Battlefield: Hardline - két szék között a földön

Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Visceral Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Athlon II/Phenom II 2.8 GHz vagy Intel Core i3/i5 2.4GHz processzor, 4 GB RAM, ATI Radeon HD 5770 (1 GB) vagy NVIDIA GeForce GTX 260 (896 MB) grafikus kártya, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel négymagos vagy AMD hatmagos processzor, 8 GB RAM, AMD Radeon R9 290 vagy NVIDIA GeForce GTX 760 grafikus kártya, 60 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Call of Duty: Advanced Warfare, Battlefield 4, SWAT 3
Kategória: Belső nézetes akciójáték

Az Electronic Arts a Battlefield 4 után úgy döntött, hogy megpróbálja egy új irányba is elvinni a sorozatot, ám ez közel sem sikerült olyan jól, ahogy azt vártuk.

A Battlefield-sorozat a negyedik rész élményromboló hibái ellenére a mai napig nagyon népszerű, bár az eladások tekintetében továbbra sem tud a Call of Duty igazi vetélytársa lenni. Mivel a franchise részeiért felelős DiCE jelent pillanatban éppen a Star Wars Battlefront munkálataival van elfoglalva és az Electronic Arts is úgy gondolta, hogy ezúttal valami mással kell próbálkozni, így a Visceral Games kapta a zsarus Battlefield: Hardline fejlesztését.

A csapat a Dead Space-sorozat illetve a Dante's Inferno kapcsán lehet ismerős és ebből rögtön látható az is, hogy a fejlesztőknek még nem jött össze egy igazi blockbuster (jó, a Dead Space 2 jól szerepelt a kasszáknál, ám a többi bukott). Most megkapták a lehetőséget és sajnos elöljáróban azt kell mondanom, hogy nem sikerült élni ezzel - legalábbis a szóló-módban biztosan nem.




A nagyjából 6-7 órás történetet a fejlesztők 10 fejezetre plusz egy Prológusra osztották fel és bár a helyszínek még kellő változatosságot mutatnak, de maga a történet a B-kategóriás zsarufilmek összes eszközét felmutatja. Van itt (a többiekhez képest) jobb rendőr, van sok korrupt, akadnak becsületes gengszterek, kiszámítható csavarok és természetesen egy társunk, aki kemény mint a koporsószög. A főhős Nick Mendoza nyomozó, aki új társat kap Kahi rendőrnő képében és természetesen egy, a nyomozást vezető kapitány is bekerül a képbe, aki egyengeti hősünk karrierjét.

Amint mondtam, a sztori tele van klisékkel és kiszámítható megoldásokkal, így túl sok izgalmat nem okoz. Ami azonban feltehetően a legtöbb Battlefield-játékost megrémiszti az a játékmenetben történt drasztikus váltás. Eddig ugye grandiózus csatákban vettünk részt, hatalmas területeken, míg most jóval kisebb helyszínekre jutunk el. A feketeleves pedig: a Hardline egy lopakodós FPS! Mivel Mendoza közel sem sérthetetlen (3-4 lövés után elhull, mint az elsárgult levél) és folyamatosan hatalmas túlerővel találjuk szembe magunkat, így szinte észrevétlenül kell ténykednünk.

Ebben a "szellem-létben" segítséget jelenthet a jelvényünk, melyet megvillantva maximum 3 rosszfiút kényszeríthetünk megadásra majd bilincselhetjük meg őket (250 pontért) - akik aztán valamiért el is alszanak ott helyben. Ha nem akarunk ezzel foglalkozni, akkor áldozatunk mögé lopakodva leüthetjük azt vagy a sokkoló bevetésével tehetjük ártalmatlanná. Az osonásban segítségünkre lehet a bal alsó sarokban látható kis térkép, melyen még azt is láthatjuk, éppen merre néznek az ellenfeleink.

