Unreal II: The Awakening

Kiadó: Infogrames
Fejlesztő: Legend Entertainment

Rendszerkövetelmények:
Minimum: PIII 733 MHz processzor, 256 MB RAM, 32 MB-os GeForce2 MX, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: PIII 1,2 GHz processzor, 384 MB RAM, 64 MB-os GeForce3, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Unreal, Serious Sam
Kategória: FPS

Az Unreal 1998-as megjelenése óta öt évet kellett várnunk a második részre, és emiatt, illetve a nagy beharangozó kampánynak köszönhetően, sokan egy korszakalkotó játékot vártak, lássuk, hogy ezt sikerült-e összehoznia a Legend Entertainment csapatának.

Az első Unreal fejlesztési ideje sem volt rövidebb, mint a folytatásé, 1998-ban viszont egy nagyon profi játékot kaptunk, ami hosszú órákra lekötötte a játékosokat. Ez részben a lenyűgöző grafikának, részben pedig a magával ragadó világnak, és a kitűnő hangulatnak volt köszönhető. Az Unreal II: The Awakening gyönyörű grafikával rendelkezik, más területeken viszont még bőven van javítanivaló rajta.


Első indításkor örömmel tapasztaltam, hogy már a fejlesztő, illetve kiadó cégek felvonultatása is egy látványos animáció keretében történik, és ezek alapján egy még jobb intro videóra számítottam, de sajnos csalódnom kellett, mert ez sajnos nincs a játékban. Bár ez még nem is igazán nagy probléma, az a lényeg, hogy az ember jól szórakozzon játék közben.

A medium nehézségi fokozat kiválasztása után jöhetett az első küldetés, vagyis jobban mondva az első eligazítás. Már itt megtapasztaljuk, hogy mire képes a játék grafikus motorja, ugyanis űrhajónk leszállásakor, illetve a kötelező liftezés során megcsodálhatjuk a tájat, illetve a tengervíz élethű megjelenítését.
A sztori szerint John Dalton volt tengerészgyalogost alakítjuk, aki természetesen nem sokkal a játék kezdete után akcióba lendül, és visszakapja régi rendfokozatát is. Legfőbb feladatunk John Daltonként hét ősi ereklye begyűjtése, amelyekből egy iszonyatos hatalommal rendelkező fegyvert lehet megalkotni. Természetesen mind a hét ereklye más bolygón van, így utazgatásunk során Atlantis nevű űrhajónkat kell használnunk, ahol megkapjuk az eligazítást is minden küldetés előtt.


A hajó legénysége rajtunk kívül még három főből áll: Aida a "bögyösmaca" szerepében mindig elmondja, hogy mi az aktuális teendőnk; Isaak a szerelőzseni mindig javítgat, és felturbózza a fegyvereket, illetve elmagyarázza részletesen működésüket; Ne'Ban pedig a jópofa pilóta, aki egy idegen faj szülötte, és egy csereprogram keretében került hozzánk. Az űrhajó bejárása és a többiekkel való megbeszélés elsőre még érdekes, de mivel minden küldetés előtt el kell ezt játszani, egy idő múlva inkább zavaróvá válik. A hajót valószínűleg egyfajta technológiai demónak is szánták a fejlesztők, ugyanis itt minden zavaró körülménytől mentesen megcsodálhatjuk a színes fényeket, a tükröződő üvegfelületeket, na meg a nagyszerű füsteffekteket, ezt főleg Isaak állandó dohányzásából és füstkarika fújásaiból.

Az első küldetés kicsit Alien-szagú, ugyanis az egyik bolygón levő telepesekkel megszakadt minden kapcsolat, és nekünk kell kiderítenünk, hogy mi történhetett. Természetesen sok hullát találunk, illetve idegen lényeket, akik meglehetősen agresszív módon próbálnak eltenni minket láb alól. Jó tanács mindenkinek, hogy az első küldetésben lehetőleg ne használja az idegenektől elvett energiafegyvert, ugyanis az csak Isaak szerelgetése után lesz igazán használható.


A küldetések egyébként meglehetősen változatosak, többnyire támadnunk kell, de előfordul olyan is, hogy védekezés lesz a feladatunk, és a változatosságot szolgálja a terepek sokszínűsége is. Mindezek ellenére a játék valahogy nem tudja az embert egy egész napon keresztül a monitor elé szögezni, úgy mint öt éve az Unreal. Valahogy az egész játék atmoszférája nem sikerült olyan hatásosra és izgalmasra, mint az öt éve megismert Nali nép bolygója, ahol gyakorlatilag a Megváltó szerepében mentettük meg a sanyargatott őslakosokat a Skaarj-ok inváziójától.