Vékony membrán gyűjtené be az űrszemetet

Ez azonban kellően ellenálló kell hogy legyen a nem kívánt behatásokkal szemben.

Az űrszemét egyre komolyabb fejtörést okoz a különböző állami ügynökségeknek és a magáncégeknek, amelyek az űrkutatás és a saját küldetések biztonságának garantálása területén ütköznek bizonyos akadályokba. Több eltérő projekt van alakulóban, ezek egyike egy valóban érdekes megoldást javasol.

A NASA még idén áprilisban döntött a Brane Craft névre keresztelt fejlesztés második fázisának támogatásáról, amelynek eredményeként további félmillió dollárt biztosítottak a The Aerospace Corporation számára, hogy gond nélkül folytatódhasson a munka. Ez utóbbi cég szerint valóban lehetséges lesz a speciális, rendkívül vékony membránok űrbe juttatása, amelyeket azután különböző irányokba küldenének szét, hogy a kisebb alkatrészeket (így például csavarokat, festékmaradványokat, stb.) befogva, végül a légkörbe belépve, mintegy 200 km-es magasságban égjenek el, megtisztítva bolygónk közvetlen környezetének egy apró szeletét – apró szeletről beszélhetünk csak, hiszen jelenleg mintegy félmillió ilyen kisebb-nagyobb komponens kering a bolygó körül.

A mérnökök egy mindössze 10 mikron vastagságú műanyag lapot képzelnek el, amely az akár 25 ezer km/h-s sebességgel körülöttünk száguldó kisebb komponenseket sikerrel foghatná be. Olyan könnyű egységeket szeretnének véglegesíteni, amelyek fellövése darabonként mindössze 5 ezer dollárba kerülne (jelenleg egy úgynevezett cubesat esetében a költség 250 ezer dollárra rúg), ennek érdekében a nagyjából 1 méteres lapokat hajlékony műanyagból állítanák össze, az egyes lapok közötti, mintegy 15-20 mikronos résekben pedig folyékony üzemanyagot tárolnának, amelyek a napelemekkel együtt biztosítanák az egyébként apró és alacsony étvágyú „elektrospray thruster” hajtóművek utánpótlását.

A jelenlegi elképzelés szerint egyszerre akár 50 ilyen eszközt juttatnának el a Nemzetközi Űrállomásra, ahonnan azokat különböző irányokba küldenék szét. Mintegy 10 nap alatt minden egyes példány befogna néhány kisebb alkatrészt, kellően lelassítva azokat, hogy a légkörbe belépjenek és ott elégjenek. Pontosabb időponttal egyelőre nem tudnak szolgálni, de azt remélik, hogy a végleges változatok 10 éven belül rendelkezésünkre állnak majd – jelenleg többek között a szén nanocsövek fejlesztése folyik, amely az elektronikát védenék a sugárzástól.