Minden küldetés elején láthatunk pár fotót azon tettesekről, akik letartóztatásáért több pontot kapunk, így őket érdemes megbilincselni. A pontokkal egyébként növekedik az Expert-szintünk és ezzel erősebb és jobb fegyvereket nyithatunk meg. Erre szükség is lesz, hiszen bár 2-3 szegmenstől eltekintve szinte mindegyiket letudhatjuk a bujkálással, de van ahol elkerülhetetlen a fegyverhasználat és az alap felszereltségünk - finoman szólva is - szegényes.




Sajnos maga a megvalósítás elég vérszegényre sikeredett. Aki például látta a Call of Duty: Advanced Warfare-t, annak rögtön szemet fog szúrni a jóval kevésbé kidolgozott környezet, illetve az a rengeteg grafikai bug, ami ismét benne maradt a Battlefield-ben. A teljesség igénye nélkül találkozhatunk egymásba nőtt autókkal, a falba belógó megbilincselt áldozattal és párszor a Windows Asztalon találtam magam - csak úgy kidobott a gép.

A Battlefield-sorozatban a vezethető járművek száma mindig impozáns, ám az új környezetnek köszönhetően ez itt eléggé redukálódott. Ráadásul maga az élmény sem a legjobb, az autók viselkedésének köze nincs az igazihoz... persze nem várunk el szimulátoros megvalósítást, de azért érezzük már, hogy a volán mögött ülünk. A másik, ami nem tetszett az az Everglade mocsárban tapasztalt hatásvadász krokodilos QTE-jelenet. A feltehetően ijesztőnek szánt rész ijesztően rosszul sült el és érthetetlen, mit keres benne.

Nem akarok egy poént sem lelőni annak, aki végig akarja vinni a szóló részt, de az utolsó küldetésben egy tankba is beülhetünk... ez a rész látványos és talán ez emlékeztet a legjobban arra, hogy itt most egy Battlefield-játék pörög, ám az addigi játékmenetbe nem illik és nevetségessé teszi az egészet. De akad azért pozitívum is. A különböző pályákon rengeteg bizonyítékot találhatunk, melyek más küldetésekhez is kapcsolódhatnak. Ezen tárgyakat a szkennerünkkel tudjuk felkutatni és bevizsgálni, de ennyiben igazából ki is merül a dolog.

De természetesen a Battlefield-játékok eddig sem a szóló-kampányaik miatt voltak népszerűek... legalábbis nem elsősorban. A sztorik általában csak arra jók, hogy az ember belerázódjon a kezelésbe és utána irány a szerverek világa. Mivel a Hardline lopakodós játékmenete erre nem alkalmas - utólag is rossz pont a szóló résznek -, így igazából majdnem az alapoktól kezdjük a multis részt is. Azért a kütyük használatának ismerete jól jön, hiszen a csáklya és a csúszókötél alapvető fontosságú lehet a többjátékos módokban.

Ahogy szóló módban, úgy a multis részben is a megszokottnál jóval kisebb pályákat kapunk, melyek sajna hozzák a történetben látott szintet azaz nem túl kidolgozottak és sok a bug bennük (falakat néhol szétlőhetjük, de a legtöbb fa sérthetetlen - természetvédelem Visceral-módra?). Viszont a játékmódok között legalább akad érdekes is. A Counter-Strike modjára hajazó Crosshair 5v5 elosztásban játszható és a rendőrök csapatának egyik taj a VIP, aki egy arany színű Desert Eagle-t kap. A lényeg, hogy ő épségben elérjen a célba. Ha a rablók kilövik, mindegy hány zsaru van életben, a menet véget ért. Várni egyébként nincs sok értelme, hiszen a pályák itt valóban kicsik, elég szűkek és ráadásul időlimitesek is. Érdekesség, hogy az első körben lerombolt tereptárgyak nem "javulnak vissza" a későbbi menetekre, így a rombolás érzése csak egyszer élhető át.


