Tropico 5

Kiadó: Kalypso Media
Fejlesztő: Haemimont Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2,Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4800+ processzor, Nvidia GeForce GT 420 vagy ATI Radeon HD 5550 grafikus kártya, 2 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: 2Intel Core 2 Quad Q8300 2,5 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5600+ processzor, Nvidia GeForce GT 545 vagy ATI Radeon HD 5570 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Tropico, Tropico 2: Pirate Cove, Tropico 3
Kategória: stratégia

Megérkezett korunk egyetlen diktátor-szimulátorának legújabb epizódja, amelyben El Presidente oldalán ismét az lesz a feladatunk, hogy a semmiből felépítsünk egy virágzó banánköztársaságot. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a Tropico 5!

Vélhetően egyetlen olyan ember sem él a Földön, aki ne szeretné legalább egyszer kipróbálni, hogy milyen lehet teljhatalmú diktátorként uralkodni egy ország felett. Ezt a hipotézist vetette fel az ezredforduló környékén a PopTop Software csapta is, akik az elképzelés nyomvonalán haladva letették a Tropico-sorozat alapjait, és már a kezdetek kezdetén arra törekedtek, hogy egy olyan városépítésre kiélezett stratégiát alkossanak meg, amelyben a gazdasági és a politikai szimuláció kapja a központi szerepet.

Noha a franchise elképzelése ígéretes volt, a megvalósítás hagyott maga után kívánnivalót, és hiába repített minket a második epizód a kalózok korába, igazán sikeressé csak azt követően válhatott a Tropcio név, miután a kétezres évek végén a bulgár Haemimont Games átvette azt az amerikaiaktól. 2009-ben rögtön egy kiváló harmadik résszel nyitottak, amit egy rengeteg újdonsággal és finomhangolással ellátott folytatás követett 2011-ben, egy kis szünet után pedig El Presidente most visszatért közénk, hogy a Tropico 5-ben ismét belekóstolhassunk egy banánköztársaság vezetőjének mindennapjaiba.




Akárcsak korábban, a sorozat legújabb epizódjában is egy kellemesen elnyújtott és kiválóan skálázható kampány vezet be minket a diktátorlét szépségeibe, amit egy jól felépített, alapos betanítást követően érhetünk el. Természetesen a Tropico 5 sem a sztorija miatt marad majd meg az emlékeinkben, hiszen a cselekmény klisét klisére halmoz, ezáltal legfőbb feladatunk az lesz, hogy a semmiből felépítsük saját birodalmunkat, miközben folyamatosan a függetlenedésre törekszünk.

A játék így inkább körítésének – valamint játékmenetének – köszönheti azt, hogy hamar a szívünkbe zárjuk, hiszen El Presidente oldalán átélhetjük az elmúlt évszázad legnagyobb fegyveres konfliktusait és élesebb katonai helyzeteit, amelyek mindegyikét olyan humorral és fricskákkal tálalták a készítők, hogy csakhamar kiderül: a Tropico-sorozat továbbra sem veszi túl komolyan önmagát. Ez a könnyed hangulat, valamint az egyre másra érkező vicces pillanatok egyébiránt a kampány utolsó pillanatáig meghatározó tényezők maradnak, így nem csak a kifinomult mechanizmust élvezhetjük, hanem az érdekes, illetve mosolygásra késztető feladatokat is, amelyekből egyszerre általában több is a rendelkezésünkre áll majd.

Fontos hangsúlyozni azonban még egyszer, hogy a történet helyett inkább a játékmenet miatt gondolunk majd vissza sok-sok év múlva szép emlékként a Tropico 5-re, amelynek felfedezését saját dinasztiánk és diktátorunk megalkotásával kezdjük meg. Főhősünket szabadon testre szabhatjuk, extravagáns fizurák és szakállak mellett pedig még azt is kiválaszthatjuk, hogy milyen ruhában jelenjen meg népe előtt. Noha ezek csak apró részletek, amiket madártávlatból szinte nem is láthatunk, ellenben a nagyvezér mellé egy bónuszt is választhatunk majd – nagyobb kezdő büdzsé, extrák és így tovább –, amit már érdemesebb alaposan átgondolni, hiszen választásunk a hajviselettel ellentétben az egész játékmenetre hatással lehet.




