Németország ambiciózus javításhoz való jogot akar

Az Európai Bizottság márciusban benyújtott, a javításhoz való jogról szóló javaslata közös szabályokat vázol fel az áruk javításának előmozdítására. Az EU egyben ösztönözné a fogyasztókat a hulladéktermelés csökkentését, megerősítve az európai Green Deal célkitűzéseit, de a kontinens még messze van attól, hogy elérje céljait a gyártók hibás termékek javítására vonatkozó kötelezettségeivel kapcsolatban.

"A javítás megerősítése, a javításhoz való jog fontos eszköze az erőforrások megőrzésének és az egyre növekvő pazarlás elleni küzdelemnek, és ötvözi a fogyasztóvédelmet a környezetvédelemmel. Ugyanakkor kijavított termékkel a nyersanyagimporttól is kevésbé leszünk függők" - jelentette ki Dr. Christiane Rohleder, a német szövetségi környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi minisztérium (BMUV) államtitkára. "Ezek a lépések a helyes irányba mutatnak, e még messze vagyunk a célunktól" - tette hozzá Rohleder a Fogyasztástudományi Intézet és a Fogyasztóvédelmi Szakértői Tanács (SVRV) által rendezett vitán.

Bár a fogyasztók nagy része szívesebben javíttatná meg termékeit, ez nem feltétlenül egyszerűbb vagy olcsóbb. A Német Környezet- és Természetvédelmi Szövetség (BUND) idén tavasszal végzett országos felmérése kimutatta, hogy a válaszadók 62%-a több javítást végeztetne, ha tudna. Jelenleg azonban a javítási arány egyszerűen azért túl alacsony, mert a fogyasztóknak nincs választási lehetőségük arra, hogy kicserélés helyett megjavíttassák termékeiket. Rohleder szerint ahhoz, hogy a fogyasztóknak ne csak a joguk legyen, hanem ösztönözve is legyenek a javításra a kidobás helyett, "uniós és nemzeti szintű eszközök egész sorára" van szükség. A javításhoz való jog jelenlegi változatával kapcsolatban "az EU Bizottsága egy olyan javaslatot terjesztett elő, amelynél ambiciózusabbat szerettük volna látni" - tette hozzá Rohlender.

Németország arra törekszik, hogy a jótállási igények körébe tartozó javítás után hat hónappal meghosszabbítsák a jótállási időt és a gyártókat kötelezzék jótállási nyilatkozat megtételére. Ez azt jelenti, hogy a gyártóknak fel kell tüntetniük, hogy a garancia mennyi ideig érvényes, és hogy az túlmutat-e a törvényes szavatossági kötelezettségeken. A gyakorlatban a javításhoz való jog két további problémával szembesülhet: a fogyasztók bizalmatlansága a javított termékekkel szemben, valamint a gyártók javításellenes technikái.

Claire Darmon, az iPhone-ok felújításával foglalkozó Swappie start-up cég európai közkapcsolati vezetője rámutatott, hogy jelenleg a fogyasztók főként azért nem vásárolnak javított iPhone-t, mert nem bíznak a javítás minőségében. Ennek oka, hogy jelenleg a javítóműhelyek egyenetlen minőséget produkálnak. A gyártók javításellenes gyakorlatát tekintve Damon ennek teljes betiltását javasolja. "Ez azt jelenti, hogy a készülék teljesítményét befolyásoló javításellenes gyakorlatokat, például az alkatrészpárosítást egyszerűen be kell tiltani. A fogyasztókat nem szabad büntetni amiatt, hogy ki végezte a javítást" - mondta Darmon.

A mobiltelefonokra és táblagépekre vonatkozó környezetbarát tervezési és energiafogyasztás címkézésére vonatkozó uniós szabályok biztosítják, hogy a mobiltelefonok és táblagépek gyártóinak hét évig javítási információkat és pótalkatrészeket, például kijelzőket és akkumulátorokat, öt évig pedig szoftverfrissítéseket kell biztosítaniuk. Az alkatrészeknek emellett könnyebben cserélhetőnek kell lenniük. Rohlender emellett a termékek javíthatósági indexének bevezetését is szorgalmazta. "Fontos számunkra, hogy a jövőben a termékek javíthatósági indexet kapjanak, ahogyan azt most már az okostelefonok és a táblagépek esetében is szabályozták" - mondta.

Szövetségi szinten a BMUV egy olyan nemzeti javítási törvény bevezetését tervezi, amely biztosítja a pótalkatrészek elérhetőségét és a javítási útmutatóhoz való hozzáférést. Az első tervezetet 2024 elején nyújtják be a minisztériumoknak. Emellett egy finanszírozási programot terveznek a javító kávézók és önsegélyező javítóműhelyek támogatására országszerte.