A Rescue a tipikus túszmentős játékmenetet hozza. A bűnözők itt 2 túszt ejtettek fogva és a zsaruknak legalább az egyiket ki kell szabadítani és visszajuttatni az adott helyre. Érdekes, hogy a túszt cipelő társunk, akit elméletileg mindentől óvni kellene pont úgy ugrálhat és lőhet mint a többiek, így ugyanolyan hatékony, mint a megvédendő személy nélkül. A Heist a lopásra épít, azaz a rendőrök védenek egy széfet, melyet a rablóknak meg kell szerezni. Unalmas, nem túl jó mód, ahogy a Blood Money sem, mely szinte ugyanaz mint a Heist csak itt a zsaruk is viszik a pénzt, hogy "tisztára mossák" és így óvják meg a rosszaktól (tény azonban, hogy ez a legéletszerűbb... látni a rendőröket ahogy futkosnak a pénzzel...).

A legjobb mód a Hotwire, melyben adott öt különböző jármű és ezeket kell minél tovább birtokolni a csapatoknak. Ez annyit jelent, hogy a megadott területeken száguldozunk és közben próbáljuk távol tartani magunktól a többieket. Sofőrként jó, ha ismerjük az utakat, hiszen csak akkor csökken az ellenfelek pontja, ha mozgásban vagyunk; utasként a minket üldözőket kell lőni; támogatóként pedig gyalogosan tudunk csapdákat állítani és segíteni társainkat. Sajnos a kerekeket nem lehet kilőni, illetve a sebességérzet is gyenge (lassított filmre emlékeztet a padlógázas száguldás), de még így is ez a legélvezhetőbb játékmód mind közül.

Összességében a multiban jól el lehet szórakozni, de ehhez olyan társak kellenek, akik nem tombolnak eszetlenül a pályákon és képesek csapatban dolgozni. A Hotwire kellemes újdonság, a Conquest-mód pedig ismét remek (a Small-ban 32, a Large-ban 64 játékos csap össze, plusz a 2 hacker, akik a Battlefield 4 Parancsnokaihoz (Commander) hasonlóan a pályákat manipulálják) és ha megfelelő alakokkal kerülünk egy szerverre, akkor a Heist is mókás.




Grafika: A Battlefield: Hardline grafikája elég bugos, a játékmenetben számos hibával lehet találkozni és nem találhatunk mindig olyan kidolgozottságot, mint mondjuk a Call of Duty előző részében. Szerencsére kisebb helyeken mászkálunk és az átvezető jelenetek is korrektek, de közepesnél nem érdemel jobbat.

Intelligencia, nehézség: A Mesterséges Intelligencia nem működik rosszul. Amint észrevesznek minket az ellenfelek, elkezdenek nyomozni utánunk, bár annyira nem okosak, hiszen ha egy nagyobb lövöldözés után elbújunk, simán feladják a kutatást. De összességében több a pozitív mint a negatív rész.

Hangok, zene: A hangok terén nincs gond. A szinkronszínészek jól teljesítenek, az autók és a fegyverek is élethűen szólnak és szerencsére egy-egy bevetés közben akadnak vicces beszólások is. Ezzel oldják a hangulatot és ez mindenképpen jó pont.

Összegzés: Összességében a Hardline egy közepes FPS lett, melyben a lopakodásé a főszerep és ez valószínű a legtöbb Battlefield-rajongónak nem fog tetszeni. Ha az Electronic Arts-nak lett volna kis esze, akkor simán Hardline címmel adja ki a programot és nem próbálják meg beleerőltetni a franchise-ból ismert elemeket. Így esély lett volna egy jól kidolgozott zsarus kalandra, mely hiánypótló alkotásnak is nevezhető. Most viszont a Battlefield-rajongók csalódhatnak, hiszen egy, a fő sodortól teljesen eltérő játékmenetű programot kaptak és a lopakodós FPS-ek kedvelői sem örülhetnek, mivel a játékmenet nincs eléggé kidolgozva ahhoz, hogy a Thief-fel, a Metal Gear Solid-dal vagy akár a Splinter Cell-lel emlegessük egy lapon. A multi kicsit javít az összképen, de így is csalódtunk. Ezt nevezik úgy, hogy két szék között a földön...