Egy évtizeddel később fogják beindítani az ITER-t, a világ legnagyobb fúziós erőművét

A Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor (ITER, International Thermonuclear Experimental Reactor) 35 ország magfúzióból származó villamos energia előállítására irányuló törekvése, bejelentette, hogy legalább nyolc évvel elhalasztják az üzemeltetés megkezdését.

A tokamak egy olyan általában tórusz alakú berendezés, amely képes a benne körben elhelyezett, elektromágnesek által létrehozott mágneses mezőben az extrém hőnek és nyomásnak kitett, plazmává átalakult gázokat tárolni. A forró plazmát erős mágnesek segítségével tartják távol a kamra falától, a hőt pedig arra használják, hogy vizet gőzzé forraljanak, amely turbinákat hajt meg, és így villamos energiát termel. Az ITER megépítette a világ legnagyobb tokamakját, és azt reméli, hogy deutérium-trícium plazmát fog létrehozni, amelyben a fúziós körülményeket főként a belső fúziós fűtés tartja fenn, és nem kell folyamatosan energiát bevinni. A projekt célja, hogy 50 MW bemenő energiából 500 MW fúziós energiát állítson elő, egy olyan demonstrációként, amely utat mutat a kereskedelmi hasznosítás számára.

Pietro Barabaschi, az ITER főigazgatója felvázolta a projekt új alapvonalát, amely felváltja a 2016 óta használtat. Ez a régebbi dokumentum 2025-re irányozta elő az "első plazmát" - de csak "rövid, alacsony energiájú gépkísérletként, viszonylag minimális tudományos értékkel". A tervezett kísérletsorozat 2033-ig folytatódott volna. A szervezet 2020 óta tudatában van, hogy a 2025-ös határidő betarthatatlan, így ezek a változások nem váratlanok. A COVID-19 megnehezítette a tokamakk megépítésére irányuló, már korábban is nehézkes erőfeszítéseket, amelyeket minőségi problémák és túlzottan optimista feltételezések kísértek az alkatrészek gyártásával kapcsolatban. Az ITER működéséhez 6000 tonnányi mágnes kell, amely 41 gigajoule energia tárolására képes. Ezt nem lehet könnyű megépíteni!


"Megőrizhettük volna a 2016-os ütemtervet, de ez logikátlan lett volna - a teljesebb gép megépítéséhez szükséges további kulcsfontosságú alkatrészek rendelkezésre állására alapozva" - ismerte el Barabaschi. Az új alapvonal a kutatási műveletek elindítását helyezi előtérbe, amely a mostani remények szerint 2033-ban kezdődik. Barabaschi kifejtette, hogy a késedelem lehetőséget ad az ITER-nek arra, hogy a tokamak egyes elemein további teszteket végezzenek, ami azt jelenti, hogy 2033-ra egy "teljesebb gép" áll majd rendelkezésre. Az ITER 2039-re szeretné, ha a deutérium-trícium üzemeltetési fázis 2039-ben kezdődne - négy évvel később, mint ahogyan azt eredetileg tervezték.

Az egyik nagy változás az alaptervhez képest az, hogy a tokamak első falához - a plazmával szemben lévő részhez - berillium helyett volfrámot használnak. Az ITER szakemberei úgy döntöttek, hogy a volfrám "relevánsabb a jövőbeni felhasználás és az esetleges kereskedelmi fúziós berendezések számára". A terv megvalósításához további 5 milliárd euróra lesz szükség. Az ITER tagjai fontolgatják ezt a követelményt. Az ITER új alapvonalat bejelentő közleménye megjegyzi, hogy a "költségeket hagyományosan nehéz pontosan megbecsülni, mivel a pénzügyi hozzájárulások nagy részét az ITER-tagok természetbeni formában, komponensek formájában nyújtják, amelyek többségének tényleges költségeit a tagországok kormányai nem kötelesek közzétenni". Szóval az 5 milliárd eurós számot vegyük egy jó nagy csipetnyi fenntartással.

A fúziós kísérletek kimutatták, hogy a technológia ígéretes tiszta energiaforrásként, ezért is öntik bele a kormányok a pénzt. Eddig azonban egyetlen kísérlet sem közelítette meg az ITER tervezett teljesítményét - vagy akár csak a megbízható működést.