsúlyosak a játékmenet során, hanem realisztikusan is hangzanak, legyen szó akár egy üveg betöréséről, akár a fegyverek hangjáról.

Összegzés: A Dark mindent összevetve egy közepes videojáték lett, amely rendkívül jó ötleteket vonultat fel, azonban a megvalósítást tekintve hagy maga után kívánnivalót. Hiába kapott ugyanis kiváló történetet és alapötleteket, a játékmenet nem kiegyensúlyozott, és komoly gyermekbetegségektől szenved, ugyanakkor helyenként képes nosztalgikus hatást kelteni. Amennyiben fogékony vagy a különlegességekre, és nem zavarnak a helyenkénti hiányosságok, akkor ez a sötét vámpírkaland neked is okozhat néhány kellemes percet, de biztosan nem válik belőle klasszikus.