Az alkotás egyébiránt ezen a téren megmaradt az elődök által kitaposott útvonalon, vagyis ismét egy olyan városépítésre, illetve fejlesztésre szakosodott stratégiát kapunk a Haemimont Games csapatától, amelyben a gazdaságnak, valamint a politikának kiemelkedő szerepet szántak. Ez korántsem véletlen, hiszen a Tropico 5-ben minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a folyamatos fejlődés mellett béke és egyetértés legyen kis szigetünkön, még ha ez a rivális frakciók, a különféle érdekcsoportok, illetve a rendszeresen megjelenő ellenfelek miatt egyáltalán nem lesz könnyű feladat. A kampány során ugyanis sorozatosan érkeznek az újabb kihívások, amelyeket diktátorunk oldalán így vagy úgy, de teljesítenünk kell, legyen az egy új épület felhúzása, egy kereskedelmi útvonal megnyitása, vagy valamilyen exportra szánt termék előállítása.

A Tropico 5 esetében a fokozatos fejlődés elve a mérvadó, ami lehetővé teszi, hogy még kezdőként is lassan fedezzük fel azokat a szépségeket, amelyek diktátorként várnak ránk. Ennek köszönhetően szinte pályáról pályára nyílnak meg előttünk az újabb történelmi korszakok – lehetett volna több is belőlük –, miközben újabb fejlesztések, épületek és lehetőségek garmadája özönli el a kezelőfelületet. Legfőbb vezérként természetesen a teljes kontroll a mi vállunkat nyomja majd, de bizonyos esetekben – például diplomáciai tárgyalások esetén – egyre bővülő dinasztiánk más tagjait is munkára foghatjuk, azonban akár a büdzsé van kifogyóban, akár a termelés akadozik egy gyárban, akár kalózok támadtak ránk, mindig nekünk kell intézkednünk a probléma elhárításának érdekében. Felelőtlenség lenne azonban azt hinni, hogy a Tropico 5 nem áll másból, csak építkezésből és döntések sokaságából.

A játék mögött ugyanis egy olyan összetett rendszer húzódik meg, amelynek kiismerésére hetek, sőt hónapok sem elegendőek, ha kezdőként csöppenünk a sorozatba. Ez természetesen korántsem probléma, hiszen a szisztéma kitűnően felépített, minden logikus, minden összefügg mindennel, így bármilyen nehézség merül fel, karnyújtásnyira lesz tőlünk a megoldás. Rosszul áll a szénánk a választáson? Adjunk amnesztiát, építsünk szórakozóhelyeket, csökkentsük az adókat, és rögtön megugrik a népszerűségünk. Túl kevés a pénz a büdzsében? Létesítsünk egy banánföldet, küldjük a felesleget exportra, és máris özönlik a külföldi tőke az országba.




Nyilván ahogyan haladunk előre a játékban, úgy kell majd egyre bonyolultabb módon megoldani a feladatokat, így például amennyiben több pénzre lesz szükségünk, késztermékeket kell előállítanunk – dohányból szivart, cukorból alkoholt –, de a probléma- és a konfliktuskezelés is egyre nagyobb fejtörést okoz. Ennek köszönhetően azonban a kihívás mértéke folyamatosan biztosítva lesz egészen a kampány végéig!

Oldalakat lehetne megtölteni azzal a sok apró lehetőséggel, ami a Tropico 5 keretein belül a birodalommenedzsment rugalmasságát és sokszínűségét biztosítja, azonban fontosabb kiemelni a játék hiányosságait. Bár a következetlenségek nem jellemzőek az alkotásra, azonban diktátorunk például még mindig nem kap elég szerepet a feladatok megoldásában. Nyilván jó ötlet, hogy dinasztiát alapíthatunk és fejleszthetünk, hogy a családunk egyik tagjával menedzselt gyárak több pénzt termelnek, de összességében mégsem érezzük magunkat nagyobb úrnak, mint például egy SimCity-ben.

Óriási negatívum továbbá, hogy bár alapjaiban is csak minimális fejlődést tapasztalhatunk az előző rész óta, azonban a fejlesztők teljesen érintetlenül hagyták a harcokat, amelyek már korábban is fejtörést okoztak a rajongóknak. Alapos és változatos összecsapások helyett ugyanis a háborúk olyannyira kaotikusak, hogy az alapvetően nyugodt játékmenet során hirtelen nem is tudjuk majd, hogy hová kapjunk, és mit tegyünk egy támadás során. Mindez nem véletlen, hiszen nem is lesz rá lehetőségünk, így amennyiben éppen több katonánk, tankunk és egyéb harci alakulatunk van, mint az ellenfélnek, akkor sikeresen visszaverjük támadást, ha pedig nem, akkor sem történik nagyobb baj annál, mint hogy kaszárnyáink és őrtornyaink a földdel válnak egyenlővé. Nyilván rengeteg aprócska hibát is kiemelhetnénk még – így például az elképesztően idegtépő útépítés megvalósítását –, azonban többségük elveszik a játék kiegyensúlyozott megvalósításában.

