Magrunner: Dark Pulse

A fejlesztők az alapokat vélhetően a valódi fizikából kölcsönözték, de sikerült megbolondítaniuk néhány aprósággal, így például a játékban zöld és piros színek jelölik a mágneses erőket, az ellentétes színek pedig nem vonzzák, hanem taszítják egymást. Utóbbira bizonyára azért volt szükség, hogy a későbbiekben ne zavarodjunk meg az olyan fejtörők megoldása közben, amelyek során már legalább tucatnyi tárgyat kell elmozgatunk ahhoz, hogy eljussunk az egyik pontból a másikba. Célunk ugyanis a legtöbb esetben az lesz, hogy a feladványok leküzdésével elérjünk a kijárathoz, de a gyakran feltűnő logikátlanság, valamint a segítség szinte teljes mellőzése miatt ez korántsem lesz olyan egyszerű, mint gondolnánk.


Mivel a Magrunner: Dark Pulse játékmenete igencsak összetettnek tekinthető, egy egyszerű példával tudnánk szemléltetni alapvető lényegét. Vegyünk két egyszerű, töltöttség nélküli dobozt, amelyeket az FPS-nézetnek köszönhetően szabadon megfoghatunk, dobálhatunk és rakosgathatunk úgy, ahogyan nekünk tetszik. A feladatunk az, hogy a két doboz segítségével jussunk el egy olyan kiszögellésre, amit alapesetben, szimpla ugrással nem érhetnénk el. Ebben az esetben egyetlen dolgot tehetünk, mégpedig először töltöttség nélkül egymás tetejére pakoljuk a dobozokat, majd a legalsót valamilyen töltöttséggel, példának okáért piros színnel látjuk el, a felül lévő objektumot pedig meghagyjuk semlegesnek.

Ezt követően felállunk a dobozok tetejére, majd mivel a jól felépített szabályrendszer értelmében az ellentétes színek taszítják egymást a játékban, a felső dobozt zöld színnel látjuk el a kezünkön lévő kesztyű segítségével. A cselekménysorozat eredménye, hogy a doboz, amelyre ráálltunk, hirtelen felemelkedik - az alsó doboz ellentétes pólusa miatt ugyebár -, mi pedig könnyedén elérhetjük az adott kiszögellést. Ez természetesen a lehető legegyszerűbb fejtörőnek tekinthető a játékban - talán a betanító mód legelső kihívásaként állná meg a helyét -, így ennél csak nehezebb és összetettebb feladatok várnak majd ránk. Sőt mi több, azzal is számolnunk kell, hogy a töltöttséggel ellátott objektumok egyfajta mágneses mezővel is el lesznek látva, gyakran tehát már távolról is képesek lesznek vonzani, illetve taszítani egymást.


Ezenfelül a különféle objektumok mellett találkozhatunk majd mozgó platformokkal, különféle katapultokkal és egyebekkel is a játék során, sőt, egy ponton majd egy társ is csatlakozik hozzánk, akiről nem szeretnénk lerántani a leplet, de annyit elmondhatunk róla, hogy alaposan megbolondítja az addigra már kissé monotonná váló játékélményt. A Magrunner: Dark Pulse elsődlegesen ugyanis azért nem emelkedik ki a fentebb említett kiválóságok közül, mert egy idő után már olyannyira túlbonyolított feladatokkal lát el minket - vagy éppen ellenkezőleg -, amelyek külön-külön egyrészt ismétlődőek, egy nagy egészként pedig olyannyira átláthatatlanok, hogy gyakran inkább kilépünk majd az adott pályáról, minthogy nekiálljunk az újabb céltalan fejtörő megoldásának.