Nagyon fontos kiemelni azonban, hogy a Tropico 5 egyik fontos újdonságát nem a kampányban, hanem a többjátékos mód megjelenésében kell keresnünk! Korábban ugyanis ez a lehetőség teljes egészében kimaradt a játékból, de most végre barátainkkal is összemérhetjük tudásunkat. Sajnálatos azonban, hogy erre sem igazán fordítottak kellő figyelmet az alkotók, így bár egyszerre négyen is belekezdhetünk a birodalomépítésbe és a háborúskodásba, de mivel például az olyan alapvető lehetőség is kimaradt belőle, mint amilyen a manuális mentés, ezért csak akkor tudunk levezényelni egy ilyen csoportos összecsapást, amennyiben hosszú órákon keresztül ottmaradunk a gép előtt. Ezt pedig sajnos négy ember esetén nehéz összehozni, de tekintsünk most még egyfajta bétaként a többjátékos lehetőségre, ami majd a hatodik, vagy talán a hetedik epizódban válik teljes értékűvé.




Grafika: Noha méreteihez képest a Tropico 5 korántsem néz ki rosszul, azonban hagy maga után kívánnivalót az olyan stratégiákhoz viszonyítva, mint például a Company of Heroes 2 vagy a legutóbbi Total War. Pozitívum, hogy legalább a gépigénye kiemelkedően barátságosra sikerült, illetve megmaradt a sorozatra jellemző színes megvalósítás, de legközelebb ez a grafikai színvonal már kevés lesz ahhoz, hogy átlagon felülinek tituláljuk.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Habár elérhető egy alapos betanító mód a Tropico 5-höz, azonban a játék olyannyira összetett lett, hogy nagyon sok lényeges momentum kimaradt belőle, így ezekkel csak élesben tudunk megismerkedni. Ennek köszönhetően, amennyiben korábban még nem játszottunk a sorozat egyetlen epizódjával sem, úgy első ránézésre mind a kezelőfelület, mind az irányíthatóság ijesztőnek tűnhet, azonban egy idő után hozzá lehet szokni a sajátosságokhoz.

Játszhatóság: A Tropico 5 kampánya összességében nagyon kellemesre, kellően hosszúra és változatosra sikeredett, de a szavatosságot tovább növeli, hogy ezúttal már többjátékos mód is csatlakozik a történet mellé. Noha ez a lehetőség még meglehetősen kidolgozatlan, de így is odaszegezhet minket a képernyő elé néhány plusz órára.

Intelligencia, nehézség: A játék nehézsége kitűnően, több lépcsőben skálázható, így olyan apróságokat is beállíthatunk az indításkor, mint hogy milyen gyakoriak legyenek a természeti katasztrófák, amelyek alaposan át tudják húzni számításainkat a birodalomépítés során. Noha a mesterséges intelligenciának túl nagy szerepe nincs a Tropcio 5-ben, azonban amikor van – például ellenséges támadások idején –, akkor túl agresszív még a legalacsonyabb fokozaton is.

Hangok, zene: A hangulat megalapozásában hatalmas jelentősége van, hogy a háttérben lágy karibi dallamok csendülnek fel a játék alatt, amelyek egy idő után sajnos túlontúl ismétlődővé válnak. Az összképet viszont leginkább a szinkronok és az egyéb hangeffektek rombolják le, amelyek korántsem kaptak olyan kiemelkedő megvalósítást, mint azt a játékmenet alapján elvártuk volna.

Összegzés: A Tropico 5 mindent összevetve egy újabb nagyszerű városépítős stratégia lett, amelynek legnagyobb negatívuma, hogy a fejlesztők egyszerűen nem tudtak annyi újdonságot megvalósítani benne, ami indokolttá tette volna egy új epizód megjelenését. Egy kiegészítőként vagy ez nagyobbacska letölthető tartalomként sokkal jobban örültünk volna neki, így amennyiben neked már a gyűjteményedben van a negyedik rész, nem sok újdonságot találsz majd a játékban a friss kihívásokon felül. Ha viszont egy folytatásra vágysz, a Haemimont Games alkotása ezúttal sem okoz majd csalódást!